SZJG -Kezdet Cortez szemével

November 19 Szerda

A mai nap nem végződött valami kellemesen,de kezdem a legelején,vagyis ahol a legutóbb befejeztem.

A szombati szalagavatón való részvétel,mint már a múltkor is írtam,eléggé kiütött mindenkit. Vasárnap ezért délnél előbb még a szememet se voltam hajlandó kinyitni. A nagyi élből azt a nézetet vallja,hogy aki éjjel nagy legény az nappal is legyen az,de most még ő is megkegyelmezett nekem. Tudta,hogy iskolai programtól vagyok ki,és kivételesen nem a hajnalig tartó hokimeccs nézésétől. Utóbbi esetben tutira addig rágta volna a fülemet,míg ki nem mászok az ágyból. A tanulást is szokás szerint hanyagoltam,és abban bíztam,hogy a tanárok is még a szalagavató hatása alatt lesznek,és hagynak időt nekünk is a regenerálódásra.Aha persze,álmodik a nyomor. Pont az ellenkezője történt,a tanárok nem kíméltek minket. Szerencsére nekem a dupla angol még a reggeli pihenésről szól.A többiek viszont tovább haladtak az anyaggal. Közben én zenét hallgatva próbáltam ébredezni.Törin kikaptuk a témazárót,aztán eljött az az óra amit a hátam közepére sem kívánok. Igen az irodalom. Kardos persze megtalált,hogy feleltessen és azt hiszem rekordidő alatt kaptam meg az egyest. Utánam bepróbálkozott Zsoltinál,aki még arra sem emlékezett,hogy előző órákon mit vettünk. Kardos feje már vörös volt mikor neki is beírta az egyest. Szerintem érezhette,hogy még egy ilyen feleletet nem bírna ki az idegrendszere,mert a következőnél már biztosra ment,és Kingát szólította. Kinga ötösre ledarálta a tananyagot,és már Kardos vérnyomása is kezdett visszakúszni a normál értékre.Jacques se úszhatta meg a mai napot,őt matekon Gazdag szívatta a táblánál egész órán.

A kedd reggel furán kezdődött,mert se Reni se Virág nem volt sehol mikor Kardos elkezdte az első órát.Persze Neményi se volt jelen,de ő rajta már a tanárok se lepődnek meg,a többieket meg hidegen hagyja. Szerintem senki nem kedveli Renin és Virágon kívül. Már legalább 5-10 perce tartott az óra,mikor nyílt a terem ajtaja,és belépett Reni,Virág és az a tetű Neményi. Meglepő volt,hogy mit keresnek így együtt ők hárman,de csak reménykedni tudtam,hogy Neményivel csak a sulinál futottak össze. Reni elnézést,kért a tanártól,és gyorsan a helyére ült. Persze Kardos azért cinikusan megjegyezte nekik,hogy örül,amiért Neményi jó hatással van rájuk,célozva,hogy ő mindig elkésik. Miközben kihúzta a naplóból a hiányzást,megakadt a szeme Renin és megkérte,hogy vegye le a sapkáját. Akkor figyeltem fel én is arra a tényre,hogy Reni meglepően úgy ült,hogy a sapkája még mindig a  fején volt. Látszott rajta,hogy habozik rajta,hogy mit tegyen,de pár pillanattal később levette a kötött sapiját.Persze ettől a mozdulattól a hajszálai szó szerint az égnek álltak. Egész órán mosolyogva néztem,hogy mit harcol a felálló hajával. Persze ezzel még nem ért végett Reni fura viselkedése,mert az óra végét jelző csengetéssel egy időben azonnal feltette a sapkáját a fejére,és a következő óra elejéig le se vette,és ezt eljátszotta egész nap.

Nem tudtam meg a furcsa viselkedésének az okát,mert ma se beszéltünk egy szót sem,akárcsak az elmúlt majdnem egy hétben. Fogalmam sincs,hogy ez miért alakult így,de szinte már érzem magamon az elvonási tüneteket,amiért nem látom amint felém mosolyog vagy nem hallom a hangját,amit nekem címez. Ezen minél előbb változtatni kell,mert nem akarom,hogy a következő nap is így teljen el.

