Koponya Sziget

Bevezetés

Nos, nem tudom, miért döntöttem úgy, hogy elmesélem nektek a történetem. Hisz miért is volna kíváncsi bárki is egy kalóz életére? De ha azt gondoljátok, hogy ez is csak egy a sok kalandtörténetből, amit tucatszám hallani a feslett városokban,... ...Meg kell mondjam, igazatok van. Legalábbis félig. Azoknak köze nincs a valósághoz. De ezt a történetet elsőkézből hallhatjátok majd. Színezés nélkül. (Többnyire...)

Kultúrált hölgy lévén volt alkalmam megtapasztalni, milyen teóriák keringenek a 'kalóz' szó körül.
"Barbár, fosztogató, koszos patkányok." -ez az egyik. Nos,... ez igaz.
Fogadok, hogy sokak lelki szemei előtt felugrik egy kép: "fél láb, kampókéz, fél szem, aranyfog, nagy szakáll..." -na ez a teória helytelen. Nem vagyunk mind megcsonkítva. Legtöbb társam a 'vagy élek vagy halok' elvet követte, így esélye sem volt túlélni a láb/kézveszteséget, ugyanis idő előtt fellógatták.
Bár aranyfogam nekem is volt... Amíg el nem lopták. Azóta be kellett érnem az ezüsttel.

A másik ami eszetekbe jut, ha azt mondom kalóz, az az, hogy férfi az illető. Pedig vannak női kalózok. Habár nem sok eltérés van a kalóznő és az utcanő között. Többnyire a koszos kocsmákban enyelegnek az ivónéppel, hulla részegen. Ja és persze vagyok én, aki szintén hulla részeg, de én a tengeren dülöngélek egy hajó fedélzetén. Engem jobban csábít az arany, mint a férfiak. Bár nem mondom, hogy nincs közöm hozzájuk. Mivel az egyik által jutok hozzá a másikhoz. Sokan azt mondják, kihasználom a férfiakat, de ez nem igaz. Csak kölcsönveszem őket és mikor otthagyom, véletlenül nálam marad a vagyonuk. Nem tehetek róla, vonzom a férfiakat, de főként a pénzüket.

Most, hogy eloszlattam a tévhiteket, bemutatkoznék: A nevem Kalapos Shannon. ...Semmi? Komolyan nem mond semmit ez a név? Chhhh... Akkor mondom másképp: én vagyok Shannon Sparrow. Na, már mindjárt jobb. Igen, én vagyok a híres Jack Sparrow (kapitány) törvénytelen húga. Nem mintha bárki törvényes gyerek lenne a kalózok között... Igen, az apánk közös azzal a szerencsétlennel. ...volt kitől örökölnöm a modoromat és az eszemet...
A vicces az, hogy bár én folyton hallok a bátyám felől, ő még csak azt sem tudja, hogy a világon vagyok. De valahogy mégis boldogul nélkülem... Nem is értem, hogy csinálja... De mindegy is, ez az én történetem, nem az övé.

Sztorim eleje Tortugán kezdődik... Ja, igen, Tortuga... A város, ahol minden kalóz élvezkedik a piában és a nőkben. Ahol bortól sárosak az utak és olyan bűz terjeng, hogy kultúrált ember be nem teszi a lábát. A város, ahol egymástól lopnak az emberek, ahol a legpiszkosabb alkukat kötik, ahol szakadt patkányok adják el a nemlétező becsületüket. A hely, melyben nincs józan lélek, mindenki mértéktelenül vedel. (Aki meg mégsem, az magára vessen.) A hely, ahol senki nem ismer magányt és szomorúságot, ahol sebhelyes arcú koszos kalózok lökdösődve dülöngélnek, ahol kacagástól és zenétől hangosak az ivók. Ahol senki még hírét sem hallotta annak, hogy mi az a magántulajdon... ("Vedd el ami kell, és vissza ne add!") A város, ahol becstelen alakok tanyáznak és ahova nem jut el más, csak ki oda tartozik. Otthon édes otthon...

Tehát történetem Tortugán kezdődött, mikor egyik reggel a kelleténél is többet ittam.