3. fejezet

284 12 2
                                    

A fordítás az író, Damn you Kylie engedélyével történik!

Az eredeti történetet itt találjátok: https://www.fanfiction.net/s/11706049/3/Those-Five-Words


MAX

A lányunk ma lett kétéves. El sem hiszem, hogy Charlie már kétéves. A teljes neve Charlotte, de Tobias és én mindig Charlie-nak hívtuk, Evelyn tiltakozása ellenére. De nem igazán számít, hogy Evelynnek mi tetszik. Azt se tudom, hogy hol van ebben a pillanatban. Egyre kevesebb és kevesebb időt tölt velünk. Ami jó nekem, boldogabb vagyok, ha csak én vagyok Tobiasszal és Charlieval.

Hallom, hogy nyílik, majd csukódik a bejárati ajtó, és a két gyerek szólít:

- Apa! – kiáltják kórusban.

Soha nem felejtem el azt a napot, amikor Tobias először hívott apának. Olyan büszke voltam. Tobias akkor még magántanuló volt. Habár akkoriban nehéz volt megtalálni a lakásban. Órákra el tudott kóborolni, soha nem tudtuk, hova ment, és még mindig csinál ilyeneket. A Bátrak központja olyan nagy, és olyan sok hely van, ahol el lehet bújni. Figyeltem a beavatottak utolsó csoportját a beavatás harmadik fázisában. Figyeltem, hogyan mennek keresztül a félelemutazásukon. Sok ember volt ott, és senki nem vette észre a sarokban ülő kisfiút.

Amikor a beavatottak végeztek, odamentem Tobiashoz, és megkérdeztem, mit csinál.

- Csak látni akartam, mit csinálnak – mondta. Tudom, hogy nem szereti a tömeget, és gyakran elfut és elrejtőzik, ha sok ember van körülötte, így nem akartam nagy ügyet csinálni belőle.

Elmagyaráztam neki, hogy működik a félelemutazás, és hogyan képzem a beavatottakat, hogy szembenézzenek a félelmeikkel. Állt ott, magába szívva az információt, aztán megszólalt:

- Nekem csak négy félelmem van.

- Tényleg? Biztos vagy benne? – kérdeztem. Bólintott, én pedig azt mondtam: - Nos, ebben az esetben te fogod tartani a Bátrak rekordját.

- Igen, csak négy van – mondta. Ragaszkodott hozzá, hogy csak négy.

- Ebben az esetben mostantól Négyesnek foglak hívni – mondtam.

Felnézett rám, és megkérdezte:

- Ez azt jelenti, hogy hívhatlak Apának?

Letérdeltem mellé, hogy szemtől-szembe legyünk.

- Természetesen hívhatsz Apának. – Szerintem életemben akkor volt a legnagyobb mosoly az arcomon. Tobias a nyakam köré fonta a karját, és megszólalt:

- Akkor hívhatsz Négyesnek.

Attól a naptól kezdve én és mindenki más is, az anyján kívül, Négyesnek szólította, ő pedig engem Apának.

Charlie futva jön fel és a karomba ugrik.

- Boldog születésnapot, Charlie – mondom, megölelem a lányomat, és megpuszilom az arcát.

- Hol van Anya? – kérdezi Négyes.

- Fogalmam sincs – válaszolom.

- Itt lesz a buliban? – kérdezi Charlie.

- Biztosan itt lesz, kicsim.

Leteszem Charlie-t a földre, ő pedig fut, és felugrik a kanapéra a bátyja mellé. Négyes nagyon szereti a kishúgát. Tényleg áldás, hogy habár nagy köztük a korkülönbség, nagyon jól kijönnek egymással. Charlie imádja a bátyját, ő pedig elkényezteti.

Fanfiction fordítás: Az a három szó (Those Five Words)Donde viven las historias. Descúbrelo ahora