Olümposzi szerelem

11

-Jason. Keljünk. Készülni kell.-nem mondott semmit. Még mindig a nyakamba van nyomva a feje. 

Nem érdekel. Lelöktem magamról a kezét és felkeltem. A többiek már nem voltak bent. 

-Eleneee. Ne csináld márrrr. Gyere vissza. 

Ügyet sem vetettem rá. Csak pakoltam tovább. Találtam egy táskát. Bele raktam pár váltóruhát. Egy két, pipere cuccot. A késeimet, a tartalék nyilaimat. Majd a fegyvertárból kihoztam egy pajzsot is. Mindenesetre tettem be egy kis drachmat is. A villámot is betettem a táskámba. Azt hiszem készen vagyok. Magamra vettem a kedvenc ruhámat. Felvettem a páncélomat. Magamra vettem a tegezt es az íjjamat. A derekamra meg egy kardot csatoltam. 

Mire elkészültem Jason is készen várt a szobámba. Az egyik gyerekkori képemet nézegette. Rajta van Colin, Chris és Én. Akkoriban készült mikor a táborba került Jason. 

-Nagyon aranyos vagy ezen a képen.-még mindig csak mosolyog. Szeretem ezt a Jasont. Nem hiányzik a perverz és bunkó srác.

-Készen vagy?-kérdezem tőle. 

-Ez aznap készült mikor megjöttem. Emlékszem erre a ruhára. 

-Jason. Nem foglalkozhatsz velem. A küldetés mindennél fontosabb. 

-Nálad nem fontosabb semmi.-végre rám nézett.

-Szóval. Megvan mindened?

-Látom, nem hagyod ezt a témát. Igen megvan minden holmim baba. Úgy néz ki, te is megvagy. 

-Igen.

-Mi baj van? Kicsit mintha a szokásosnál is hidegebb lennél. 

-Semmi. Csak egyszerűen nem hagyhatom, hogy eltereld a figyelmem a küldetésről. Nem akarom, hogy az érzéseink befolyásolják a döntéseinket. 

-Ez lehetetlen. Engem az érzéseim fognak vezérelni. És megvédelek mindentől. 

-Pont ez az amit elakarok kerülni. Ha úgy alakulna ne ugorj elém csak, hogy megvédj. Nem kell. Ha meghalok, akkor az emiatt a küldetés miatt legyen.

-De Én, eléd fogok ugrani. Ha kell ezerszer is. Érted megéri.-egyre közelebb jött.-Mert szeretlek.-és ajkait az enyémre nyomta. Puha volt. Érzékien csókolt. El se tudok képzelni ennél romantikusabb pillanatot. De ezt is tönkre kell tennie valakinek. 

-Ohm, bocsi srácok. Nem is láttam semmit.-Jason elhúzódott tőlem, majd dühösen hátra fordult. Szegény Chris nem lennék most a helyében. 

-Haver, neked is el kell cseszni mindent ugye?-kérdezi kicsit idegesen Jas.

Nyugtatólag a hátának döntöttem a fejemet. Éreztem ahogyan hátra nyúl a kezeimért és maga köré fonja. Jó érzés ölelni. Egyre jobban érzem, hogy erősödnek az érzelmeim iránta. És tudom, hogy nem lenne szabad. A szerelemmel sok gond van. De nem érdekel. 

-Úgy érzem zavarok. Megyek is.-hallottam ahogyan elindul. 

-Mit szerettél volna Chris?

-Ja, igen el is felejtettem mondani miért jöttem. Szóval éjfélkor indulunk. Mindenki gyülekezik a Nagy Háznál. 

-Rendben ott leszünk.-és már kint is volt az ajtón. 

-Baba, mi lenne, ha vissza térnénk arra az időre amit megzavart a kedves unokatestvéred?

Nem válaszoltam csak közel hajoltam hozzá. Ajkait ismét az enyémre nyomta. Nyelve bejutásért esedezett. Én megadtam neki. Nagyon belemerültünk a csókolózásba. Nem tudom, hogy egy perce vagy egy órája csináljuk. Végül elhúzódtam Jasontől. Erre gyengéden beleharapott a számba. Én csak kuncogtam.