Egy angyal a szobatársam

12. fejezet

- Szia Anya.. 

- Egyedül vagy? 

- Igen. 

- Mondtam hogy ne hívj így csak ha társaságban vagy! - mondta szigorúan. Hát igen ilyen az én anyám. Őszintén soha nem gondoltam rá úgy mint az anyámra. Habár nem tudom mit vártam démon szülőktől. El sem tudom képzelni milyen lenne ha kedvesek lennének. 

- Na de azért hívtalak mert hamarosan el kell kezdened készülődni a Beavatásra! Remélem nem felejtetted el! - kirázott a hideg. A beavatáson minden démonnak egyszer át kell esnie. Nagyon kevesen élik túl. Nem igazán tudom, hogy milyen pontosan is ez a beavatás vagy mit kell csinálni, de hát ez így természetes. Egy fiatalkorú démon se tudja mi lesz majd a feladat. De már előtte egy évvel el kell kezdeni készülődni. Különleges edzéseken veszünk részt, hogy megerősítsük a testünket és az elménket. Nem hiába a démonok olyan erősek. És pont emiatt is olyan ritka démonnal találkozni hisz a fiatalkorú démonok max 20%-a éli túl a próbát. Ezért is tartják az angyalok mellet a démonokat a legerősebb népnek, hisz akik túlélik azokból mind kiváló harcos válik. Mindig is rettegtem a beavatástól. És hogy miért? Az egy régi történet.

Még kiskoromban volt egy barátom. Sokkal idősebb volt mint én és mindig úgy bánt velem mintha a húga lennék. Ő olyan volt számomra mint egy menedék. Ha egyedül éreztem magam ő mindig ott volt nekem. Ő más volt mint a többi démon...

- Lia! Gyere ide. - szólt hozzám kedvesen. - Ma találkozunk utoljára.. -láttam szemeiben hogy szomorú.
- Mi-miért? - kérdeztem remegő hangon. - N-nem akarom, hogy elmenj!
- Sajnos nem én döntök. Holnap esem át a Beavatáson. Lia jól figyelj! A démonok gonoszak és kegyetlenek de te más vagy! Nem kell olyannak lenned mint ők! Mindig kövesd a szívedet és akkor nem fog elnyelni a sötétség. - mondta. Egy két kósza könnycsepp csúszott végig az arcán de azonnal letörölte. 
- M-miért mondod e-ezt nekem? 
- Mert meg fogok halni. - mondta. - De ne félj! Nem tűnök el örökre. A szívedben tovább fogok élni. - ezzel rám mosolygott felállt és elment.
Pár nappal később hallottam, hogy meghalt a próbán.  
Azóta félek a Beavatástól hiszen már elragadott valakit akit szeretek.
Már csak egy év van hátra. Hirtelen Dave jutott eszembe. Nem is értem miért.. gondolkozásomból anyám ébresztett fel.

- Itt vagy még? - kérdezte türelmetlenül.

- Igen. 

- Holnaptól kezd meg az edzést. Már intézkedtünk edző felől. Ne hozz szégyent a fejünkre!

- Igenis.  - lerakta a telefont. Elraktam a telefont majd eldőltem az ágyon. Nem akartam semmit csinálni csak feküdni. De erőt vettem magamon és felálltam majd odaálltam a szekrényem elé és kerestem valami ruhát. Végül egy fehér pólóra esett a választásom és egy fekete macskafüles pulcsira. Farmert nem váltottam mert annak nem lett baja. A szakadt pólómat pedig kidobtam mert azt már úgysem tudtam volna megvarrni se. Gyorsan kimentem a szobából, bezártam majd a fejemre húztam a kapucnit és anyám szavain rágódtam.
Mire észbe kaptam már ott álltam az étkező előtt. Gyorsan kinyitottam az ajtót és bementem. Körülnéztem de már sehol nem láttam Dave-et. Vajon hol lehet? Mintha mondott volna olyasmit hogy szeretne csatlakozni a focicsapathoz. Tényleg annak nem ma van a válogatója? Biztos arra ment! Miközben ezen gondolkodtam elvettem egy tálcát és megnéztem mit lehet reggelizni, végül egy pizzaszeletre esett a választásom. Leültem egy üres asztalhoz és csak néztem a reggelim. Valahogy már nem voltam annyira éhes. Hirtelen valaki leült mellém de a kapucnitól nem láttam ezért oldalra fordultam. Az egyik osztálytársunk volt az. Kate a neve asszem. Csak azért jegyeztem meg a nevét, mert csak neki van az osztályban tűzvörös haja ami egy kicsit feltűnő habár ha jól emlékszem ő egy tűzelf szóval ezen nem kell meglepődni. Nem igazán szoktunk beszélni ezért nem is értettem miért ült ide. Ha jobban belegondolok nem igazán vannak barátaim az osztályból.. ezért nem sokan tudják hogy démon vagyok. Biztos csak ezért van mersze leülni mellém.
Már megtanultam az évek során ha barátkozni akarok akkor jobb nem úgy kezdeni a bemutatkozást, hogy: "Szia Lia vagyok egy démon!" Gondolatmenetemet Kate törte meg.

- Szia Lia! Még nem igazán beszéltünk ezért gyors bemutatkozom Kate Adlard vagyok.  És most hogy megismerkedtünk már mondhatom, hogy  pont téged kerestelek. Tudod most lesz a szurkoló csapat válogatója és örülnék ha csatlakoznál hozzám mert párosával kell jelentkezni. - hadarta el egy huzamban. Kikerekedett szemekkel néztem rá. Én mint szurkoló lány? Az kizárt! Még reagálni sem volt időm mert máris folytatta.

- Szuper mert már fel is írtalak! Akkor még beszélünk. Sok sikert nekünk! Remélem jó barátok leszünk. - egy hatalmas mosollyal az arcán felállt és elfutott. Meg sem tudtam szólalni. Még egy-két percig bambultam előre majd egyszerűen csak eltoltam a még mindig érintetlen pizzám és rádőltem az asztalra. Hát asszem szereztem egy barátot. Ezen már muszáj volt mosolyognom. Felálltam megfogtam a tálcát odaadtam a konyhás néniknek, majd kimentem az étkezőből.  

Na sziasztok! Sajnálom, hogy csak most hozom a részt de a laptopom elromlott egyik napról a másikra. Fogalmam sincs mi baja lehet mert bekapcsolni bekapcsol zúg, de a képernyőt nem hozza be :/ 
Remélem mindenkinek tetszett a rész :) Ötleteket írhattok nyugodtan :D
Szerintetek jól halad a történet? Ne hagyjam abba?