Környezetem despotája,
S valóm koldusa - vagyok én.
Kinek a lét az szenvedés,
A légzés pedig nehézség.
2017. Március 21.
[Saját versek, illetve rövid novellák]
170714': #2 in Poetry
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
Nem is igazán tudom, mi értelme van ennek. — azt hittem, segíteni fog majd, az idő előre haladtával pedig sokkal könnyebb lesz majd, de a helyzet az, hogy hétről hétre, napról napra, percről percre — egyre csak rosszabb lesz.
Haldoklom. — szépen, lassan, kínok között hullok darabjaimra, de nincs olyan, aki utánam jönne s minden elhullajtott darabkámat felszedegetné, emléknek őrizve meg azt.
Egyre tragikusabb gondolatokkal van tele a fejem. — szépen, lassan veszik majd át felettem a hatalmat, de akkor már úgy is teljesen mindegy lesz majd.
Nem menekülhetek. — megtalál, követ, el sem enged, rajtam(magamon)élősköd(öm)ik. Aztán végül, a buta ember, mégis saját magát öli majd meg.
Hall engem valaki? — észre vesz egyáltalán valaki? Vagy csak nekem nem természetes ez az állapot? Hogy a különféle mentális bajok belülről szednek atomjaimra?
Ez már rég nem művészet. — értelmetlen sorok egymás után, egy kétségbe esett elme utolsó, aprócska reménycsíkokkal teli segélykiáltásai. De tudod, őszinte legyek?
Valahol, örülök annak, hogy nem vesz észre senki. — ne segítsen senki, nem tud senki. Nem akarok másokat is megbántani. Végtére is, elég ha csak annyit mutatok, ami még nem éget meg teljesen, nemigaz?
Meg fogok halni. — egyszer biztosan, valamikor. Talán holnap, talán egy hónap múlva, de az is lehet, hogy évek múltán is asztmás mivoltam lélegzi majd be a Földünk mérgekkel szennyezett levegőjét.
Ugyan, mit számít ez? — mit számít bármi? Nem érdekel semmi, csak, hogy ne sérülj, ne sérüljetek. Ne sérüljetek, kérlek - kerüljetek! Nem hinném, hogy elbírok ennél is több szeretetet.
Amit nem érdemlek meg. — hiszem, ebben a világban, szidalmakon, rúgásokon kívül; sosem érdemeltem semmit. Sem csókot, sem lágy cirógatást, sem pedig szeretetteljes ölelést. Még is kaptam, túl sokat.
Utálom magam. — a 'hate myself'nek is több formája létezik. Néha úgy érzem, engem mindegyik támad, néha pedig, hogy a depresszió mellékhatása csupán mindez.
Le kéne zárnom. — nem folytathatom tovább. Még a végén betérnek a szobámba s könnyek közt találnak a hideg falnak simult testtel.
Nem engedhetem, hogy így lássanak. — abbahagyom, mára.
