Akatsuki - A mi iskolánk!

Tanítási idő -Péntek az első hét utolsó napja

Ma feszülten mentem iskolába. Tegnap, ha nem is vertem nagy dobra próbáltam kerülni Divórat, nehogy leszedje a fejemet a spanyol órán történtek miatt... Hirtelen valaki megfogta a kezemet, és behúzott a WC-be. Mi a???

-Divóra? -szólaltam meg, a rám dühösen néző lányra.

-Tegnap kerültél a spanyol óra után... -kezdte el, mire én össze rezzentem.

-Még is mert csináltad? Azt hittem a barátom vagy! -kezdte el dühösen míg én csak hallgattam.

-Halljam! Miért csináltad? -kérte számon, mire csönd telepedett a WC-re.

-Nos én... -kezdtem bele, de eddig jutottam.

-Igen? Te? -mondta, majd közelebb hajolt.

-Én, nem tudom. Nem tudom miért tettem... -mondtam, azonban ő csak ráncolta a szemöldökét.

-Szép kis barát vagy, ha csak úgy gondoltál egyet, és kirántasz a védelemből, majd bele taszítasz a veszélybe! -mondta, míg én tekintetemet a földre vittem.

-És... Mi történt az után, miután elmentettek? -kérdeztem.

-Hogy mi? Elvittek az igazgatóhoz, szerencsére az igazgató ellenezte a kirúgásomat a jegyeim miatt, és amennyiben csöndben maradok francia órán. De ez mind nem történt volna meg, ha te nem rántasz ki a biztos közegből! -mondta tovább.

-Ez mind nem történt volna meg, ha nem Sasori tanár úrban kapaszkodsz! -mondtam már sírva, mire ő döbbenten egyenesedet ki.

-Mi? -kezdte.

-Nem tudom miért! Nem tudom mi van velem! -sírva a földre estem.

-Ch... -Divóra kivonult az ajtón és becsukta az maga mögött. Jól megcsináltad Aisa... Nem véletlenül mondják, hogy én egy kétszínű alak vagyok... Mindig csak a saját érdekeimet nézem, még úgy is, hogy ezt nem akaratosan teszem. Nem véletlenül csak a régi barátaim voltak. Miután kisírtam magam meg mostam az arcomat, és kimentem a WC-ből. Első óra irodalom volt, és pont becsöppentek az utolsó csöngőkor. A tanár úr bent volt. Gyorsan kipakoltam, és leültem a helyemre. Divóra rám sem nézet, de tudtam, hogy még mindig nagyon dühös rám... Valamit ki kell találnom. Az Irodalom óra most még lassabban telt, mint eddig. Elkezdtük venni az Illiaszt, amiben Divóra otthon volt, de nagyon. Kicsöngő és a tanár távozása után Divóra egyből a lányokhoz ment. Én inkább ott ültem a padomban. A semmittevéshez most nagyon megjött a kedvem. Egyedül ültem végig a szünetet. Megint zaklatónak éreztem magam, ha csak a lányokra néztem. Következő óra Hittan a földszinten. Öt perccel csöngő előtt felálltam, és elindultam lefelé. Végig a lányok sarkában voltam, mivel a természetem ilyen. Megrémülök, ha nincs egy ismerős a közelemben egy számomra új helyen. Leértünk a teremhez, majd bementünk, és helyét foglaltunk. Célba vettem az első padsort, míg a többiek a második és harmadik padsorokat választották. Így legalább párosan vannak, és nem kell senkinek egyedül ülnie. Hamarosan belépett a tanár is, mi pedig felállva köszöntöttük, azonban valami furcsát észrevettem. Még pedig azt, hogy a tanár úr furcsán mosolyogott rá a lányokra. És nem... Nem a pszichopata vigyorával ez inkább kedves és... Vágytól teli... Nem vagyok biztos benne. Az óra is furcsán telt Zso aktívabb volt az átlagnál, szó szerint ő vezette le az órát. Valami itt nincs rendben.

-És ez az én vallásom! -fejezte be Zso, mire mindenki elkezdett tapsolni. Ez után megszólalt a csengő, mire felálltunk, majd elköszönve a tanártól megindultunk kifelé. Zso furcsán boldogan sétált föl a lányokkal. Mondjuk igaz rám, hogy attól, hogy nem vagyok közvetlen a körükben attól még figyelek rájuk. Felérve a terembe lepakoltuk a cuccot, és élő készültünk a következő órára. A tanár belépett mi pedig vigyázz állásba vágtuk magunkat.