4.

4.1K 341 30
                                    

*Yoongi POV*

- Megjöttem! - Kiáltottam el magam, ahogy beléptem a lakásomba.

Nem kellett sokat várnom, máris hallottam az apró dobbanásokat a szőnyegen a nappali felől. Alig csuktam be az ajtót és tettem le magam mellé a táskámat, máris megjelent  a gyönyörű kiskutyám. Leguggoltam és máris ott volt a lábaim között, hogy rengeteg puszival köszöntsön. Mosolyogva fogadtam a nyálas köszöntéseket, de megpróbáltam elforgatni a fejemet a túlcsorduló nyáltenger elől, miközben mind a két kezemet a barna, göndör bundája dögönyözésére használtam.

- Mi újság, kislány? - Kérdeztem tőle, ahogy szoktam.

Ő az egyetlen nő az életemben, akivel minden nap meg tudom érteni a közös hangot, jókat beszélgetünk, fantasztikus alvó társam és lelki partnerem. Az igazi nők sosem tudták elfogadni a jeges, közönyös énemet, amit mindenki felé mutatok, és nem várták meg, amíg annyira kényelmesen érzem magam egy kapcsolatban, hogy megmutathassam a törődő, vicces és laza Yoongi-t is, aki szintén én vagyok. Nem bírták elviselni, hogy sokat alszom, mindig menni akartak valahová, de valljuk be, az egyetem után semmi kedvem semmit csinálni. Holly kutyusomat elviszem egyet futni, de aztán ennyi. Mindenki hagyjon békén és alszom.

Felegyenesedtem és megragadtam a táskám fülét, hogy a dolgozószobámba vigyem, ami egyben a stúdióm is volt. Mivel zene és történelem tanár is vagyok, a szoba úgy nézett ki, hogy egy kisebb stúdió, felszerelésekkel, mikrofonokkal, keverőpulttal és minden, ami kell egy jó kis zenekészítéshez, a szoba elejében volt, a végében pedig egy íróasztal, két hatalmas könyves szekrénnyel, roskadásig rakva történelmi, irodalmi és filozófiai irományokkal. Most ide tettem le a táskám és kidobáltam belőle a korábban összegyűjtött dolgozatokat, amit az egyik osztályommal írattam. Siralmasra számítok, leszámítva párat.

Ott hagytam és inkább a konyhába mentem, hogy igyak egy frissítő, hideg gyümölcslevet, aztán pedig levigyem egy körre a kutyusomat sétálni. Átszellőztette az agyam, kikapcsolt és lenyugtatott az egyetemi forgatag után. Tisztában voltam vele, hogy a tanított osztályom fele nem is az osztályom, tisztában voltam azzal is, hogy miért ülnek bent és tisztában voltam a pletykákkal is, amik rólam terjengtek az egyetem falai között. Nem igazán zavart, hogy nőcsábásznak tartanak, még akkor sem, ha összesen három normális nőm volt egész életemben, amit kapcsolat szintre tudtunk emelni. Nem zavart, hogy felszínesnek és tipikus rossz fiúnak tartanak, hiszen ez volt a lényege az egész külsőmnek. Már nagyon korán, tizenéves koromban megtanultam, hogy csak a külsőm miatt kedveltek sokan, vagy éppen azért, mert jó zenét csináltam és jól kerestem vele. Éppen ezért nem mutatok magamból semmit és nem árulok el magamról semmit. Ha valaki elég sokáig mellettem tud maradni enélkül és érdeklődik irántam mélyebb struktúrák nélkül is, az idővel bepillantást nyer az igazi Min Yoongi-ba, aki kedves, törődik másokkal, beszédes és jókedvű és hűséges, nem pedig egy szoknyavadász.

- Gyere Holly - hívtam magamhoz a kiskutyámat. - Menjünk sétálni.

A kutyus odabattyogott és türelmesen várta, amíg rátettem a nyakörvét és a pórázt. Mosolyogva megsimogattam és nyomtam egy puszit a szőrébe, hiszen nemrég fürdettem. Kinyitottam az ajtót, és már ott sem voltam.

*Jina POV*

- Még sose láttalak ennyit tanulni - Közöltem nevetve Kiko-val.

Délután mást sem csinált, csak a laptopján és a könyveiben keresgetett, lázasan lapozgatott és jegyzetelt valamit.

- Meg kell tudnom, nagyjából hány pontot kaphattam a vizsgámra Min-istenünknél - Felelt mosolyogva.

- Ó, már értem - Bólintottam.

Hogy is gondolhattam volna, hogy ő majd ok nélkül és kérés nélkül nekiáll tanulni?

- És hogy sikerült? - Kérdeztem, majd lapoztam egyet a filozófia könyvemben.

- Nem tudom - Vont vállat és tovább nézegetett egy oldalt. - Nagyjából a fele. Két oldalt teleírtam a válaszokkal. Te?

Nyeltem egyet és ránéztem a könyvemből.

- Többet írtam, mint te? - Húzódott egy széles vigyorra a szája.

Megingattam a fejem és halkan felnevettem.

- Kilenc oldalt írtam tele és nem fejeztem be mindegyiket, mert nem volt helyem - Közöltem vele büszkén.

Kiko eltátotta a száját és becsapta a könyvét. Egy lezser csuklómozdulattal a földre hajította és hátra dőlt a székében. Karba tette a kezeit a mellkasa előtt és megnyalta a száját.

- Akkor majd mesélj, milyen volt a professzor úrral - Húzogatta a szemöldökét.

- Nem biztos, hogy enyém lett a legjobb - Ingattam a fejem, miközben nevettem, de nagyon reméltem, hogy tényleg nyertem. - Attól, hogy sokat írtam, nem jelenti, hogy én írtam a legtöbbet és hogy jót is írtam.

- Igaz - Bólintott. - De szerinted ki más tanul az ő óráira?

- Jogos a felvetés - Böktem felé a tollammal.

- Köszönöm - Tárta szét a karjait elégedetten és elegánsan fejet hajtott nekem.

- Az se biztos, hogy igaz, hogy vele kell csinálni - Vontam vállat. - Lehet, hogy majd egyedül kell szenvedni vele.

- Akkor nem mondta volna - Ingatta a fejét kételkedőn a barátnőm. - Tudod, hogy feleslegesen nem nyitja ki azt a gyönyörű száját.

- Igaz - Bólintottam, ismét igazat adva neki. - Akkor viszont nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy mi lesz.

Szélesen elmosolyodtam és felhúztam a vállaimat, ahogy máris izgatottá váltam, pedig még meg sem nyertem ezt a rögtönzött vizsga-versenyt. Bár nagyon reméltem, mert én is kifejezetten helyesnek találtam a tanár urat, a zárkózott stílusát és a titokzatos egyéniségét. Ugyanakkor féltem is, hiszen nem tudhattam, mi vár rám, ha tényleg engem illet a győztes hely és ez a kis plusz feladat. Lehet, hogy nem olyan poénos és csábító a vele való munka, meglehet, hogy ijesztő, egyhangú, unalmas vagy éppen feszült lesz. Mindezt leszámítva, azt hiszem, hogy nem csak egyedül én vártam tűkön ülve az eredményeket.

Csalóka ~Yoongi FF~Where stories live. Discover now