What happens at Hogwarts... | Harry Potter fanfiction

8

A szünet első napjának reggelén, Scorpius egyedül találta magát a klubhelyiségben.

Tegnap késő délután ment lefeküdni, a rengeteg különböző érzelem, és az egész napos megpróbáltatások kifárasztották. Amikor elaludt, még többen is a hálóteremben voltak, de nem látta, kinél volt láda. Scorpius arra számított, hogy legalább páran a kastélyban maradnak.

Csalódottan feltápászkodott az ágyáról, és letette a lábát a hideg kőre. Miután lezuhanyozott, egy fekete nadrághoz felvette a szokásos fehér inget és Mardekár címerével díszített fekete pulóverét. Nem vesződött a nyakkendővel, elvégre nincsen tanítási idő. A sok fekete ruhadarab elütött fehér bőrétől, de ehhez már hozzászokott. Komótosan lesétált a klubhelyiségbe, és ránézett a faliórára. Korán volt, de még így is több mint tíz órát aludt. Ahogy végig sétált a kihalt folyosókon, látta, hogy a nap még nem kelt fel. Még jó pár óráig nem is fog, így Scorpius a nagyterem felé vette az irányt. Feltételezte, hogy ugyanakkor van reggeliidő, mint általában.

Amikor belépett a hatalmas faajtón át a terembe, egy pillanatra lefagyott, de aztán összeszedte magát, és mintha mi sem történt volna, átsétált az asztalok között, és leült a padra a mardekár asztalához. Amikor hátrafordult, hogy körbe nézzen a teremben, egykedvűen megállapította, hogy alig maradt itt tizenöt tanuló. Legtöbben a Hollóhátból maradtak itt az ünnepekre. Az ő asztalunknál kisebb csoportban ültek a diákok, és halkan beszélgettek. A Hugrabugosok asztalánál egy-két diákot látott csak elvétve, ők sárga pulóverben olvastak, vagy éppen levelet írtak. Az Griffendél asztalánál csak két fiú ült, mindketten végzősök. Scorpius csak látásból ismerte őket a folyosóról, néha összekülönböztek a barátaival, de neki nem mertek ellentmondani. Chris Wright és Bran Preston. Címeres ökrök.

A fiú visszafordult az asztal felé, és áttett a tányérjára egy pirítóst. Közben felmérte a Mardekár asztalát is. Az egyik végében két lány ült, őket Scorpius szintén a folyosóról ismerte, mert mindig köszöntek neki.

És az asztal másik végében ott ült Albus Potter.
Scorpius próbált diszkréten meglepődni, és inkább a szájába tömte a kenyeret. Na, szép. Az apja büszke lenne rá. Még csak rá se mer nézni Albusra. Akkor erről ennyit.
☆

☆☆

Albus a szokásosnál is korábban kelt, az időpontot még az éjszakához számítják. A sétálgatás helyett gyorsan felöltözött, alig látott valamit a sötétben, mert a fáklyákat eloltották éjszakára. Mire este lefeküdt, ugyan ez a sötétség fogadta, így nem is látta, hogy kivel fogja eltölteni a következő két hetet.

Tegnap este kapott egy levelet a szüleitől a hazautazásával kapcsolatban. Illetve, annak hiányáról. Azt szerették volna, hogy gondolja meg magát. Albus hallani sem akart róla. Ennek ellenére, mégis felment a bagolyházba, és késő estig újra és újra elolvasta a levelet, végül a pálcája fényének segítségével talált vissza a hálókörletbe, és tért nyugovóra. Ma reggel pedig felkapta a talárját, magára tekerte a zöld-fehér csíkos sálat, és kezében a pálcájával és a levéllel kiment kastély kertjébe. Órákig sétálgatott a dermesztő hidegben, hogy aztán a napfelkeltét kihagyva felmenjen a nagyterembe.

Kint még sötét volt, de a termet betöltötte a fáklyák, lámpások fénye és melege. Leült a Mardekár asztalához, ami már meg volt terítve. A teremben rajta kívül csak egy valaki volt, a Hollóhát asztalánál ült egy fekete hajú, kisírt szemű lány, fekete pulóverben és kék-fehér csíkos sálját szorongatta görcsösen a kezében.

Albus úgy érezte, mintha valami olyat látott volna, amit nem lett volna szabad, így gyorsan visszafordult az asztal felé, és újra elolvasta a levelét. A sorok és a szöveg nem változott, de Albus minden olvasásnál más érzelmeket vélt felfedezni. A levelet a szüleitől kapta, de pontosan tudta, hogy az apja írta. Azért írt neki, hátha meggondolta magát. Még a tél beköszöntötte előtt, az apja és az anyja beszéltek neki és a testvéreinek a karácsonyi szünettel kapcsolatos döntésükről.

***Visszaemlékezés***

November végén, McGalagony professzor behívatta őket az szobájába, ami régen Dumbledore professzor igazgatói szobája volt.

A szüleik ott álltak az irodában, és amikor a három Potter gyerek belépett a szobába, rájuk mosolyogtak. Egymás kezét fogva közölték a gyerekekkel, hogy ezen a télen nem tudnak hazajönni a karácsonyi szünetre, mert Harrynek sürgősen el kell utaznia, és Dél-Amerikába szólítja aurori kötelessége. Mivel ez az utazás hosszútávú lesz, Ginny természetesen vele tart majd. Legkorábban a tavaszi hónapokban jönnek haza.

-Akkor itt kell dekkolnunk a suliban?-kérdezte James szenvedve.

-Sajnálom, szívem. De igen. Nem tudtuk megoldani, hogy...-kezdte Ginny a magyarázkodást.

-És mi lenne, ha a nagyiéknál lennénk?-Kérdezte izgatottan, csillogó szemmel Lily.

-Ez nem is olyan rossz ötlet... Mit gondolsz, drágám? Bevállalnák még hármójukat?-pillantott Harry a felesége felé. Albusnak már most rossz előérzete volt.

-Persze, szerintem elbírnak velük-mosolyodott el, és Ginnynek eszébe jutottak az évek, amikor a Weasley házat hat csemete töltötte meg.-És anya azt mondta, hogy Ron és Hermione is náluk karácsonyozik a gyerekekkel, szóval, szerintem ellesznek ott öten...-Albus közbevágott.

-Négyen.-Hirtelen minden fej felé fordult, még McGalagony is ráemelte szigorú pillantását.

-Hogy érted, Albus?-kérdezte az apja.

-Én itt maradok a kastélyban.

-Ne légy buta, Albus! Te is velünk jössz...-Kezdte a kislány.

-Nem, Lily, én itt maradok. Semmi szükség rá, hogy kerülgessetek engem,  Különben is, tanulnom kell a vizsgákra.

-Dehogy kell. Én sem maradok itt tanulni-nyomta meg a szót James-Pedig én végzős vagyok.

-Ez van. Én maradok-mondta, és megacélozva magát, a szüleire tekintett. Az anyja szeméből szomorúság sugárzott, de az apja tekintete valami egész mást mutatott neki. Csalódottságot.

Albus rezzenéstelen arccal nézett rájuk, és a szülei megértették, hogy ő már döntött.

És nem firtatták.

☆☆☆

Így történt, hogy tegnap a Potter és Weasley gyerekek közösen hazautaztak a Roxfort Expresszel, kivéve Albust, aki a nagyteremben ült, és az apja utolsó levelét olvasta, ismét. Tisztán érződött rajta, hogy nem akarta megírni. Ginny kényszerítette rá. 

Kis családi háttér. Remélem, azért tetszett. 😊Hamarosan jövök.😁

Puszi,

A.💝