Olümposzi szerelem

6

Mikor beértünk Jason szobájába az ágyon egy pucér csaj feküdt. Ez nem okozott meglepetést. Az azonban igen, hogy nem apros volt a lány hanem athénés. Azt hittem ők okosabbak annál mintsem, hogy ilyen gyökerekkel szexeljenek. 

-Hailey vagy akármi is a neved húzz el.-morogja Jas. Egyre furább a helyzet, megvéd az öccsétől, kidobja a bigét akit éppen dug, és velem nem is kiabál.

A kiscsaj csak össze szedi a cuccait és már megy is ki a szobából. Még csak fel sem öltözött. Normális ez? Tudja hány szex éhes perverz él ebben a házban. A gondolat menetemet egy hang szakítja félbe.

-Jól vagy?-kérdezi gyengéd hangon Jason. Ki a fene ez és mit csinált azzal az idegesítően perverz pasival akit ismerek?

-Miért kérdezed?-muszáj vagyok feltenni neki ezt a kérdést. Fogalmam sincs mi baja, de ki kell derítenem. 

-Csak érdekel, hogy vagy azok után ami kint volt. Nem akartam veled veszekedni, de a tábor előtt kell. Nem tudhatják mit érzek valójában.-nem tudhatják mit érzel? És pontosan mi is az?

Azt hittem ezt magamban mondom de kiderült, hogy nem miután Jason felkuncogott. 

-Nem hiszem el, hogy nem veszed észre. Ez hihetetlen.-még mindig nevet. De nem olyan önfeledten. Inkább mint aki nem akar sírni és azért tereli el a figyelmét ilyen megtévesztő nevetéssel. 

-Mit kéne észre vennem?-komolyan nem értem ezt az embert.

-Mindegy, hagyjuk. Most te is menj el. Nem akarok veled beszélni.-majd a fal felé fordul. Most megbántottam?

-Nem. Én beszélni akarok veled. Miért avattad be Colint? És miért nem mondhatja el az okát aminek köze van hozzám?

-Én viszont most nem akarok veled beszélni. Főleg nem erről. Szóval ha megkérhetnélek, hogy hagyd el a szobámat.-mi ez a kevésbé bunkó hangszín? Nem akarom tovább húzni szegényt. 

-Figyelj, ha baj van, mondd el. Egy csapat vagyunk. Tudnom kell róla.-nem reagált semmit csak nézett ki az ablakon. Nem vártam a válaszára tovább. Elindultam az ajtó felé, megfogtam a kilincset. Utoljára hátra néztem, mielőtt kiléptem volna a szobából. 

Kifelé menet kitéptem az ajtó keretből a nyilat. Kicsit lyukas lett az ajtó de ez már nem az én gondom. Már nem tartózkodott egy félvér sem a hermész házban. Csak mi ketten voltunk itt. Viszont mikor kimentem a berúgott kapun, mindenki ott állt. Hallottam, hogy valaki azt kiáltja: hurrá nem ölték meg egymást. 
És valóban, igazán távol álltunk Jasonnal attól, hogy harcoljunk. Nagyon furcsa nekem ez a gyerek. Mi van vele?

Odamentem a barátaimhoz és mondtam nekik, hogy induljunk.

Ekhó, Colin és Chris nem mondott semmit, csak elindultak mögöttem. Az én házamba mentünk, hiszen rajtam kívül senki nem lakik ott. Mikor a szobámba leütünk az ágyra Ekhó bele vágott. 

-Na jó, mi a fene volt ez?-ne tőlem kérdezd én magam sem tudom.-Miért voltál olyan dühös Jasonre?-na igen, erre már tudok válaszolni. 

-Mert a tudtom nélkül avatta be Colint. És most úgy néz ki, hogy jön velünk.-nézek kedves unokatestvéremre. 

-Figyelj, megértem miért borultál ki. De baromra ijesztő volt, mikor minden ok nélkül Jason neki ment a testvérének. És te se vagy semmi, rálőttél. Simán eltalálhattad volna. 

-Na ezt jegyezd meg. Soha nem tévesztek célt. Soha. És igen abban igazad van, hogy fura volt ahogyan Jason szét verte az öccsét. Rá is kérdeztem, mikor behúzott a szobájába. Nem mondott semmit, csak annyit, hogy nem hiszi el azt ahogy nem tűnik fel nekem ez az egész. 

-Ezt én sem tudom. Komolyan, már olyan feltűnő...-szól közbe Chris. 

-De micsodaa? Miért nem lehet csak simán elmondani? Nem is tudom mit kéne észre vennem.-komolyan, ahelyett, hogy problémáznak inkább mondják el. 

