Üdvözlöm a Port Maffia bárban! (Befejezett)

Én rendeltem. Tudod, miért?

- Mark! – nyitott be Atsushi. – Vendéged van!

- Még nem kezdődött el a műszakom – motyogott a fiú.

- Dazai-san az.

Többet se kellett mondani, a srác felpattant, s már ott sem volt.

Chuya dühösen dobbantott a lábával.

- Megint ez a taktikád, Dazai? – suttogta. – Nem fog beválni! Már immunis vagyok rá!

A kíváncsiság nagy úr, és ebben az esetben is győzött. A kis vörös résnyire nyitotta az ajtót, s szemeivel a két jómadarat kereste, majd meg is pillantotta őket, ahogy egy sarokasztalnál beszélgetnek.

***

Mark pontosan tudta, miért hívta magához őt a kedves vendég. Szamított rá, hogy Chuyának eljár a szája, és büszkélkedik egy sort az elvesztett szüzessége miatt. Már előre kigondolta fejben, mit is mondjon a másiknak.

Lelkiekben próbált felkészülni arra, amit a barna rázúdíthat. Azt, hogy egy áruló, amiért megszegte az egyezségüket, miszerint nem nyúlhat a kiscvöröshöz.

Kissé félt ugyan, hogy Dazai nem éppen a békés utat választja, és esetleg megvereti őt az embereivel, ám amikor meglátta a férfit, ahogy egyedül ül az asztalnál, s arcán boldog mosollyal kortyolgat valami színes koktélt, megnyugodott.

Le is huppant mellé, mintha nem is csinált volna semmit a másik kiszemeltjével. Miután köszöntötték egymást, Marknak feltűnt, hogy vendége is úgy viselkedik, mintha mi sem történt volna.

Egy-két mondatban megbeszélték, milyen az időjárás, és azt, hogy azt egyik áruház boltjában remek akció van a kiekészítőkre. Túlságosan is hétköznapi dolgokról folytattak eszmecseét, és ey kezdte nyugtalanítani a világosbarna hajú fiút.

Talán nem is tud semmiről?

Chuya nem említette volna neki, mi is történt? Pedig fogadni mertem volna, első dolga volt felhívni, kicsit táncikálhasson az idegein.

Úgy tűnik tévedtem.

Dazai hirtelen elétolta a majdnem teli koktélospoharat, s egy hatalmas vigyorral így szólt:

- Neked is innod kéne belőle egy kicsit. Hidd el, nagyon finom. Én már csak tudom, hisz én kóstoltam először, igaz?

- De hiszen ezt a tied, Dazai-san - mormolta a srác, s már nagyon is jól tudta, vendége tud mindenről. - Nem lenne szép dolog, ha meginnám, amit magadnak rendeltél.

- Ah, igaz, igaz! - karolta át Mark vállát. - Én rendeltem. Tudod, miért? Először megtetszett a neve. Furcsának találtam. Aztán a hozzávalókat is megnéztem. Érdekesnek tűnt, hogy egyszerre savanyú és édes dolgok is vannak benne. Egyre inkább meg akartam kóstolni. Aztán végre megrendeltem, és megkóstoltam. Már az első korty is ízlett, de úgy éreztem, ez nem az az ital, amit egy hajtásra leöntesz a torkodon. Szépen lassan kell inni, kiélvezve minden kortyot. Én még szinte alig ízleltem meg, és ha megkínállak, nem kérsz. Már csak egy kérdésem lenne - A barna szemek megvillantak, Dazai arca komorrá vált. - Amikor nem kínállak meg, akkor mégis beleiszol az én italomba. Szerinted szép dolog ez?

Mark nyelt egyet, majd nagy levegőt vett, és dühös pillantást vetett a másikra.

