Say Something /Louis Tomlinson/ ~Befejezett~

45. fejezet

Sziasztok!
Kivételesen hamar hoztam a részt. :) Főleg a kommentek miatt. :D Amiket nagyon szépen köszönök! <3 <3 <3
Ez egy jó hosszú rész lett. Kis kárpótlása annak, hogy ezután már csak a epilógus lesz. :))
Jó olvasást kívánok! <3
xxxEsztyTomlinson

Louis Tomlinson

Mindig akkor ér egy olyan pofon az élettől, amikor azt hiszi az ember, hogy minden rendben van. Vagyis jó úton haladok afelé, hogy minden jó legyen. Én tényleg igyekeztem megmutatni Jessica-nak, hogy még mindig mennyire szeretem őt, és a lányunkat is, és mennyire szeretném, hogy újra együtt legyünk, most már mint egy család. De úgy tűnik Jessi-nek ez nem volt elég, és inkább keresett egy olyan embert, aki még nem törte össze a szívét...már kétszer is. Én ezt nem tudom elfogadni, nem hagyhatom, hogy elvegyék tőlem őket, akikért érdemes élnem.

Nem is tudom, hogy miért rohantam el, és kötöttem ki ebbe a kocsmába. Harcolnom kell értük, és megmutatni, hogy megváltoztam, és már nem az alkohol a menedékem.

Nem is rendeltem semmit, csak berohantam, meg szinte ki. Elég furcsán is néztek rám. A kocsim felé mentem, amikor megláttam Jessi autóját, ahogy az enyém mellé akar tolatni. Mit keres itt? Észrevette, hogy ott voltam, és utánam jött? De miért? Hogy megmondja a szemembe is, hogy nem kellek már neki? Hagyjam őt békén? Rá tudnám venni, hogy legalább a lányomat látogathassam? Ezek a kérdések futnak át az agyamon, amikor feltűnik egy fehér autó, ami nagy sebességgel hajt Jess autója felé, aki valószínűleg nem veszi észre a felé közeledő autót. Egy hatalmas csattanás hallatszik, és mindkét autó odébb pördül a hirtelen erőkifejtés miatt.

-Neee!-szakad fel belőlem egy kétségbeesett kiáltás, ahogy tudatosul bennem mi is történt.

A lábaim maguktól visznek az autó felé, ahol pont a vezető ülés felőli ajtón van egy nagy horpadás. Az ablak üvege is megrepedt, néhol be is tört. Nem ez nem történhet meg!

-Hívják a mentőket!-kiáltja valaki, aki szintén látta az egész balesetet.

Odaérek a sérült kocsihoz, és egy rántással kinyitom az ajtót. Valóban Jess ül benne, de a látványától könnyes lesz a szemem. A feje a kormányra hanyatlott, de valahonnan folyik a vér belőle. Szerencsére a biztonsági öv visszaszorította a teste többi részét, de így is lehet megkarcolódott itt-ott. Szemei csukva vannak, csak szája van résnyire nyitva, és lélegzik. Életben van még! Kisimítok egy hajtincset az arcából. Szempillái megrebbenek.

-Hallasz Jess?-suttogom. Félek, hogy csak képzelődtem. -Kérlek, mondj valamit.

-L..Lou...-nyöszörgi. Egy megkönnyebbült sóhaj szökik ki belőlem.

Életben van, és még valamennyire eszméleténél is. Már csak meg kell várni, amíg a mentősök ideérnek. Hátrapillantok, és látom, ahogy a másik járműből egy fiatal pasi mászik ki, pár karccal csupán. Jellemző. Dühös vagyok rá, és legszívesebben odamennék és jól arcon törölném, de nekem most Jess-re kell vigyáznom.

-Itt vagyok veled.-veszem kezeim közé az övét, amin csak egy kisebb karcot látok. -Nem érdekel, ha már nem kellek neked, mert én egész életembe csak téged foglak szeretni Jessica Styles.-szemei fénylenek a könnyektől. Nem tudom viszont, hogy azért, mert ennyire fáj neki, vagy vallomásom hatotta meg. -Kérlek tarts ki! Mindjárt jönnek a mentők.

Épp végszavamra meghalljuk a mindenki által ismert szirénákat. Mentők és rendőrök csoportja. A mentősöket egyből magunkhoz intem. Egy hordággyal futnak felénk, és kiemelik szerelmemet, és ráfektetik.