Akatsuki - A mi iskolánk!

Szünet - Karácsony előtti korcsolya

Karácsonyi szünet van három napja. Holnap karácsony. A lányokkal megbeszéltük, hogy kimegyünk korcsolyázni a piactéré, ami közelebb van hozzám, mint hozzájuk, de állítólag nagyon jó a pálya. Egy táskába bele tettem a korimat, a személyimet, meg a bérletemet a zsebembe, és már indulhatunk is!  Kimentem a buszmegállóhoz, és felszálltam az éppen akkor érkező buszra. A lányok már régebben elindultak, mert mint mondtam nekik messzebb van. Elővéve a telefonomat dugtam bele a fülembe a fülhallgatott. Elindítottam a zenét, és vártam, hogy megérkezzek. Amint szép lassan elfogytak a megállók és leszálltam a piactér felé vettem az irányt. Oda érve Yukine már ott volt. Messziről intett nekem, mire oda sétáltam. 

-Szia! -köszönt, majd elő kapta a telefont, és elkezdet a többiek után érdeklődni. 

-Mindjárt itt vannak! -emelte fel a tekintetét a telefonról. 

-Remek! -mondtam, majd egyből hátam mögül hallatszottak a lányok. 

-Sziasztok! -sétáltak mellém, mire Yukinéval vissza köszöntünk. Elindultunk a sikátor felé, és ott helyet foglalva leültünk és átvettük a korcsolyát. Zso nagyon nyomkodta a telefonját, amit nagyon furcsállottam, de végül is most itt vagyunk nem ezen kell gondolkodni. Divóra hamar a jégre került, ahogy Yukine és Zso is. Már csak Toro és én voltunk hátra. Toro rálépve a jégre kicsit esetlenül, de talpon, maradt. Nagy levegőt vettem, és elindultam azonban amint lettem néhány lépést egyből megcsúsztam és egy hatalmasat estem. Nevetve felültem, míg a többiek is nevettek. 

-Jól vagy? -jött oda Divóra, majd hagyta, hogy bele kapaszkodjak, éppen mondtam volna a megkönnyítő szót, mikor is megcsúszva Divórával együtt egy hatalmasat estünk.  Felnéztem Divóra kabátjából, majd elmosolyodtam. 

-Most már igen! -nevettem el magam. A lányok egyből felkaptak minket, majd Yukine balról, míg Divóra jobbról karolt át, hogy megtudjak állni. Toro és Zso is becsatlakozott a  kis láncba, és szép lassan mentünk körbe-körbe. Bár egy idő után elég rosszul éreztem magam, mert a lányok, igazából miattam nem tudnak annyira kikapcsolódni, ezért óvatosan elindultam a korlát felé. 

-Ti menjetek csak! Én addig itt leszek! -mondtam mosolyogva, majd előkaptam a telefonomat, hogy legalább legyen egy értelmes indokom is. 

-Nem hagyunk itt! -válaszolta egyből Divóra.

-Dehogy nem! Képeket készítek! -mondtam, mire Divóra egy kicsit elhúzta a száját, de végül a lányok után ment. Készítettem pár képet, majd megfordultam, és néztem a kis karácsonyi vásárt. 

-Aisa! -jött egy férfi hang, mire arra kaptam a fejemet.

-Hidan tanár úr? Obito tanár úr? -mondtam meglepetten, mire  a két tanár a korláthoz sétált. 

-Szia! Mondj csak a többiek hol vannak? -kérdezte Hidan tanár úr, mire meglepetten néztem rá. 

-Honnan tudja, hogy  a többiek is itt vannak? -kérdeztem, mire felemelte a telefonját, és a Zsoval való beszélgetés látszott a kijelzőn.

-Már leértem... -válaszoltam. 

-Tanár úr! -halottam meg a lányokat, majd egymás után csapódtak be mellettem a korlátba. 

-Sziasztok lányok! -köszönt Obito tanár úr, mire a lányok kórusban válaszoltak. 

-Jöjjenek fel ők is! Így még izgalmasabb lesz! -mondta Zso, de a két tanár arckifejezése alapján, nem épp ez az álmuk. 

-Bocsi lányok, de mi nem tudunk jég korcsolyázni! -válaszolta Hidan tanár úr. Kínosan vakarva a tarkóját. 

-Tényleg? Akkor ki tud? -tette fel a kérdést Divóra.