Fekete szemmel téged nézlek,
Rettegő kézzel érintelek.
Szemed se rebben, csak bámulsz Engem,
Nevetve nézed remegő kezem.
Remegő kezem, amely Téged érint,
Márványos bőrödön végig simít.
Remegve érintelek Téged,
S te nevetve figyelsz Engem.
Érdekes játékot játszik a lelkünk,
Szerelmes mámort okoz ez nékünk.
Hisz én remegve érintelek Téged,
S te boldogan nevetve figyeled tettem.
Sophie
YOU ARE READING
Fekete ihlette ||versek||
PoetryKörnyezetem despotája, S valóm koldusa - vagyok én. Kinek a lét az szenvedés, A légzés pedig nehézség. 2017. Március 21. [Saját versek, illetve rövid novellák] 170714': #2 in Poetry
