Szűzoltó |befejezett|

☄Huszonkettő☄|Sandy szemszöge|

Ott maradtam az ágyán.
Először tulajdonképpen fel sem fogtam hogy mi történt. Hogy elment. Lelépett. Szó nélkül.
Ez esett le először.
Aztán az hogy egyedül van, kitudja hol, lehet már meghalt.
A remegés végigfutott a gerincemen ahogy elképzelem a vérébe fagyva.
Vagy megölte magát.
Nem látta már értelmét az életnek.
Felemésztették a gondok.
Kiutat keresett.
Félek, kurvára félek, ha baja esett megnyúzom magam, örökre a lelkemen szárad a halála. Nem bírnám feldolgozni. Nem. Emiatt nem bánthatta magát.
Eszembe jut, hogy amikor Nikával a parton voltam, akkor is valószínüleg öngyilkosságot akart elkövetni.
Elönti az agyam a méreg.
Felpattanok, de a lendülettel neki is megyek az előttem lévő szekrénynek. Az is beleremeg. Majd a tetejéről leesik egy papirfecni. Odegesen utánanyúlok és a levegőben elkapom.
Grendamen park, 7. Pad
Összeráncolom a szemöldököm, nem is akarpk rajta gondolkozni hogy mi ez, ígyhá zsebre vágom.
Az anyja akkor szalad vissza a szobába.
- Édes istenem, mit tettem hogy ezt érdemlem? - jajgat. Sír. Zokog. Én csak meg vagyok ijedve, a szívem hevesen ver.
Elhatározom hogy meg fogom találni.
Meg. Fogom. Találni.
- Bryanna, kincsem mindig is hajlamos volt az öngyilkosságra - ül le az ágyra. Úgy néz ki mesélni kezd, ezért figyelni kezdem - Sokat veszekedtünk a volt férjemmel néha. Nagyon sokat... Sokat ivott. Ami miatt sokszor nekem jött. Túl sokszor... sokszor Bry állt közénk. Megrontottuk az én egyetlen drága, kincsemet. Pszichológushoz járt minden héten. Az elmúlt pár napban már oda sem ment. Ezekről mesélt neked?
- Nem tudta ezt senkise - mondom ki őszintén. Meglepődök. Bryanna a nagyképűségével takarta el ezt az oldalát. Kialakított magának egy hogy is nevezzen... eléggé 'kurva' Bryannát. Tudta hogy akkor majd felnéznek rá.
De mostanra, hogy elváltak a szülei, össze omlott. Megváltozott. Az álca lekerült róla.
- Miattunk lett, azt hiszem depressziós - folytatja az anyja - és tessék - tárja szét a kezét a zokogás hevében - most elment, örökre elment.
- Ki tetszett hívni a rendőrséget?
- Mindjárt itt lesznek - suttogja miközben felkapja az ágyról Bryanna egy rózsaszín pólóját. Beleszagol, de összerándul az egész teste.
Ilyen hatással volt rám is.
Várunk.
Nem tudjuk mit kéne ilyenkor tenni.
A rendőröknek 10 perc volt mire ideértek.
Bryannáról kérdezősködtek, a szokásairól, meg hogy hol látták utoljára. Az anyja azt mondja itthon, azt gondolta hogy suliba indul, de ehelyett elszökött.
" - vagy megölte magát - " gondolom.
Kutakodni kezdtek a rendőrök. Feltúrták a szobát, búcsúlevelet keresve, vagy akármit ami arra utalna merre ment. Természetesen nem találtak semmit.
Tovább kérdezősködtek a pszichés állapotáról, hogy szedett-e gyógyszereket, mennyire aludt jól (???), meg hogy volt-e már ilyen hogy eltünjön.
- Nem, nem volt. Bryanna jó gyerek volt - az anyja még mindig sír. Azt mondják neki hogy nyugodjon meg.
- Nézze, hölgyem... mi megkezdjük a keresést a városban és környékén. Még nem mehetett messzire. Adna egy telefonszámot? Azonnal értesítjük ha tudunk valamit a leány létéről és állapotáról - kimérten beszél az egyik férfi. Tudja hogy mit csinál, azt látszik.
- Mi van ha meghalt? - most vágok először a szavukba. Akkor néz rám először az anyja mérgesen.
- Ilyeneket még ne feltételezzünk...
- Én is keresni fogom.
- Mi mindent megteszünk - azzal távoznak.
Bryannának mindent adatát megadtuk. Képet mutattunk róla, személyleírást.
Most oda mentek a rendőrök ahol sokat szokott lenni Bry. Ezeket én soroltam fel: a park, kávézó, egy hotel...
- Én elmegyek, megkeresem - az anyja nem akar egy légtérbe lenni velem - megtennéd, hogy kimész? - szipog. Hevesen bólogatok.
Bezárja a kaput, meg minden zárható dolgot kb.
Nagyon elővigyázatos.
Nem tudok járni, nehezek a lábaim.
Azt se tudom hol keressem, hol kezdjek neki.
Az anyja csak elindul, a nevét kiabálja. A távolból hallatszik a rendőrök szirénája.
Én meg csak állok a csukotr kapu előtt.
Nézem ahogy az anyja a kerítést fogva botorkál, elhízom a számat amikor felbotlik.
Utánna sietek és felsegítem, de ő csak Bryanna nevét ordíbálja. Lehet sokkot kapott.
Aztán már nem bírom, ahogy a szemébe nézek.
Mint egy űzött vad szeme.
Akit már mindenki megpróbált elkapni, és levadászni, bántani.
Mint aki segítséget kér.
"A lányom eltűnt, az én egyetlen kincsem, kérem segítsen".
Zokogni kezdek.
Majd jajgatni.
Ordítani.
Bryanna.
Hol vagy?
Miért csinálod ezt?
Miért teszed rosszabbá a helyzeted?
Már ég a tüdőm, feszít.
Csak sírunk az anyjával ott egymásba karolva. Egy idő után feltápászkodik, és elindul a járdán. Tovább kiabálja a lánya nevét.
A másik irányba indulok el, amikor eszembe jut a papírfecni ami leesett a szekrényről.
Grendamen park, 7. pad.
Mi van, ha Bry hagyta ezt itt nekünk?
Szaladni kezdek a városi park felé, és imátkozom hogy az legyen amire gondolok.
Nyomokat hagyotr maga után hogy megtaláljuk.
Hogy megtaláljuk a halott testét.
A kapu nyitva, de ha zárva lett volna átugrom a parkot szegélyező kerítést. Semmi sem állóthatott volna meg!
Kifulladva levegő után kapkodok, a tekintetemmel körbepásztázom a helyet.
Idős nénik beszélgetnek, kutyák szaladgálnak. A padok sorrendben egymás mellett.
Megvizsgálok minden padot, hiába a 7. van a papírra írva.
Túl zöld ez a hely nekem.
Túl fényes.
Túl gyorsan történik minden.
Ahogy lehajolok hogy az összes pad alját lássam egyszerre, észreveszem hogy a középsőnek oda van ragasztva valami... az aljára.
Idegesen letépem róla.
Egy doboz.
B.B. signóval.
Bryanna Bright.