Környezetem despotája,
S valóm koldusa - vagyok én.
Kinek a lét az szenvedés,
A légzés pedig nehézség.
2017. Március 21.
[Saját versek, illetve rövid novellák]
170714': #2 in Poetry
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Ma valaki megkérdezte tőlem; "Mik a terveid a szünetre?" Én pedig szégyenkeztem erősen, Amiért azt akartam felelni, hogy - Néhány jó erős nyugtató, újabb karcolások a bőrömön, és esetleg minden éjszakát átölelő zokogás - Ehelyett csak annyit feleltem; Barátokkal lógás.
Ma valaki rám írt és megsértődött, mert; "Miért nem felelsz mostanság üzenetemre?" Erősen égett bennem a testi kényszer, Hogy elregéljem neki, miért nem felelek - Mert gyűlöllek, és gyűlölöm, hogy szeretlek, s tudom, te ennek ellenére is gyűlölsz engem - Ehelyett csak annyit írtam; Sajnálom, hogy vétkeztem.
Ma valaki felhívott és vidáman fecsegett; "Mondd csak, nálad is jól telnek az ünnepek?" Könnyek égették szemeimet, és Ó! Úgy elmondtam volna, hogy telnek - Sírok és sírok; senkit nem érdeklek, szüleimmel együtt a mentálrák visz el bennünket - Ehelyett csak mosolyogva feleltem; Minden a legnagyobb rendben.
Ma valaki posztot írt arról, hogy boldog a Karácsonya; "Mi volt a kívánságotok ezekre a csodás napokra?" Remegő ujjakkal pötyögtem a választ, Arra várva, hogy elmondhassam - Annyit kértem csupán, hogy másoknak okozott fájdalom nélkül szűnjön meg dobogni a szívem végre - S végül törölve a sorokat, újra neki fogtam; Egy boldog megnyugvást kértem idénre.
— De valójában már rég tudom; a kívánságok nem azért születnek, hogy aztán beteljesüljenek, hanem azért, hogy még nagyobb, kínzó sebet ejtsenek az ember megfakult szívében. —
