You found me

2. F e j e z e t

Péntek. A szó ami egy középiskolásnak képes a világot jelenteni. Még csak második napja kezdődött az iskola, de én már legszívesebben most kiiratkoztam volna. Persze ezt nem tehettem, ezért kénytelen voltam kimászni az ágyból az ébresztőm fülsüketítő hangjára. Nyúzottan mentem ki a fürdőszobába, ahol megriadtam a tükörképemtől. Nyáron túlságosan hozzászoktam az éjjelig tartó sorozat nézéshez, így tegnap is sikerült fél háromig néznem a legújabb kedvencemet, most pedig úgy éreztem magam, mint egy zombi. Gyorsan megmostam az arcom és a fogam, copfba kötöttem a hajam és elkészítettem egy minimális sminket, hogy némi hasonlóságot tudjak mutatni egy emberi lényhez képest. A szobámban belebújtam egy egyszerű térdnél szakadt farmerbe és egy bebújós fekete pulcsiba és kész is voltam. A konyhában megittam a reggeli kávémat, belebújtam a vansembe, felvettem a hátamra a táskámat és indultam is a buszra. Nem túl jellemző rám, hogy csak úgy sétálgatok és nem kell rohannom, de ma ez máshogy volt. A fülemből kilógó headsettel sétáltam az utca végi buszmegállóba. Szokásosan azok az ismerős arcok voltak ott, akik már évek óta. Mindenki unottan várta, hogy beguruljon elénk az a csoda, amin húsz perc tömegnyomor vár ránk.

Ahogy felmentem a buszra felmutattam a bérletemet, és a sok ember között hátra furakodtam Katie-hez aki előttem két megállóval szállt fel, és sikerült helyet foglalnia nekem.

-Szia. -huppantam le mellé az ülésre.

-Szia. -vette ki a füléből a fülhallgatóját. -Haza akarok menni. -hisztizett már most, pedig még be sem értünk a suliba. Átlagosan ez a mondat úgy harmincszor hagyja el a szánkat minden nap. Percenként...

-Én is. -döntöttem hátra a fejemet az ülésnek nyűgösen. -Délután átjössz a buli előtt? -jutott eszembe.

-Persze. -bólintott rögtön. -Istenem, de jó lesz végre bulizni egyet. Milyen rég volt már mikor úgy igazán jól éreztük magunkat. -mosolyodott el.

-Te tudtad, hogy Travis és Aubrey szakítottak? -kérdeztem.

-Aha, még valamikor nyár elején, nem?

-De. Tegnap mondta Travis, én nem tudtam. -magyaráztam.

-Ó. -értette meg. -Nem mondtam, azt hittem tudod. Meg amúgy se nagyon beszéltünk róluk. -magyarázta.

-Nem lényeg. -legyintettem.

A suliig nagyrészt arról beszélgettünk, hogy kik lesznek ott a buliban és, hogy miben menjünk. Ahogy leszálltunk a buszról elszörnyedtem az iskola látványától. Csiga lassú léptekkel sétáltunk az épület felé. Felvittük a cuccainkat a terembe, aztán lementünk a büfébe reggelit venni. Egy vaníliás csigával és egy tejeskávéval a kezemben ültem le a helyemre és azt kezdtem eszegetni. Már nagyjából mindenki bent volt az osztályban amikor megérkezett Travis és Nick. Miután lerakták a táskájukat rögtön odajöttek hozzánk.

-Akkor jöttök este, ugye? -kezdett bele Nick köszönés nélkül.

-Már ezerszer elmondtam Nick. Megyünk. -forgatta a szemét Katie.

-Bri? -fordult felém.

-Én is. -bólintottam ezzel nyomatékosítva a dolgot.

-Hihetetlen. -értetlenkedett még mindig. -Mit mondtál neki amivel meg tudtad győzni? -kérdezte Travis-től.

-Szereti a kihívásokat. -vágta rá rögtön, mire elmosolyodtam, mert csak mi ketten tudtuk miről van szó.

-Ne kérdezősködj, inkább csak örülj, hogy megint élvezheted a társaságomat. -vigyorogtam Nick-re.

-Ideje is már, hogy újra együtt lógjunk. Tiszta antiszocok lettetek. -forgatta a szemét.

-Csak nem hiányzunk? -húzta az agyát Katie.