Ma reggel még mindig nem volt egy értékelhető ötletem,hogy miként alakíthatnák ki Renivel akár csak egy beszélgetést. Sajnos a suli előtti kapcsolatfelvétel megint csak odáig jutott,hogy kicsaltuk Renitől a kémiaházit,és ez az állapot kitartott egészen a tesi óráig. Óra előtt tudtuk meg,hogy ma nincs jelen a fiúk tesitanára,ezért nekünk is Korponay vagyis a lányok tanára fog órát tartani. Róla mindenki tudja,hogy szadista. Akkor se lepődnék meg,ha kiderülne róla,hogy a hadseregben szolgált.Őrült módjára kitalálta,hogy a novemberi hidegben futasson velünk suliköröket. Ráadásul vigyázni kellett,mert a szemerkélő eső miatt eléggé csúszós volt az aszfalt. Sípszóra indultunk. Kinga és az a-s lányok még minket is megelőzve kilőtték magukat. Mi inkább a kényelmesebb tempót választottuk,nem akartuk túlzásba vinni. Reni,Virág és Zsolti még nálunk is lassabban haladtak. Az ő tempójukat inkább sétálásnak nevezném,mint futásnak,sőt még kocogásnak sem említeném. Már másodjára köröztük le őket,mikor meghallottam,hogy Zsolti éppen azt meséli nekik,hogy hogy bukott le az éjszakai telefonálgatással. Nekünk már reggel elmesélte,hogy éjjel Dave-et hívogatta mobilon,így nem hagyva,hogy aludjon,de egy idő után Dave telefonja lemerült,ezért rátért az otthoni vezetékes számra,amit pechére Dave apja vett fel. Persze Zsolti gyorsan kinyomta a hívást,de mivel a vezetékes kijelezte a hívó számát,így egyből lebukott. Kíváncsi vagyok,hogy még meddig fogják egymást szívatni.

Újra a látómezőmbe került Reni és Virág,és pont Ricsivel meglepődtünk,hogy a lányok valóban elkezdtek tempósabban futni,mikor azt láttuk,hogy Reni egy szempillantás alatt csúszott meg,és esett el. Ricsi egy pillanattal előbb tért magához a döbbenetből mint én,és azonnal odafutott hozzájuk. Természetesen én is odarohantam. Virág Reni kezét fogva próbálta őt felhúzni,de nem igazán sikerült neki. Azonnal reagáltam,és én is nyújtottam felé a kezemet. Reni rögtön megragadta a kezemet,én pedig gyorsan,de annál óvatosabban húztam fel őt.

-Minden oké?-érdeklődött Ricsi.

-Nem tudom. Fáj a bokám.-felelte Reni,és ahogy megpróbált ráállni egyből látszott az arcán,hogy nagyon fáj neki. Ricsi elrohant szólni a tanárnak. Virágon láttam,hogy most rá nem lehet számítani,mert a ijedtségtől menten elsírja magát. Gondolkodás nélkül megfogtam Reni karját,és az apró kezét a nyakam köré tettem,majd a karommal átfogtam a derekát,hogy ezzel óvjam őt attól,hogy rákelljen állnia a fájó lábára.Nagyon sajnáltam szegényt,de önző módjára valahogy élveztem is a közelségét.Leírhatatlan érzés volt,ahogy a selymes bőre hozzáér a nyakamhoz,és fantasztikus volt az is,hogy büntetlenül szoríthatom magamhoz,miközben megint elvesztem az illatában. Legszívesebben ölbe kaptam volna,így neki is könnyebb lett volna,de azt hiszem azzal túl sokat elárultam volna az érzéseimről,és ha őt nem érdeklem,akkor ezzel elrontanám azt a minimális kapcsolatunkat is.Tehát így egymást ölelve lassan bicegve haladtunk visszafelé,mikor már egyre többen odaértek hozzánk,végül a tanár a sípjába folyamatosan fújva,tisztára idegbetegen is megjelent. Sajnos pont addig tartott az egymás átölelése,míg a tanár a karjával szó szerint félrelökött engem. A tanár megkérdezte,hogy mi történt,és Renitől,hogy fáj e valamije. Mindenkit beküldött a tornaterembe,Renit pedig az orvosi szobába vitte,amihez egy diák segítségét kérte. Szinte már léptem volna oda,mikor az a nyomorék Neményi gyorsan engem megelőzve kihasználta a helyzetet,és Renihez odalépve felkínálta a segítségét.Persze engem leutánozva ő is a saját vállára tette Reni karját. Legszívesebben ott bevertem volna neki,de nem volt jogom hozzá. Főleg,hogy tisztában voltam vele,hogy most az a legfontosabb,hogy Reni minél kevesebbet terhelje a lábát. Az orvos megállapította,hogy szerencsére nem tört el neki,csak kibicsaklott a bokája,de így is hazaküldte,hogy pihentesse. Az ofő riadtan rohant be hozzá a termünkbe,majd szólt az anyjának,aki az ebédszünet végén már ott is volt a sulinál. Délután msn-en érdeklődtem a hogyléte felől,meg persze jobbulást kívántam neki. Ő pedig elárulta,hogy holnap jön suliba. Én csak mosolyogva megráztam a fejem,és szórakozva azon gondolkoztam,hogy hogy lehet valaki ennyire stréber,hogy még fájó lábbal is képes suliba jönni. Persze közben meg alig vártam,hogy láthassam őt.