Say Something /Louis Tomlinson/ ~Befejezett~

32. fejezet

Sziasztok! (:
Kis esti olvasnivalónak kiteszem a legújabb részt. ((; Kíváncsian várom a véleményeteket. ((:
Köszönöm szépen az előző részhez érkezett visszajelzéseket! <3
Kellemes olvasást kívánok!
xxxEsztyTomlinson

Jessica Styles

Három napja nem vagyok önmagam. Hétfőn késő délután értem haza Holmes Chapel-be. Anya tárt karokkal fogadott, ami meglepett, hisz jó rég jártam itt, és beszéltem is vele, amit nagyon bánok. Nem így lettünk nevelve, de anya megértette, hogy miért voltam olyan elfoglalt, főleg, amikor elmeséltem neki mindent, kezdve az évekkel ezelőtt történetekkel.

Szerencsére anyukám egy igazán megértő ember, és én nem lehetek neki eléggé hálás ezért. Más anyuka már régen tombolna, ha meg tudná, hogy a gyereke 17 évesen csakúgy titokban beleugrott egy barátság extrákkal kapcsoltba. De az én anyukám megértette, hogy nekem már akkor miért volt fontos mindez. Átbeszélgettük az egész éjszakát.

De azóta csak enni járok ki a régi szobámból. Egész nap a hercegnős takaróm alatt bujkálok, magamhoz szorítva Nyuszifülest is. Öt évvel ezelőtt is így tettem. Mintha azóta nem változott volna semmi, csak még jobban beleszeretem abba az emberbe, aki előszeretettel törte újra össze a szívemet.

Telefonáltak a munkahelyemről is, de elintéztem azzal, hogy szabadságon szeretnék lenni egy ideig. Aztán majd meglátom mi lesz. Valamiből meg kell élnem, szóval nem maradhatok sokáig ebben az állapotban. Miért nem tud ilyenkor megállni az élet egy picit? Legalább amíg rendbe jövök valamennyire. Bár kétlem, hogy ez olyan hamar bekövetkezne.

***

Eltelt egy hónap, vagyis már 2018 van. Itthon töltöttem a karácsonyt anyáékkal és még pár rokonnal, de szilveszterkor a szobámba buliztunk Rebs-el, aki együttérzően azt mondta, ha nem akarok kimozdulni ma este, akkor nem kell. Harry nem látogatott haza az ünnepek alatt, mert Amerikába kellett maradnia, ezért anya nagyon szomorú volt. A lelkiállapotom nem sokat javult, sőt sikerült valamilyen bacit is összeszednem.

-Jól vagy, kicsim?-nyit be anya a fürdőbe, ahol a wc felé görnyedve adom ki magamból a tegnap esti nassolásomat.

-Persze.-nyögöm ki nehezen, mikor egy pohár vizet ad a kezembe, amivel kiöblítem a számat.

-Ez már nem az első.-jegyzi meg.

-Majd elmúlik.-rántok vállat. Belenézek a tükörbe, ahol egy csapzott hajú, karikás szemű, sápadt lány néz vissza rám. El se hiszem, hogy ez én vagyok. Bár mit vártam attól, hogy egy hete friss levegőn se voltam. Pedig gyönyörűen esett a hó, de még ez se tett boldogabbá. Megigazítom a felső lecsúszott vállát. Még ezt se cseréltem át napok óta, pedig már elveszítette azt, amiért annyira ragaszkodok hozzá. Az Ő illatát. Pakolás közben sikerült a saját cuccaimmal együtt begyűrnöm Louis egyik használt felsőjét is. Amikor megtaláltam csak még jobban fájt a szívem, de nem tudtam megszabadulni tőle, inkább mazochista módon emlékeztettem magamat rá.

-Ez nem fog csak úgy elmúlni.-válaszol anyu, akiről el is feledkeztem közbe.

-Honnan tudod?-kérdeztem tőle csodálkozva.

-Mert már egyszer megtörtént velem is.-apró mosoly bújik meg szája szegletébe.

-Mi?-kérdezek vissza értelmesen.

-Kicsim, napok óta figyelek, tudom mi ez.-az anyukák és a tapasztalatok. A legtöbbször gyerekük agyára mennek velük, de mint most is, jól is tudnak jönni.-Tessék.-ad a kezembe egy dobozt.

Bizonytalanul nézek le rá, majd homlok középig felhúzott szemöldökkel kérdezem meg.

-De mégis miből gondolod?

-Csak csináld meg, és ha kész vagy, beszélünk.-simogatja meg arcomat kedvesen, ami nagyon jól esik egy ilyen nehéz pillanat előtt.

Kimegy a helyiségből, én pedig kinyitom a dobozt. Annyi ilyen filmet láttam már, de sose gondoltam volna, hogy egyszer velem is megtörténik. Azt se tudom, hogy minek örülnék jobban, ha pozitívat vagy negatívat mutatna a terhességi teszt. Egyáltalán mikor történhetett? Aztán mintha csak a villanyt kapcsolnák fel az ember fejében, úgy pörögnek le előttem a részeg éjszaka emlékei, és az, hogy elszakadt a gumi. És, hogy a másnap történő veszekedés el is feledtette velem, hogy egy gyógyszert vegyek be. De nem biztos, hogy terhes vagyok, nem? Csináld meg a tesztet!-kiabálja a kíváncsi tudatalattim.

***

-Na?-kérdezi anya felpattanva a kanapéról, amikor meglát.