Scars | Connor Ball [BEFEJEZETT]

9. fejezet

Csak a fiúk beszéltek a benzinkútra vezető úton, ahol Jonathan Connor cucca mellé, a csomagtartóba tette Jade cuccát, majd tankolt. Jade megkérdezése nélkül hívta a rendőrséget, azzal az indokkal, hogy Jade apja és mostohaanyja kábítószerrel kereskedett és fogyasztott is.
Jade Jonathan telefonálása közben a srác vállát rángatta, azt tátogta, hogy ez nem igaz.
Miután megszakadt a vonal, Jonathan a lányra nézett.
- Fogalmam sincs, hogyan titkolták előled, de ez tényleg megtörtént. Néhány ismerősöm is vett tőlük, innen tudom. Ugye azt mondtam, hogy most megyünk haza, ott be kell mennünk az őrsre, valószínűleg kihallgatnak téged és engem. Connor semmiről nem tud, tehát kihagyják az egészből.
Hallotta, mit mond Jonathan, de nem fogta fel. Jade lassan visszaült az ülésre Connor mellé, üveges tekintettel bámulta a benzinkút shopját, próbálta értelmezni a hallottakat.
Connor úgy érezte, jobb, ha most nem avatkozik bele a dolgokba, mert csak nagyobb gondot okozna.
- Jonathan - szólalt meg Jade, miután már elhagyták a várost.
- Igen?
- Mondj el mindent. Honnan ismered Connort, miért nevezted apát apának, hova megyünk, honnan tudsz rólam, miért hoztál ki onnan - sorolta a kérdéseket Jade.
- Jonathan Howlettnek hívnak - kezdte a srác. - Igen, ugyanaz a vezetéknevünk - nem véletlen. A bátyád vagyok - mondta, mielőtt a lány bármit kérdezhetett volna. - Amikor te születtél, Londonban laktunk, akkor még minden rendben volt. Vagyis nem, apa már akkor is keveset volt velünk, de anya kitartott mellette. Egészen addig, míg egyszer meg nem ütötte. Akkor eldöntötte, hogy elköltözünk tőle, de apa nem hagyta, hogy elvegyen tőle téged anya, ezért maradtál vele. Azóta ti Birminghambe, mi Plymouth-ba költöztünk. Nehéz volt megtalálni téged, anya nem is tud róla, hogy most hazaviszlek, de örülni fog neked, ő is keresett téged.
Ezt mind úgy mondta, mintha teljesen átlagos dologról lenne szó. Connor feszengve ücsörgött csendben, szegény szinte egy családi dráma kellős közepén találta magát egyik pillanatról a másikra.
- És a drog? - kérdezte Jade.
- Apa Angelinával csalta anyát, egyszer pedig hazahozta. Apa azt hazudta, nem tudja, hogyan került hozzá. Ezek szerint azóta foglalkozik vele...
- Connort hogy találtad meg?
- Facebookon az ismerőseid között. Gondoltam, megpróbálok vele beszélni, hátha segít - vont vállat Jonathan, Jade lélegzete pedig elakadt.
- Tehát... Nem is azért kezdtél velem beszélni, mert érdekeltelek? - pislogott nagyokat Conorra, aki nem tudott mit felelni a kérdésre. Nem volt már jó válasz. - Hihetetlen - dőlt hátra Jade az ülésen. - Szinte az egész életem hazugság volt... - suttogta erőtlenül.
A maradék több mint három órában csend volt az autóban.

---

A rendőrségen fél órán keresztül kérdezősködött Jade-től és a testvérétől egy-egy tiszt, utána egy családi házhoz mentek, a garázsnál parkoltak le. Kiszedték a cuccokat a kocsiból, majd Jonathan vezetésével bementek a házba.
A konyhában égett a villany, mire levették a cipőjüket, egy középkorú nő jött ki a helyiségből. Fáradt, kissé ideges, ennek ellenére kedves arca volt, úgy nézett ki, mint Jade, csak idősebb kiadásban: vállig érő vörös haja volt, zöld szemei. Annyi különbség volt köztük, hogy a nő szemüveget is viselt.
- Jonathan! Mégis miért nem tudod felvenni a telefont, fiam?
- Anya, ők itt Connor és Jade - mutatott a mellette állókra. - Connor, ő Renate, Jade és az én anyám.
- Jade - kapta a szája elé a kezét Renate.
- A-anya - suttogta Jade, mire a nő, magához ölelte a lányt, akiből kitört a sírás.

---

Míg Connor a kanapét kapta alvóhelyül, Jade-et a vendégszobába költöztették, ami ezentúl az övé lesz.
Egyikük sem tudott aludni, pedig fáradtak voltak. Jade még beszélt egy kicsit az újonnan előkerült családtagjaival, később egyedül hagyták őt a szobában.
Éjfél után járhatott az idő, amikor Connor összeszedte magát, és úgy döntött, ha Jade még ébren van, megbeszélik a dolgokat. Lelkiismeret-furdalása volt, amiért a kocsiban nem mondott semmit, sőt, azóta sem szólt hozzá a lányhoz.
Halkan végigment a folyosón, résnyire nyitotta Jade szobájának ajtaját, majd bekukucskált.
Jade az ágyon feküdt, amint meglátta a nyitott ajtót, felült.
Connor kérdezés nélkül bement, leült az ágy sarkára.
- Azt hiszem, magyarázattal tartozom - húzta el a száját, Jade pedig csak hümmögött. - Oké, az elején Jonathan miatt kerestelek, de azóta... - sóhajtott. - Kedvellek, Jade, tényleg.
- Én is téged - suttogta Jade. - Nézünk valamit? - terelte el a témát.
- Menj arrébb - mászott be a lány mellé.
Connornak sikerült rábeszélnie Jade-et a Harry Potter első részére, de nem is nagyon figyeltek a filmre, inkább beszélgettek közben.
Nem foglalkoztak azzal, hogy teljesen idegen helyen vannak, vagy mi van Jade apjával, mi lesz velük másnap - jobb volt nem törődni a holnappal.

Még egy rész van hátra, és vége.