-Nem, neked kell rájönni...-mondja már Colin is. Ezt csak a pasik veszik észre?

Kérdőn nézek barátnőmre, de ő sem tud semmit. Látszik a tanácstalan arcán. Én feladom, majd elmondja ha akarja. Addig viszont nem ezen fogom törni a fejem hanem a küldetés menetén. 

-Na jó, nem érdekel. Viszont ma be kell szervezni Khalypsot meg Lucast. Három nap múlva indulni akarok szóval sietni kell. 

-El, Colin és Én eltudjok intézni Lucast. Ha akar jöhet Jason is. Ti lányok beszéljetek Khalypsoval. 

-Benne vagyok.-mondom. 

Megbeszéltük a tervet. Minden kész, Jason tanácsát követve fogjuk rávenni őket arra, hogy segítsenek. A fiúk logikusan érvelnek a mellett, hogy vissza kell vinni a villámot Zeusznak. 
Mi lányok, meg egy kis vásárlás reményében győzzük meg Khalypsot. 

Mindenki aludt. Kint voltunk a házam előtt. Bólintottunk egymásnak majd ketté váltunk. Mi az aprosak felé mentünk. A házuk olyan mint egy hatalmas nyaraló minden féle szépség ápolási dologgal ellátva. 

A tetőn még volt pár srác. Buliztak. Legalább a hangzavartól senki nem vesz majd észre minket. Az ajtót csendbe nyitottam ki. Intettem Ekhónak aki szorosan mögöttem jött. Elindultunk. Minden rózsaszín volt. Undorító...Hogy lehet így élni? 

Annyi könnyebbségünk volt, hogy minden szobára ki voltak írva a nevek. Ezek ilyen hülyék, hogy nem jegyzik meg melyik szoba az övék?

Már mentünk egy ideje. Nem is látszik kívülről, hogy ilyen hatalmas ez a ház. Bár ennyi gyereknek kell is. Megláttam egy nem rózsaszín ajtót. Azt hittem egy férfias srác szobája, de nem. Tisztán és láthatóan rá van írva Khalypso neve, az egyszerű és szép krémszínű ajtóra. 

Összenéztünk Ekhóval? Talán nem egy vásárlás mániás hülye picsa lakik itt. Kopogtam. Hallottam, hogy valaki halkan mondja, hogy szabad. Bementem. Amit ott láttam az meglepett. 

Nem ruhák és sminkek voltak mindenhol, hanem könyvek, rajzok és festmények. 

-Sziasztok. Miben segíthetek? Ha a bulit keresitek az az emeleten van.

-Nem, nem azért jöttünk. Mi igazából hozzád jöttünk.-látszott, hogy megleptem ezzel. 

-Hozzam soha nem jön senki. De örülök, hogy ti ketten mégis. Szóval, segíthetek?

-Igen. Segíthetsz.-van egy furcsa és megmagyarázhatatlan érzésem. Kedvelem ezt a lányt már most.-Csak hallgass végig oké?-nem mondott semmit, csak a szemével üzente, hogy folytassam. 

És elmondtam neki mindent. Beavattam a tervbe is. 

-Mit gondolsz? 

-Ez egy elég hülye és felelőtlen terv. Benne vagyok.-vigyorodik el. Tudtam én, hogy jó ha kedvelem ezt a lányt. 

-Oké, három nap múlva indulnánk de addig még úgy is találkozunk.-mentem volna kifelé, mikor elkapta a kezem. 

-Maradjatok még itt. Mindig egyedül vagyok csak mert kilógok a testvéreim közül, a tábor többi lakosa pedig esélyt sem ad nekem mert azt hiszik én is olyan felszínes barom vagyok mint a rokonaim. 

Megértem Őt. Tudom milyen kilógni a sorból. Leültem az ágyára, majd Ekhó is követte a példámat. 

-Hallottam mi történt ma a hermész házban. Elverted Jasont végül?-kuncog. 

-Nem, nem úgy alakultak a dolgok. De ha már a szerelem istennőjének gyermekével beszélgetek kérdezhetek valamit?

-Alap. Na mondd. 

-Szóval minden fiú titkolja előlem azt, hogy mi baja Jasonnek. Ma is nem engem ütött hanem a testvérét aki beszólt nekem. Utána meg még Ő kérdezte meg, hogy jól vagyok-e. Reggelit hoz nekem. És a tudtom nélkül hívja el Colint a küldetésre. 

-Ez elég egyértelmű. Vagyis számomra. Nem értem én se, hogy nem esik  le neked ez az egész. De a lényeg az, hogy ezek alapján amit mondtál Jason szerelmes beléd.