Olümposzi szerelem

9

Nem válaszolt. Csak elrántotta a kezét és felpattant. Vissza se nézett szinte rohant ki az ajtón. Majdnem fel is lökte a befelé igyekvő Ekhót. 

-Itt mi történt?-kérdezi a legjobb barátnőm. 

-Én magam sem értem. Tőle kéne megkérdezni.

Ekhó bólint egyet. Felém fordul és ad egy térképet. Felvonom a szemöldököm.

-Ez Lucastól van. Ő adta ide. Mint megígérte velünk jön. És az az ifgazság, hogy mióta lenyomtad sokkal kedvesebb.-itt elpirul.

-Csak nem tetszik neked?-kérdezem kedvesen.

-Nem, Én csak azt mondtam, hogy nem kell aggódnod miatta.-ezt azért nem venném biztosra. Ebben a csapatban teljesen csak az unokatestvéreiben bízom meg és Ekhóban. 

Nem mondok azonban semmit neki. Csak lenézek a térképre. Az Olümposz be van jelölve rajta. Honnan szedett ilyen térképet Lucas? De nem is érdekel igazán, amíg nekünk segít nem számít. Épp kérdezni akartam valamit mikor belépett Khalypso.

-Istenem, remélem jobban vagy. Voltam bent mikor még eszméletlen voltál. 

-Persze, minden okés. Volt már ennél rosszabb is.

-El, ne hazudj. Soha, életedben nem voltál még itt. Még csak beteg se voltál soha. 

-Oké, oké. Nyugi van Ekhó. Egyszerűen csak jól érzem magam, és semmi ok az aggodalomra. 

A lányok csak össze néztek majd bólintottak. Nem értem mi folyik itt. Mindenki olyan furcsa. Jason a maga megszokott módján. Viszont a barátnőim...valami történt még kivoltam ütve.

-Lányok, valamit megtennétek nekem?-felém kapták a fejüket. 

-Persze.

-Ez csak természetes. 

-Ide hívnátok Christ és Colint? Vagy elég csak Colin.-mindkét lány eltűnt a szobából. 

Nekem viszont fel kell kelnem. Ma mindent össze kell készíteni, hogy holnap éjszaka eltudjunk indulni. Nem várhatunk tovább. Ez a pár nap is túl sok volt. 

Felültem az ágyon. Majd lelógattam a lábaimat. Egyre lejebb csúsztam. Éreztem, hogy nem lesz ez jó. Nem fogom tudni megtartani magam. De meglepődtem saját magamon. Sikerült megállni a saját lábaimon, mindenféle fájdalom nélkül.

Sétalgatni is tudtam. Colin gyógyító ereje, kurva jó. Mintha soha meg se sérültem volna. Már az ajtó felé mentem mikor hirtelen belépett Colin.

-Szia. Figyelj, tudom, hogy láttad milyen a vérem. 

Nem mondott semmit, csak bólintott. 

-Miért van ez?-félek a választól. Mi van ha valami mutáns vagyok. 

-Fogalmam sincs Elene. De ha vissza visszük a villámot meg kérdezed Zeuszt vagy az anyádat. 

Ez nem egy rossz ötlet. Addig is, nem sérülhetek meg. Nem hagyom, hogy a többiek tudjék milyen szörny vagyok. 

-Elene, nem vagy szörny. Csak különleges vagy.-honnan tudja a gondolataim?-Együtt nőttünk fel, szerinted nem találom ki, hogy mire gondolsz?

-Igazad van. Ismersz. De lehetne, hogy nem mondasz a többieknek semmit erről a kis esetről. Ha megtudom miez beavatok mindenkit. Ígérem. 

-Rendben. De csak addig, amíg nem beszélsz valakivel aki tud segíteni. 

Nem is kell több. Ha a küldetésnek vége, és kiderül, hogy tényleg egy szörny vagyok véget vetek az életemnek. Erről viszont nem tudhat senki.