F*ck it teacher!

19.Rész

◇Melanie Turner◇

Mikor meghallottam, hogy az igazgató Mr.csókkirályt hívatta, azonnal vigyor szökött az arcomra. Will-el egymásra néztünk és egy gondolat pacsit adtunk a másiknak. Még szerencse, hogy nincs kamera az iskolán belül, mert akkor tuti lebuktunk volna. Egyébként egyáltalán nem hittem, hogy az a liba tényleg meg meri csókolni a tanárunkat. Szóval jobban sült el a kis tervem egyik része, mint azt gondoltam volna. Rachel rosszalló pillantásaival mindenképpen szembesültem, ami már nem volt annyira jó érzés, mégsem rontotta el kedvem.

-Mel, én csak jót akarok neked azzal, hogy lebeszéllek a hülyeségeidről. Még a végén te ütöd meg a bokád.-láttam arcán, hogy maga elé képzelt valamilyen szörnyű jelenetet rólam. Nagyot sóhajtottam, miközben a menzán ülve kanalaztam bele levesembe.

-Kicseszett velem, szóval megérdemli amit vele teszek.-morgolódtam, de ő nem hagyta annyiban.

-Ezer másik helyen találsz jobb munkát, mint abban a puccos étteremben.-sóhajtott. Igaza lehet, de.

-Az a puccos étterem remekül fizetett, de az a barom..-szorítottam meg a kezemben lévő kanalt s azonnal a levesembe is dobtam, mihelyst megpillantottam Mr.Gürsoyt az ebédlő ajtajában.

-Mel, vigyázhatnál jobban. Tiszta leves lesz az új felsőm.-karittyolt mellettem legjobb barátnőm, de én csak a borostás férfit figyeltem, ahogy tekintetével körbeszemléli a hatalmas tömeget. Tekintete meg is találta a keresett személyt, azaz engem. Vagyis ebben nem voltam teljesen biztos, míg mérgesen el nem indult felénk.

-B..bocs Rachel, de mennem kell.-hadartam s odébb löktem tálcám, majd felkapva táskámat rohantam a másik kijárathoz.

-Hová..-Rachel értetlen arckifejezését láttam, bár nem volt időm választ adni neki. Igazából nem is tudom, hogy hova szaladtam annyira, csak el akartam kerülni őt. Még volt egy órám, amit ki is hagyhattam volna, de nem tehettem. Inkább a női mosdót céloztam meg és a kilincsen volt épp a kezem, de egy igen erőset rántottak rajtam a táskámnál fogva.
-Beszélnünk kell.-mély, rekedtes hang csapta meg fülem, ami miatt végigfutott testemen a libabőr.

-Azt úgy is lehet, hogy nem rángat.-mocorogtam, mire elengedett. Láttam tekintetében, hogy nincs túl jó hangulatban. Tán nem elbocsájtották? Akartam hallani, ahogy kiejti ezeket a szavakat ajkain, de sajnos csalódnon kellett.

-Mel, tudom, hogy te akarsz nekem ártani.-mérges tekintettel magasodott fölém. A legjobb lett volna, ha azonnal elnyel a föld. Mégis miből hiszi? Bár igaza van.

-Nem tudom miről beszél tanár úr.-villantottam felé egy mosolyt, értetlen arckifejezéssel megspékelve.

-Szerintem pontosan tisztában vagy vele. Az okát pedig nem értem. Én segítettem neked, mikor összeestél a teremben. Ott voltam a kórházban melletted és azok után is kerestelek, mikor te elhajtottál a francba. Miért Mel?-szinte már könyörgött a magyarázatomért. Eléggé meglepett a stílusa, ahogyan beszélt. Először kiabált velem, aztan megváltozott hanglejtése. Nagyokat pislogtam felé.

-Szerintem nekünk nincs miről beszélnünk. Már mondtam, hogy nem tudom miről beszél, szóval jobb lennen, ha békén hagyna.-pillantottam el végül róla s faképnél hagytam. A csengő pedig megváltás volt e feszült helyzetben füleimnek.

-Ezt még meg fogjuk beszélni Miss Turner!-szólt utánam mély hangján, de én csak emelt fővel mentem tovább előre...