Louis Tomlinson
-Oké.-sóhajtok és leejtem a kezemben tartott cipőimet.
Jessica zöld szemei minden mozdulatomat szigorúan figyelik, mégis fél. Nem tudom mitől félhet. Hogy mit fog hallani? Hogy mi történt? Tudnom kellett volna tegnap este, hogy semmire se fog emlékezni.
Együtt megyünk vissza a nappaliba, hogy helyet foglaljunk a kanapén, és elmondjam mi történt. Nagy levegőt veszek és belekezdek.
-Tegnap este összefutottunk Josh bulijába. Ez rémlik?-bólint, így folytatom.-Nem sokkal később megint találkoztunk az emeleten, és te leöntöttél sörrel.
-Oh, szóval azért van ilyen büdös.-szakít félbe.
-Hullarészeg voltál.-folytatom tovább.-Nem akartalak egyedül hagyni, ezért hazajöttem veled, és vigyáztam rád, szóval szívesen.
Jessi maga elé meredve emészti a történteket. Remélem megelégszik ennyi infóval is. Kezdem megbánni, hogy tegnap éjjel ilyen könnyen belementem dolgokba. Több eszemnek kellett volna lenni. Már előre látom, hogy magamat fogom ezért az egészért ostorozni, és tűrni néma csendben, hogy az érzéseim iránta újra feltörtek. Azt hittem ennyi év után képes leszek elfelejteni, és valóban megtalálni az igazi boldogságot Eleanor mellett. Hogy majd egyszer már nem fogom bánni az akkori döntésemet. Hogy bárcsak elmondtam volna az érzéseimet.
-És nem történt más?-kérdezte félénken.
-Nem.-válaszoltam túl gyorsan és elkaptam a tekintettem.
Már reménykedtem, hogy elhitte, de mégse. Úgy néz ki túl jól ismer.
-Louis.-sóhajtotta.
Most kamuzzak, hogy nem történt semmi érdekes, és váljunk el békében, miközben tudom, hogy engem emészteni fog a bűntudat azért, mert nem adtam esélyt magunknak.
-Mi tegnap este csókolóztunk.-ismerem be pirulva.
Jessica elkerekedett szemekkel néz rám, és meglepettségében a szája elé kapja a kezét.
-De ugye...mást nem csináltunk?-kérdezi meg remegő hangon és kétségbeesetten.
-Nem, mert időben leállítottam magunkat és te erre elkezdtél hisztizni, de mire elmagyaráztam volna a dolgokat, benyomtad a szunyát. És mivel késő volt, úgy gondoltam itt alszom, és majd reggel lelépek.-nem gondoltam végig, hogy mit akarok mondani, csak mondtam, ahogy történt.
Jessi úgy látszik, hogy megnyugodott, amiért nem feküdtünk le. Pedig éjjel nagyon erőltette. Megbánta volna? Persze az ember meg szokta bánni, ha részegen, öntudatlanul fekszik le valakivel. De azt is ennyire bánná, ha velem feküdne le? Lehet nem is akar engem, csak részeg volt és könnyen kapható.
És mit éreznék én, ha szexeltünk volna? Hát biztos nem bűntudatot, hogy megcsaltam Eleanor-t. Nem tagadom, hogy én nem akartam volna az aktust, de már akkor tudtam, hogy reggelre megbánnám az egészet. Kihasználtam volna őt. Azt pedig nem tudnám magamnak megbocsátani.
-Köszönöm, hogy őszinte voltál, Louis.-ereszt meg felém egy lágy mosolyt, ami engem is arra késztet.
YOU ARE READING
Say Something /Louis Tomlinson/ ~Befejezett~
Fanfiction"Öt hónapja történt, hogy Louis Tomlinson és én újra egy kapcsolatba kerültünk, majd ismét eltaszított magától, és én most itt ülök a szüleim kanapéján, miközben Harry a haját tépi mérgében. Megértem őt, hisz csak most mondtam el neki, hogy a szívem...
