Vámpírok Seoulban és én

25

Reggel YoonGi karjai között ébredtem... de volt valami más is, ami furcsa érzést keltett bennem. Mocorogni kezdtem, amit YoonGi észre is vett. Amikor kinyitottam a szemem, megláttam 6 szép, vörös szempárt, akik engem és YoonGit néztek. Egyből Suga fele fordultam, és morcosan néztem rá, mikor tudatosult bennem, hogy nem a tegnapi ruhámba vagyok, hanem egy bugyiban, és ha minden igaz YoonGi pólójában.
De mí!? Mégis miért néznek engem? Nah jooo... én ehhez még álmos vagyok...
-Mivaaaann?-nyafogtam a körülöttem lévőknek
-Nyugi, nem azért vangyunk itt hogy a te cuki bugyidat nézzük.-mondta Jungkook
-Szerencséd van Jeon!-szólt rá YoonGi, én pedig a kómámtól csak figyeltem mit hoznak össze.
-Azért vagyunk itt, mert elmondta Suga hogy mi lesz pár nap múlva.-Állt fel Namjoon az íróasztal melletti székről, és felénk lépkedett.Útközben rámdobta az ágy melletti takarót, amit lerugdostam magamról az éjjel. Majd azt magamra húztam.
-Kössz hyung! Így Taenak végre nem esik ki a szeme.-mordult fel oppa, mire Tae megforgatta a szemeit.

-Szóval azt beszéltük míg te szunyókáltál Suga mellkasán... összeforrva ... egyszóval rajta, hogy egy hét múlva mi lesz.-Magyarázta Namjoon.-te és YoonGi először elmentek az erdőbe, ketten... legalább is a látszat azt fogja mutatni, de mi toborzunk embereket, mert gondoljuk nem egyedül fog odamenni apád, tehát nekünk is kell hadsereg.
-Vannak ismerőseink, akik szívesen harcolnak, csak egy gond van... nem miattad harcolnak, hanem hogy képezzék magukat. Ezt ők egy kiképzésnek veszik, amivel több hasznot tudnak tenni a csatával maguknak, és így nekünk is... csak hogy ők ugye bármelyik embert képesek megenni, így több problémát okoz nekünk. -folytatta Jin.
-Lesznek farkasok, és keverékek is, így nagyobb az esélyünk apád ellen.

-Értem.... -figyeltem a mondanivalójukat, miközben párat pislogtam, még mindig YoonGi karjai között.
-A többit elmondjuk a többiek jelenlétében, kicsit később, mert a mostaniakról már tudnak.-mondta YoonGi, majd a többiek kimentek a szobából, én pedig megcsókoltam oppat, amit egyből viszonzott.

-Remélem ez így jó lesz, és megmenekülsz!
-Nem... nem lesz jó, mert rengeteg embernek baja eshet miattam.
-Hidd el, akiket hívunk nem kispályásak!
-Legyen...-egyeztem bele egyhangúan.
- Mosakodj meg, öltözz fel, aztán reggelizz meg, addig én is eszek.-Ezzel nyomott egy puszit a fejem tetejére, én meg kikeltem az ágyból amit YoonGi is követett, majd mentünk a dolgunkra.

Mivel tegnap nem fürödtem, egyből a fürdőkád felé vettem az irányt, hogy vegyek egy forró fürdőt. Levettem YoonGi pólóját magamról, és a fehérneműm, majd beleültem a meleg vízbe, és elmerültem a gondolataimba... hogy mégis mi lesz velünk egy hét múlva... mi lesz a fiúkkal ? Apám egyesével mészároltatja le őket a farkas seregével és JungLee apjával? Félek az egésztől... főleg azért, mert ez miattam fog megtörténni. Miért élek én egyátalán? Inkább éjjel kilopózok ,és elmegyek apámhoz, hadd csináljon velem azt, amit akar, így nem lesz teher a fiúk vállán, és nem sérülhetnek meg. Nem... mert akkor meg az miatt leszek számukra teher.

