Vámpírok Seoulban és én

19

Ki kellett szllőztetnem a fejem a történtek után. El se tudnám hinni, ha meghalna az a nő, akit a világon legjobban szeretek, és barmit megadnék neki,csak hogy élhessen. Csak reménykedni tudok, hogy mihamarabb felébred.

----YoonGi szemszög----

Ilyet még nem éreztem. Mintha egy részem meg akarna szűnni, és feladni a harcot a kemény élettel szemben.Szétestem, összetörtem. Lisa az éltetőm, és most baja esett. Nem bírom. -Gondolatmenetem közben elérkeztem egy dohánybolthoz. ...Miért is ne? Hiszen már úgy is halott vagyok, és cigi, pia , drog , és ehhez hasonlók mehet egy vámpírba... szóval csak nyugodtan... ugye?

Miután vettem két doboz cigit, meg piát-igaz értelmetlenül, hisz a vámpírok nem tudnak lerészegedni-, hajléktalan módjára egy nem megvilágitott ház oldalába mentem, és sírni kezdtem a"szervezetkárosító" anyagokat fogyasztva. Már régen sírtam, de könnyeim mellé düh is társult. Hogy lehettem ekkora idióta, hogy ilyen dolgokba kevertem Lisát, és ez miatt bajba került, és én nem vigyáztam rá. Tönkre tettem az életét.

Ezen gondolkozva egy ember sétált el előttem. Nem kellett volna, de megtettem.könnyű szerrel, lelkiismeret nélkül ettem a középkorú férfiból, majd hagytam elfutni. Az egyenesen a testből származó vér még mindig jobb ...

Visszakuporodtam a fal elé, és tovább gondolkoztam.

Talán már nem is él! Mi van ha... ha meghalt?! -ömlöttek a könnyeim.

-Nem halt meg! -ábrándított ki egy ismerős hang. Namjoon .
-Honnan tudod? -mondtam karcos hangon, mire felsegített a földről.
-Mert voltam otthon, de ShiJiék az erdőben vannak még. És hallottam Lisa gondolatait. Ugyan még nem ébredt fel, de él.
-Hallottad a gondolatait...-merengtem el.
-képesség , mert segítek embereknek!
-Te a gondolatokat hallod, én meg az érzéseket hallom, érzem...Ez jó !-jelentettem ki,  majd még egy szálra rágyújtottam.
-Ez nem kell! -vette ki a számból a cigit.-Lisa nem fog smárolni veled, ha ilyen büdös, dohány szagod lesz!-Mosolyodott el, majd hátbaveregetett.-Miért ettél emberből?
-Mert jól esett!-valaszoltam vállamat megrántva.
-Ez nem mentség! Ne csinálj ilyet többet!-bólintottam egy szemöldök húzás mellett.
-Menjünk haza!-mondtam, majd megindultunk.

Otthon beléptem az ajtón, és Lisa ugrott a nyakamba. Hosszan megöleltem.
-Hol voltál? Es mi ez a bűz?Mondd hogy nem történt semmi bajod!-Akadt ki.
-Ne aggódj, semmi nem történt. Csak kicsit visszatértem a régi emberi életemhez.
-Vagyis?-értetlenkedett.
-Csak egy kevés alkohol, és másfél doboz cigi... nem nagy ügy.-mondtam, de nem árultam el neki, hogy ez mellé még társult az önutálat, és a keserves sírás, na meg persze a finom "étkezés".
-Ne cigizz! -mondta a szemembe nézve komolyan, majd megcsókolt.
-El se hiszed menyire aggódtam érted!
-De ez nem jogosít fel arra, hogy igyál, és cigizz.

Nemsokára felmentünk, én is Lezuhanyoztam, mivel Lisa már végzett.

Miután végeztem, egy alsóban léptem a szobába, mire a telefonját nyomkodó Lisa felfigyelt, és megint megakadt a szeme a hasamon.Nekem erre mosolyognom kellett.Lisa egyből elpirult... -édes Istenem! Hogy lehet ennyire aranyos, és egyben gyönyörű?! -odamentem hozzá, és befeküdtem mellé az ágyba.

-Hiányoztál!-bújt a melkasomhoz, majd magunkra húztam a takarót.
-Te is nekem!-egy darabig bámultuk a plafont.-El kell mondanom valamit !-törtem meg a csendet.
-Mi a baj?-bézett a szemembe.
-Én ... ettem egy emberből !-Mondtam halkan.
-Mi... mikor?
-Amíg te eszméletlenül feküdtél a kanapén.-erre a számhoz hajolt, és lagyan megcsókolt.
-Semmi baj!-súgta.

