What's wrong with me?

VIII.

Sziasztok emberek!
Hát is lenne a következő rész olvasóink, vagy más érdeklődők számára. :)
Jó olvasást, kellemes időtöltést! :)

Gyilkos ösztönök.

A folyosón való végigsétálás nem ment olyan könnyen, mint ahogy azt Elizabeth hitte. Kacskaringósan haladt a nagy fából fabrikált ajtó felé. Lábával lépkedve hullámvonalakat írt le. Részegnek érezte magát.
Megbódította egy érzés. Egy érzés ami elterjedt a testében.

Az ujja hegyétől indult. Elkezdett bizseregni a keze, majd továbbkúszott a karjára, s végül az egész testét befedte ez a bizsergés. Teste remegett, de elméje még tiltakozott a titokzatos érzés ellen. Ám, amikor az arcát megmosta hideg vízzel a szobában és belenézett a tükörbe, ott változott meg minden. Az elméje engedelmeskedett. Látta, hogy mi emészti a lányt, így képtelen volt megadni magát. Az őrület vette át a hatalmat Elizabeth fölött.

A "testőr" a lány mögött lépkedett, de nem igazán vett tudomást róla. Hogy miként sétál, hogy nevetve haladt az ajtóig, hogy a körmével végigkaparta a folyosó falát és már kivéreztek az ujjai.
Szimplán otthagyta a nagy ajtónál, mondván 'Úgysincs más választása, mint bemenni.'

Mikor elment az őr, Elizabeth hangosan felnevetett. Tetszett neki a helyzet. Kiszolgáltatottnak és sebezhetőnek érezte magát, mégis most volt elsőnek igazán ereje teljében.
Egész testével rádőlt az ajtóra, ezzel maga után hagyva egy borzasztó nagy dörömbölés visszhangját. Figyelte az ajtót, hátha hajlandó lesz neki kinyitni az a vén szajha.

Egy olyan öt perc után az kinyílt, a nő pedig megpillantotta a földön törökülésbe elhelyezkedő Elizabethet. Tágra nyílt szemekkel pásztázta a véráztatta lányt. Ujjaiból ömlött a vér, s ő azt mind a kék egyenruhájába törölgette nevetve.

-Elizabeth, hát...hát te veled mi lett?-Kérdezte sokkos állapotban Mrs.Whittaker.

-Mi lenne? Magára vártam, hogy ajtót nyisson. Untatott, doktornő.

-De, miért vérzik a kezed?-Vette higgadtabbra.

A lány csak vállat rántott és mosolyogva beosont a terembe. Elhaladva a nő mellett érezte az aggodalmat és a pánikot, ami a doktornőből áradt. Ez egy nagy adag boldogsággal töltötte el Elizabethet. Örült, hogy képes ilyen érzéseket kiváltani valakiben. Örült, hogy érzelmileg uralhat másokat.

Rögtön leheveredett az első fotelre, amit talált. Lábát átnyújtva a karfán kényelembe helyezte magát, s mosolyogva várta a doktornőt, hogy elmerészkedjen az ajtóból. Hogy beszélgessenek, s összefüggéseivel meg tudja ijeszteni, hogy uralhassa a helyzetet.

***

-Elizabeth. Most, hogy felvezettük a konkrét témánkat egy általános beszélgetéssel, térjünk a lényegre!

-Mondja, mit szeretne.-Fröcsögte a nő képére.

-A múltkor rengeteg dologról beszéltünk. A családodról, a nővéredről...stb.

-Jah.

-Mivel sürgetnek a munkatársak, ezért muszáj közölnöm veled valamit. Ez segíti, hogy az orvosok rendesen meg tudjanak figyelni.

Csak egy mondat kellett a doktornőtől, s Elizabethnek máris felkeltette az érdeklődését.

-És...mondja dokinéni, ez negatív vagy pozitív?

-Ez majd attól függ, hogy te miképpen dolgozod fel a tényeket.-Elizabeth lazán megtámasztotta fejét, s semleges arckifejezéssel fürkészte a doktornőt.

-Mondja!-Mosolygott rá, szinte már vicsorítva.

-A helyzet az, hogy te nem véletlen kerültél be ide. A múltkor mondtad, hogy nem sok minden rémlik neked.-Kis hatásszünetet tartott, majd folytatta.-Elizabeth...te öngyilkos akartál lenni és vélhetőleg te ölted meg a szüleid is. Ám..erre nincs még konkrét bizonyíték.

A lány meredten bámult maga elé. Egy ideig némán ült, s mikor a doktornő azt hitte, hogy sokkot kapott, Elizabeth hangosan felnevetett. Őrült kacaja töltötte be az egész helyiséget.
Könnyeit törölgetve sikerült megszólalnia.

-Köszönöm doki! Hasznos és egyben haszontalan információk, amit eddig is sejtettem. Éreztem, hogy rám akarják kenni a nevelőim halálát, csakhogy azt nem én tettem.

Elizabeth közel hajolt Mrs.Whittakerhez és az arcába lihegett, majd egy fél perces szemkontaktus után felszólalt.

-Azt tudja, hogy miért akartam megölni magam?-A nő félve megrázta a fejét.-Ééés...azt, hogy az apámat és azt a szajhát a nővérem ölte meg?

-Elizabeth...tudtommal és a papírok szerint nincs nővéred.

-Tudja miután rájuk gyújtotta a házat, fogta az összes személyes holmiját, s a tűzbe dobta. Ami neki maradt, azzal pedig elment messzire új életet kezdeni vélhetőleg más néven.

Elizabeth már az ajtónál állt, hogy elhagyja a termet, mikor eszébe jutott egy méltó búcsúmondat. Gyorsan megpördült tengelye körül, s a nő felé bökött.

-Maga talán még nem lát tisztán. Én nem hazudtam eddig...Érdemes ezen elgondolkozni!-Kacsintott, majd távozott.