F*ck it teacher!

13.Rész

Az ablak előtti székben ücsörögtem és mérgelődtem magamban. Százszor lejátszottam a fejemben azt, ami egy héttel ezelőtt történt. Borzalmasan kínos volt számomra, hogy a saját tanáromat kellett kiszolgálnom. Ja, és nem is meséltem, hogy mi történt, miután kivittem nekik az ételt. Nem is tudnám szép szóval jellemezni ezt az embert, szóval inkább nem mondok semmit. Egyszerűen az idegeimre ment a sok nemtetszésével. Először a bort vittem ki és megkért, hogy töltsek. Ha nem láttam volna a saját szememmel, akkor talán egyet értettem volna a főnökömmel. Direkt odébb húzta a poharat, hogy aztán a vörösbor a hófehér abroszra ömöljön. Természetesen én, mint rendes ember, próbáltam magamra kenni az egészet, holott tudtam, hogy ez csakis az Ő hibája. Átültettem őket egy másik asztalhoz, majd mikor már azt hittem, hogy ennél rosszabb már nem lehet, jó nagyot tévedtem. Kettőt nem harapott az ételébe én már ott sem voltam, mégis képes volt visszahívni magukhoz azzal az indokkal, hogy túl nyers az étel. Nyilván én ezt nem tudhattam, ezért elnézést kérve mentem a konyhára, hogy Georg készítsen egy másik. Ő háborgott, hogy az étele biztosan perfect, de azért volt olyan rendes és elkészítette puffogva a következőt. Aztán komolyan mondom, kínomban nevettem fel, mikor meg azt próbálta nekem beadni, hogy most meg túlfőtt. A képébe röhögtem.

--Visszaemlékezés--

-Hölgyem, visszafáradna?-kérdezte gúnyosan én pedig összetettem két kezem

-Igen, ezúttal mi a panasza?-mérgelődtem, mert már elegem volt az olcsó kis játékából. Tudtam mire megy ki. Mégpedig arra, hogy engem bosszantson. Nyilván nem tetszett neki az, hogy folyamatosan elküldtem magam mellől. Hálás voltam neki, amiért segített, még ha nem is mondtam ki hangosan. Talán nem is baj, mert még jobban növelte volna az egóját, ami már most kurva nagy.

-Kérem, vegyen vissza a modorából, mert idehívatom a felettesét. Ráadásul az ételek, amiket elém tesz, borzasztóak.-na ekkor robbant ki belőlem minden. Gondolkodás nélkül röhögtem ki, amire jó pár ember felfigyelt, de nem érdekelt. Engem nem fog hülyíteni. -Most kinevet? Azonnal beszélni akarok a főnökével.-ripacskodott én pedig lenyeltem a kitörni készülő nevetésem.

-Ilker, erre semmi szükség. Ha neked nem ízlik az étel, akkor kérj egy másikat, vagy menjünk el.-hm, a szöszinek igaza lehet. Eltakarodhatna végre innen.

-Nem Mia, most azonnal..-fordul felém és közben feltápászkodik.

-Tudom tudom. A főnök..-indulok meg, ő pedig követni kezd..

--Visszaemlékezés vége--

Mindezek után elpanaszolta magát a főnökömnek. Teljesen megalázva éreztem magam főleg úgy, hogy először négyszemközt beszéltek, majd diadalittas vigyorral távozott. A főnök behívott és számonkérte rajtam a dolgokat. Feldúlt voltam és kiadtam magamból mindent, ami történt odalent. Aztán jött a hideg zuhany. Kirúgott. Kirúgott azzal az indokkal, hogy nem tartom be a szabályokat, hogy nem vagyok képes megoldást találni a helyzetekre. Kirúgott amiatt a seggfej miatt és most már semmi reményem nem maradt az életem újjáépítésére. Ez az étterem még részmunkaidőben is remekül fizetett. Nyakunkon van a tél és a karácsony. Ezelőtt már biztos nem találok semmilyen melót. Abból a pénzből hetek múlva találhattam volna egy rendes lakást. De annak a gyökérnek el kellett csesznie. Nem tudja, hogy ki vagyok, annyi közünk van egymáshoz, hogy a tanárom én pedig a diákja meg persze, hogy egyszer lefeküdtünk, amit azóta is szégyellek. Hát bassza meg tanár úr! Ha így akar játszani, hát elfogadom a kihívást!..