What's wrong with me?

XXVIII.

Sziasztok!
Tudom, késtem egy nappal és nagyon sajnálom!
Ennek ellenére itt is lenne a 28.rész. Még két rész(ezen kívül) és vége ennek a történetnek.
Addig is, jó olvasást hozzá és terjesszétek az igét! :D

Keserű szabadság. #2

A lány és a fiú lassú, szomorú léptekkel szelte az intézet már-már teljesen repedésekkel átszőtt padlóköveit.
Elizabeth arcára teljesen rászáradtak a könnyei, mit az előbbi trauma okozott. Ő csak egy barátot vesztett el, de párja...

Damien íriszei még mindig ontották a könnyeket. Megállíthatatlanul csorogtak le az arcán, mintha ez sose maradna abba.
Kezébe a legjobb barátja holttestével sétált szerelme mellett egyenesen a főajtóig, hova is meg van beszélve a találkozó.

***

Moon csapatának tagjai sorra ölték az embereket, a konyhából lopott késekkel.
Miközben a férfiak gyilkolásztak, ő az időseket kísérte a buszhoz. Mögötte gyerekek százai haladtak boldogan.

Amint a főajtóhoz értek, a gyerekek boldogan futottak ki a természetbe. Élvezték a szabadságot. Érezték a nyelvük hegyén az ízét.
Önfeledten fedezték fel a világot, ám Moonak mégis egy rosszat sejtő érzése volt. Úgy telepedett a lelkére, akár a köd az őszi tájra.

A sok derűs kisgyermek, s idős mar mind felszálltak a busz szerű furgonra és boldogan integettek a megmentőjüknek. A csapatából is, szinte mindenki a buszon volt.
Együtt örvendeztek, hogy hátralevő életüket boldogságban tölthetik el.

Moon lelkesen integetett vissza a hálás tömegnek észre sem véve a közeledő bajt.
Egy férfi sétált mögötte gyanús öltözékben. Egyenesen a benzintartályhoz vette az irányt.
Felnyitotta a furgon motorháztetőjét, majd lassan letekerte a benzintartály fedelét. Úgy tett, mintha csak egy lenne a lázadók közül és csak ellenőrizné a furgont.

Egy hirtelen mozdulattal kikapta zsebében tartott öngyújtóját.
Moon ekkor vette észre, mire készül a furcsa idegen.
Arcáról lehervadt a szabadság, s boldogság fülig érő mosolya. Tenyerét már nem az integetés végett lengette, hanem figyelmeztetésként, de a gyerekek és idősek oly naivak voltak, hogy azt hitték, ez csak egy vicces búcsúzási színjáték.

Moon a gyanús alak felé vette az irányt. Először sétált, de amint meglátta, hogy az öngyújtó tüzet ereszt magából, lába a gyors gyaloglásból eszeveszett futásba fulladt.
Közelebb érve elrugaszkodott a földtől és a férfira vetette magát, ám már késő volt. Ahogy mindketten a porba zuhantak, az eldobott, égő öngyújtó úgy repült bele a tartályba.
Egy ideig még táncolt annak peremén, de egy kisebb széllökés következtében fejest ugrott a benzinbe.

Hangos durranás kíséretében robbant szét a furgon. Alkatrészei a levegőbe repültek, s szálltak messzire.
A gyerekek és az idősek a robbanással együtt égtek el, s hullottak szét maradványaik.
Az emberi hús égése oly orrfacsaró bűzt hagyott maga után, mi betöltötte a tiszta levegőt.

Moon földhöz simulva, a férfival nézte végig megmentettjei halálát.
A sokk következtében alig pár kövér könnycsepp futott végig arcán. Teste borzasztóan remegett, miközben két tenyerével próbálta ülőhelyzetbe támasztani magát.
Ahogy nézte a tűz pusztító hatását, úgy figyelte a testek maradványainak rothadását is.

Mikor is egy kicsit apadt az égés, s mar az összes alkatrész a földre hullt, a mellette lévő férfi menekülőre fogta volna útját.
A lány ezt észrevéve fordult a bestiához. Szörnyű dologra készült, ami nem volt más, mint a bosszú.

Kezével hirtelen ragadta meg a férfi nyakát és szorította azt. Moon lila íriszeit véres erek tömege szőtte át, lüktetően.

-Mondd meg a neved, te beteg állat!-Köpködte a szavakat a férfira keservesen.-Mondd meg!-Csuklott el a hangja.

Az alak arcáról lerítt a meglepődöttség, de ennek ellenére nevetésben tört ki. Kacaja áttört a robbanás után maradt zajon.
Moon rögtön felismerte a vihogást. Ez a hang fogadta minden egyes orvosi kezelése után. Az elektrosokk-terápia közben, a nyugtatók injekciós beadagolása után.

-Dr.Firework...maga nyomorult köcsög!-Ordította rá és jobban rászorított az orvos nyakára.-Mondja meg, miért tette? Had legyen okom megölni.

-Oh, Moon. Magának eddig is volt bőven elég oka kivégezni bűnös, de tiszta lelkem.-Nevetett fel még hangosabban és harsányabban.

-Mondja meg! Miért?!

-Azok, kiket megmentettél vagy, hogy is hívod cselekedeted...belőlük nagyszerű gyógyszerek, vakcinák, ellenszerek lehettek volna. A vérükkel kísérleteztem, de te elraboltad a munkám alanyait. Tönkretetted életem fő művét, te ribanc!

Moon megelégelve a szörnyeteg borzasztó monológját, egy mellette fekvő, furgonból szakadt vasdarabhoz nyúlt. Talán az ajtó egy darabkája lehetett. Fogta az éles fémet és addig vágta az orvos fejébe, míg az már nem mozdult és elvesztette valaha emberi alakját.
Ruháját a bosszúból maradt vér tarkította.

Felállt a holttest mellé, s ekkor meglátta Elizabeth és Damien keserves arcát az ajtóban. A fiú kezében tartott egy testet, ami oly könnyedén lógott, mintha csak aludna.
Moon boldogan futott feléjük, mit sem tudva.

Ahogy odaért futása araszolásba váltott át. Elizabeth a barátnőjére nézett, s keservesen, újult könnyekkel áztatottan rázta a fejét.

-Sajnálom...-Mondta Damien, s elé helyezte a testet.

Moon térdre rogyott, s zokogni kezdett. Szerelme fejét az ölébe helyezte és remegő kézzel simította meg az elhalványult, élettelen arcvonalakat.

-Matt...életem. Ne!-Ordította, s hangja elvegyült a zokogáséval.

Damien vigasztalóan átölelte Elizabethet és Monnal együtt gyászoltak, a holttest mellé görnyedve.

Egy fél óra telt el tömör sírással, mire már Monnak elfogytak a könnyei, s már csak remegve hüppögött szerelmének teste felett.

-Sajnálom!-Mondta a lány, s előkapott egy fegyvert a zsebéből.

-Moon, ne!-Kiáltotta Elizabeth, de már későn.

-Nélküle nem élhetek igazán. Oda a megtervezett városi életünk. Éljetek boldogan! Nektek van miért...-Szólt a lány elcsukló hangon.

Fejéhez emelte a fegyver csövét, s meghúzta a ravaszt.

Agyvelő és a vér vegyülete loccsant Elizabeth ruhájára. Remegő kézzel simított végig bajtársa és legjobb barátnője rátapadt maradékán. Térdre ereszkedve szíve mélyéről ordított, ami keserves sírva fakadásba fulladt.