- Nem gondolom, hogy olyan nagy bűn meginni azt, amit valaki ott hagy, és esze ágában sincs hozzáérni. Szerencsétlen ital állhat hetekig, senki sem ér hozzá, mert valaki megtiltotta másoknak, hogy beleigyanak, és ez a valaki mégis azt gondolja, hogy az ital majd megvárja, és nem fog megrohadni. Elárulok valamit: Meg fog rohadni. De ha egy kedves barát, csak addig fogja, amíg elviszi a hűtőig, és beteszi, hogy még egy ideig jó legyen, azzal nincs semmi gond. Sőt, miután az ital lehűlt, s jobban érzi magát, vágyni fog arra, hogy megigyák, s ha az a valaki siet, akkor könnyedén újra az övé lehet, amit először még nem, mert leerőltetni a torkán, mert túl soknak tartotta.

Dazai felnevetett, azon, hogy Mark mennyire jól tudta folytatni a kis párhuzamot. Megborzolta a világosbarna tincseket, majd a fiú fülébe suttogta:

- Milyen volt? Minden piszkos kis részletet hallani akarok!

Mark megvakarta a tarkóját. Nem tudta, kiadhat-e ilyen információkat a kis vörös engedélye nélkül, de végül úgy döntött, nincs semmi vesztenivalója azzal, ha beavatja a másikat.

***

Még a feléig se jutott a mesélésben, amikor valaki odalépett melléjük, és az asztalra borult. Pontosabban borították.

- Józanítsátok ki, kérlek! - mosolygott bűnbánóan Atsushi. - Nem akar kávét inni.

- Miért adtál neki piát? - húzta össze a szemöldökét Mark, miközben belebökött Chuya oldalába. - Neked meg miért kell tajrészegre innod magad munka közben?

- Csak kicsit adtam neki, aztán elfordultam pár másodpercre, és mire visszanéztem, már az egész üveg üres volt - sóhajtott Atsushi.

- Hé, Chuya, ébredjél már, vagy esküszöm. letollak az asztalról! - állt fel Mark, s a hatás kedvéért egy kicsit mg is rázta a kis vöröst, aki lassan felnyitotta szemét. Először homályosan kirajzolódott előtte egy alak, majd mikor be is tudta azonosítani ki van előtte, lassan felült az asztalon, és egy kezével ugyan támasztotta magát, ám a másikkal Dazai álla alá nyújt.

A barna hajú meghökkenve pillantott az előtte ülőre. Arca vörös volt, szemei csillogtak az alkoholtól.

- Hé, nekünk még van egy kis elintézetlen ügyünk!

- Ah, ma nincs hozzá hangulatom! - dőlt hátra Dazai, s élvezte, hogy kicsit húzhatja a másik agyát. Arra viszont nem számított, hogy beleavatkoznak tervébe.

Francis Scott Fitzgerald sétált az asztalukhoz, s megérdeklődte szabad-e valamelyik fiú.

- Én szabad vagyok! - jelentkezett Chuya, mint az óvodában, mire a szőke férfi elmosolyodott.

- Csak nem megint részeg vagy? Akkor megint versenyezhetnénk egyet, nem gondolod?

A kis vörrösnek felcsillant a szeme, hiszen tudta, a másik a múltkori farkasszemezésüket hozta fel. Igen, de sajnos Dazai erről mit sem tudott, és aggódni kezdett, miért ilyen lelkes a vöröske.

- Chuyának már van programja! - lóbálta meg az egyik szoba kulcsát, majd nemes egyszerűséggel a hátára kapta áldozatát, majd elindult.

***

A szobában az ágyra dobta az idősebbet, aztán gyorsan lekapta pólóját, és a másik fölé mászott.

- Hé, miért volt nálad kulcs, ha azt mondtad semmi kedved? Vagy Markkal akartál jönni? Ennyire félsz, hogy elcsábítalak, hm?

- Egy részeg ember nem tud elcsábítani - vont vállat Dazai, figyelmen kívül hagyva a kérdéseket.

Chuya erre szomorkásan oldalra pillantott, majd kiskutya szemekkel felnézett a barnára.

Dazai egy pillanatra lefagyott, majd közel hajolt a másikhoz, ajkaik szinte súrolták egymást.

- Most pedig kijózanítalak!