A nagy gondolkodásom közben elrepült az idő, amit abból vettem észre, hogy kopogtat valaki az ajtón
-Lisa! Hé Lisa! Válaszolj! Jól vagy?-hallottam meg YoonGi aggódó hangját az ajtó másik feléről.
-Igen, megvagyok, csak gondolkoztam! De mindjárt végzek!-válaszoltam.
-Már azt hittem valami bajod van! Máskor szólj ha gondolkozni akarsz egyedül, bezárkózva!
-Akkor is szólok mostantól, ha levegőt veszek oppa! Oké?-Kuncogtam el a végét, miközben a törölközőt magamra tekertem, és  az ajtó felé mentem, majd kiléptem rajta, és YoonGi megszeppent tekintete rajtam pihent.

-Most mi van?-néztem rá kérdőn, mert szinte lefagyott.
-Kevés ruha rajtad! Az van!-mosolyodott el.
-Fel szeretnék öltözni!
-Oké!
-kimennél?-mondtam kutakodva a szekrényben.
-Ja... bocsi!-lépett ki az ajtón, majd becsukta maga után, én pedig elmosolyodtam, majd a megfelelő ruhadarabokat kerestem elő.

Egy fekete nadrág, egy fekete bő póló,és egy piros kockás ing a derekamra került, a hajamat pedig kiengedve hagytam, majd indultam ki a nappaliba, ahol ott ült mindenki a tévé előtt, furcsa, csalódott arrcal, híradót(!?)nézve.
-Mi a baj srácok? -kérdeztem mit sem sejtve.
-Tini lányokat gyilkolnak sorozatban. Ez a baj... hogy vámpírok gyilkolásznak!-mondta J-hope, aki most semmi reményt nem táplált belém.
-Mi?-kerekedett ki a szemem.- még több vámpír?
-Apád hadsereget gyűjt ... gondolhattuk volna, hogy ez lesz .-mondta csalódottan Namjoon.
-De... de... és ... és sokan vannak?-dadogtam.
-Naponta 3 tinit gyilkolnak.-mondta JungLee.
-És egy vámpírnak elég 2 napra egy ember összes vére.-egészítette ki őt Jimin.-szóval lányok, nem léphettek ki az utcára !- tette a kezeit a mellette ülő barátnője combjára.
-Na de...-kezdett bele Lea.
-Semmi de! Jiminnek igaza van!-folytatta Suga.
-Akkor felhívom a szüleimet, hogy ideköltöztem! -mondta unott arccal Lea, majd felállt a kanapéról, és a telefonjáért nyúlt, és egyből tárcsázta az anyukáját.

Miután Lea visszaért, visszaült Jimin mellé, és én pedig YoonGi ölében foglaltam helyet.
-Tehát ! A terv első részét már hallottátok!-kezdett bele RapMon, miközben a tévét kapcsolta ki.-Hadsereget toborzunk, mindenhonnan, és amíg YoonGi és Lisa az apjával bájcsevejt tartanak ... már ha lesz rá lehetőségük, aközben támadunk! Ha a az ellenséges csapatot látjuk, ha nem! Támadunk!
-Nem csináhatjátok ezt!-ráztam a fejem, miközben könnyek gyűltek a szememben. YoonGi megfogta a kezemet, összekulcsolta az ujjainkat, majd a szájához emelte, és nyomott rá egy gyenge puszit.
-Ez a kötelességünk! Legalábbis az enyém! A többiek pedig a barátaid, szinte a családod, tehát ők is felelősséget vállalnak érted!-magyarázta YoonGi, miközben a szememben elveszett...csak bólintottam egyet.
-Srácok! Akkor vissza Daegu ba!
-Vissza Daegu ba!-kiabálják mind
-Az a hely, ahol többen közülünk születtünk, találkoztunk, és tele van természetfeletti lényekkel az a város, és sok mindenkit ismerünk!-magyarázta Suga.
-Értem...

-Holnap együtt indulunk oda, és minden ismerőst felkérünk, hogy jöjjön velünk!
-Vámpírok, farkasok, látók, keverékek! Mindenkit!-mondta Jimin.

Félek .... nagyon félek!