A Mardekár csillaga /BEFEJEZETT/

14.

A feladat, amivel a Nagyúr megbízott, félelmetesen könnyen ment eleinte. Nem kellett túlzottan megjátszani a dolgot, csupán csak hajlandóságot kellett mutatnom a változásra. Nem hittem, hogy Dumbledore bízik bennem, ahogy azt sem hittem, hogy teljesen elhiszi azt, amit igyekeztem elhitetni vele, bár Piton professzor közbenjárása sokat segített a dolgon. Nem avattak be ugyan semmibe, de haladtam afelé, hogy az igazgató elveszettnek és kétségbeesettnek lásson. Ami azt illeti, ez sem volt teljesen megjátszott.

- Mit gondol, Dumbledore professzor tényleg a szárnyai alá fog venni? - kérdeztem érdeklődve Pitontól egyik este, amikor történetesen a büntetőmunkámat töltöttem le, takarodó utáni kilógásért

- Úgy gondolom - látszott a férfin, hogy átgondolja a szavait, mielőtt folytatná - hogy Dumbledore soha nem fog annyira megbízni benned, hogy a kéjencei közé fogadjon. Ugyanakkor, - ismét csend következett - tekintve, hogy Harry Potter testvére vagy, látok esélyt arra, hogy valamilyen szinten, még ha csak látszólag is, de bekerülsz majd a védelmi körbe.

- Szóval soha nem nyerhetem el a bizalmát? - kérdeztem halkan

- Nos, én is elnyertem, mindazok után, amiket tettem. De ahhoz, hogy ez megtörténjen, valódi megbánást kellene mutatnod, esetleg érzelmeket is, amit te, Lily, jelenleg képtelen vagy megtenni.

- Vannak érzéseim és vannak dolgok, amiket megbántam - mondtam értetlenkedve - Miért lennék képtelen rá?

- Azért, mert semmi pénzért nem fejeznéd ki ezeket a gondolatokat az igazgatónak. - Piton unottan nézett rám - Vagy bárki másnak.

- Ha kell, kifejezem - vontam vállat

- Nem lenne őszinte, Dumbledore pedig észreveszi, ha valaki hazudik. Azzal pedig csak rontanál a helyzeten.

- Maga hogy csinálta? - kérdeztem halkan - Hogyan verte át?

- Nem vertem át. Valóban megbántam dolgokat.

- Például?

- Az nem tartozik rád, Lily. Most pedig menj lefeküdni és ha van rá mód, ne szegj meg egy szabályt sem!

***

- Hol töltöd majd a Karácsonyt? - kérdezte Emma, elterülve a klubhelyiség egyik kanapéján, a kandalló előtt

Már hűvösödött az idő kint, bár az említett ünnep még kicsit odébb volt, Emma már teljesen bezsongott. Én annál kevésbé.

- Tegnap kaptam meg Remus levelét, miszerint otthon kell töltenem az ünnepeket velük - vállat vontam

- Szót fogadsz? - kérdezte a barátnőm

- Nem hagyott más választást - nevettem fel kínomban

Remus és köztem nem igazán volt meg az a szülő-gyerek kapcsolat, amit a nevelőapám eleinte nagyon szeretett volna elérni. Sokkal inkább voltunk barátok. Persze felnéztem Remusra. Hálás voltam neki és nagyon szerettem, de nem tekintettem rá kimondottan apámként. Ő sem tekintett rám a lányaként. Ettől függetlenül egy család voltunk, csak éppen nem játszottuk el a tökéletes apa-lánya kapcsolatot, meg semmi hasonlót.
A problémásabb inkább Sirius volt, akivel imádtuk egymást, mégis rengeteget veszekedtünk a negyedik évem utáni nyáron. A fő gond azzal volt, hogy Mardekáros lettem, nem pedig Griffendéles. Minden alkalmat megragadott, hogy rávegyen, igenis rossz házba osztott a Süveg anno, én pedig nem győztem elégszer közölni vele, hogy tökéletesen jó döntésnek tartom a Mardekárt. Ebből aztán jött a nézetek kivesézése, meg az, hogy a Mardekár házból kikerülő varázslók és boszorkányok többnyire a "sötét oldal" felé fordulnak. Remus legtöbbször pártatlan maradt és próbált minket megnyugtatni, de végül Sirius mellé állt, amikor a keresztapám kinyilvánította nemtetszését a barátaimat illetően - Draco Malfoyt illetően, elsősorban.