Pár perc múlva elaludt a mellkasomon, miközben öleltem. Az érzései... fél, hogy elhagyom.Fél, hogy bajom esik, és az a furcsa, hogy magát nem félti.Lehet az lenne a legjobb, ha kilépnek az életéből. Nem lenne semmi baja, és eléldegélne a húgával. Igen... ez a jó megoldás, bármennyire is fáj. Nem tudom mikor megyek el, de jobb lesz ha minnél hamarabb.

Óvatosan áttettem a fejét a párnára, és csókot nyomtam a szájára. [(Még rímel isXD)]Gondosan betakartam, majd halkan kisétáltam a szobából, egyenesen a konyhába, ahol ott ült egymással szemben ShiJi, és JungLee... De nem is ültek. Inkább... ShiJi az asztal felett áthajolt JungLeehez, igazán közel az arcához, miközben egymás száját figyelték... hát oké.Mivel már elmúlt hajnali kettő, így viszaváltozott Lisa húga is emberi formába. Kicsit meggyötört volt, de nem is csodálom. Első átváltozása volt, 13 évesen.

-Sziasztok! -köszöntem, mire rám kapták a fejüket, és ShiJi gyorsan visszaült a székre.
-Szia!
-Nem az történt amire gondolsz!-nem is köszönve, hadarta a fiú.
-Hát oké...-mondtam kitágult szemekkel, és továbbmentem a hűtőhöz. Kivettem egy tasak vért, majd megkérdeztem JungLeet :-kérsz?-tartottam felé a vér tasakot.
-Nem, köszi! Már ettem!-válaszára én kezdtem el enni a tasak tartalmát pohárba öntve, amit Lisa húga undorral nézett.
-Most mivan? Te meg élő állatot eszel!-erre vágott egy fintorgó arcot.

Eldöntöttem! El kell mennem, mindenki tudta nélkül. Nem tehetek mást.

Vámpírsebességgel pakoltam néhány ruhadarabot egy táskába, meg néhány tasak vért, és az egyik képet a polcomról-amin Lisával vagyok-is a táskámba sűlyesztettem. Odaléptem a lányhoz a hulló könnyeimmel, egy utolsó csókra, amire ő meg sem rezzent. Szerencsére alszik tovább. Az ajtóból néztem vissza a békésen alvó lányra. Nagyon fáj, de meg kell tennem! Becsuktam magam után az ajtót, és vámpírsebességgel lementem a nappaliba, a táskámat elrejtettem a cipős polc között, hogy a fiúknak addig ne szúrjon szemet.
-Sziasztok!
-Szia YoonGi!-köszöntek a fiúk.
-Elmegyek egyet sétalni, nemsokára jövök!-mondtam azt , ami először eszembe jutott. Az a "nemsokára" igen sokára kéne változtatni, de sebaj! Jobb ha nem sejtenek semmit.
-Én is megyek!-mondta Jungkook, majd felpattant a kanapéról.
-Én inkább egyedül mennék!
-De én akkor is veled tartok!
-Nem!
-Dehogynem! Kérleeeeeeek!-nyújtotta el az e t .
-Menjünk!-mondtam unott arccal, és kiindultunk az ajtón, én a táskámat a hátamra véve.

-Azt minek hozod?-kérdezte a táskára utalva.
-Mert én nem csak sétálni jöttem! Nem mondhatsz semmit a fiúknak, se Lisának! És ne keressetek, soha többet engem!
-Mi? Te itt hagysz minket? És Lisát? Teljesen össze fog törni! És a mi életünk se lesz szuper! És mégis hova mész? Nincs hova menned!-Akadt ki Jungkook.
-Majd keresek egy hotelt!
-De te tényleg nem gondolsz a szeretteidre? Hogy hiányozni fogsz valakinek?
-Éppen ezért jövök el!  Csak a bajt okozom Lisának!De nem mondhatsz senkinek, semmit! Megértetted, Maknae?-néztem rá.
-Ne tedd ezt!-suttogta kétségbeesetten.
-De muszály! Vigyázzatok Lisára, és mondd meg neki, hogy szeretem!-öleltem meg, szinte a testvéremet. Könnyek tőrtek ki mindkettőnkből. Hosszú ölelés után, elváltunk, és Jungkook bólintott.
-Vigyázok Lisára, és tartom a szám!-mondta könnyét letörölve.
-Köszönöm Maknae!-mondtam, majd hátatfordítottam, és elindultam a sötét utcán, vissza se nézve, könny áztatta szemmel.

Megtettem. Még csak most kezdődik a pokol! Az életem legborzasztóbb része,a jelenem. Nem tudom mi lesz a jővőben, de majd kiderül!

Sziasztok! Remélem tetszik ez a rész, nyugodjatok meg, a sztori még folytatódik, és még alakulnak benne a dolgok !