What happens at Hogwarts... | Harry Potter fanfiction

6

Másnap reggel Scorpius a saját ágyában ébredt, habár, nem értette, hogyan került oda. Egy hirtelen mozdulattal felült, és oldalra pillantott, ahol Albus ágya állt. Most üres volt. Hát persze. Albus mindig korán kelt. Korábban a kelleténél, és életében először, Scorpius nagyon örült ennek. Így lesz ideje gondolkodni. Amíg felöltözött, és elvégezte a dolgait a fürdőben, a hálóterem lassacskán kiürült. Mindenki lement a nagyterembe reggelizni, de a szőke fiú most úgy érezte, egy falatot sem bírna letuszkolni a torkán. A klubhelyiségből kifelé tartva, egy pillanatra meglátta magát a régimódi tükörben, amely minden bizonnyal évszázadok óta lóg azon a falon. A fehér inge beleolvadt sápadt bőrébe, egyedül a méregzöld nyakkendő ütött el az egész „összeállítástól". Akaratlanul is Albus jutott eszébe, hogy a fiú menyire utálta a nyakkendőjét. Amikor kisebbek voltak, Albus mindig azt mondta, hogy úgy érzi magát, mint egy rossz helyre került kutya, akit a megszégyenítés érdekében még meg is bélyegeznek egy nyakörvvel, ami jelképezi a hovatartozását. Ezzel szemben, Scorpius szerette hordani a csíkos ruhadarabot. Számára ez jelentette a köteléket a családjával, még ha messze is vannak egymástól.

Elfordította a fejét, és kilépett az átjárón át a hideg alagsorba. Gyorsan lépkedve tette meg az utat a nagyterem bejáratáig. Semmi kedve nem volt hozzá, de ideje volt visszatérni a rendes kerékvágásba. Ami megszokott volt. Albus visszautasította a barátságát. Szóval, most visszamegy a sznob és elkényeztetett mardekáros barátai körébe, még mielőtt valaki rájön, hogy miért volt ilyen fura az elmúlt napokban.
A kis csapat hangoskodva közeledett a fiú felé. Két lány, Wickery és Lauren a szokásos egyenruhában, és a táskájukra kötött sállal viháncoltak a fiúk, Nate és Eric mellett, akik ugyan úgy festettek akárcsak Scorpius, leszámítva, hogy barna hajúak voltak, és korántsem voltak olyan sápatagok, mint a fiú. Sőt.

A társaság, ahogy meglátta őt, elhallgatott, és megtorpantak a folyosón. Elsőnek Nate ocsúdott fel a döbbenetből.

-Merlinre, Scope, nagyon eltűntél. Mi volt veled, haver?

Scorpius keserűen elmosolyodott a beceneve hallatára. Még Albus találta ki, szinte a kezdetektől így hívta őt. Most eléggé szíven ütötte.

-Sokat kellett tanulnom... Tudjátok, azt mondják, minden évben kicsit nehezebbek az év végi vizsgák....-Eric félbeszakította a magyarázkodását.

-Eddig sose érdekeltek a vizsgák.

-Az hiba volt. Már csak két évünk van hátra, gondolnunk kell a jövőnkre is.-Annyira próbált olyan lenni, mint az apja, hogy észre sem vette, pontosan azt a hazugságot adja be a barátainak, mint amit ő hall otthon minden nyáron.

A csapat egy darabig furcsán nézett rá, de aztán Wickery megvonta a vállát, elkapta a szöszi karját, és maga mellé húzta.

-Örülünk, hogy megint itt vagy.-mondta mosolyogva.

-Én is- mondta a fiú, és viszonozta a mosolyt.

-Egyébként... mi volt este? Nem voltál asztrológián.-Scorpius, mint „gyakorlott hazudozó", meg sem rezzent, amikor válaszolt.

-Rosszul voltam, és felmentem a gyengélkedőre.

-Jobban vagy?-Kérdezte Lauren.

-Persze-mondta Scorpius, és tovább indultak a folyosón.

A következő pár napot Scorpius nyugodtan és átlagosan töltötte a megszokott társaságával, akik ismét vele kiegészülve járták a folyosókat, és jól érezték magukat. Scorpius meg sem próbált úgy tenni, mintha azt a dolgot a tanulásról komolyan gondolta volna, és a barátai is tudták, hogy nem mondott igazat, de nem firtatták. Megtanulták már, hogy mikor nem érdemes kérdezősködni.