Üdvözlöm a Port Maffia bárban! (Befejezett)

Nem tehetek mást, minthogy a karjaidba rohanok 2.rész

///////////YO! Gyerekek, üssetek le komolyan mondom! :D Ígértem a részt másnapra, ki is raktam... erre nézem, hogy eltelt már pár nap, és semmi hozzászólás nem érkezett... megnéztem...elmentettem, oke, király minden... aha... csak épp nem publikáltam... Sajnálom! T-T DE! Most itt van, remélem tetszeni fog!///////

- Jobban vagy? – kérdezte a szürke hajú. – Elég feszültnek tűntél.

- Jobban nem is lehetnék! – kihúzta magát, majd dühtől csillogó szemmel folytatta. – Itt az ideje belehúznom a munkába!

S Chuya így is tett. Belevetette magát a tömegbe, és elkezdett úgy dolgozni, mint még soha. Jókedvű volt, mosolygós, s nem utolsó sorban olyan kedvesen bánt a vendégekkel, hogy azok azt sem tudták, hol vannak. Leesett az álluk, hogy a máskor kissé még zavarban lévő újonc, aki kissé morgósabb az átlagnál, pörög és fesztelenül elcseveg velük, néha még egyenesen flörtül is velük.

Ám ez nem csak a többi vendégnek tűnt fel, hanem annak a bizonyos egynek is szemet szúrt, akit Chuya már csak azért is ki akart hozni a sodrából.

Dazai egy ideig igyekezett nem tudomást venni a dologról, de van az a határ, amit ha átlép nála valaki, akkor azt nem hagyja annyiban, s bosszút áll. Egy nyájas mosollyal megkérte markot, hogy várjon egy percet, mert elintéznivalója akadt. A fiú beleegyezően bólintott, mire a másik felpattant az asztaltól, s a bárpult felé vette az irányt.

- Segíthetek, Dazai-san? – tett a vendég elé egy poharat Atsushi, s rögtön töltött is bele egy kis szakét.

- Rád bízom azokat a játékos kedvű embereket – intett a barnahajú a vöröst körülvevő emberek felé, majd lehúzta az alkoholt, és már indult is vissza Markhoz.

Telt-múlt az idő, s úgy tűnt, Atsushi jól végezte dolgát, mivel Chuya körül egyre kevesebb vendég legyeskedett. Bár azok is elég zavaróak voltak Dazai számára. Látszott ugyanis a kis vörösön, hogy már nem csak kényszerből, megjátszásból nevet az idióta vicceken. Nem is csoda, hogy jól szórakozott, hisz az a piamennyiség, amit lehúzattak vele, eléggé ellazította, ahhoz, hogy fesztelenül röhögcséljen.

Egy-két órával később viszont Chuya felállt a kanapéról, amelyen eddig helyet foglalt, majd egy halvány mosollyal elköszönt a vendégeitől, aztán körbekémlelt, és mikor megpillantotta a keresett személyt, odaszaladt hozzá.

- Mark, lejárt a műszakom! – hajolt bele a fiú képébe, s egy cseppet sem érdekelte Dazai jelenléte. – Holnap találkozunk! Vagy az ma van? – gondolkozott el egy pillanatra, aztán felkuncogott, végül egy puszit nyomott a másik arcára, s már ott sem volt, de még indulás előtt nyelvet öltött Dazai felé csak úgy, hogy jó legyen a napja.

***

Chuya gyorsan összepakolta a cuccait, ivott egy kávét, hogy kicsit kitisztuljon a feje, majd fogta a hátizsákját, s jókedvűen elindult munkahelyéről. Már el is felejtette, miért is kezdte ezt az egészet azon az este. Már nem izgatta, hogy Dazai bele akart rondítani a munkájába, csupán azért, mert múltkor egy egészen kicsit leordította a fejét. Mégha a legtöbb ember félt is a közelébe menni, így is elérte, amit akart. Pörgött meló közben, nem félt, s bár senki sem hívta szobára, de mégis úgy érezte, sikerült volna neki.

- Még egy nap szűzen! – sóhajtott fel, ahogy kilépett a dolgozóknak fenntartott bejáraton. – Hm? – Kitartotta tenyerét, s érezte, ahogy ráesik egy esőcsepp, majd még egy, s mégy egy.