Csak egy fogadás {+18} (✔️)

2.

Elizabeth:
Mikor átöltöztem, végiggondoltam és arra jutottam, hogy a franc fog még beülni négy órára, ráadásul köztük egy bioszra Tylerrel. Fogtam a cuccom, elmentem a szekrényemhez, kivettem, ami kellett, majd elindultam a motoromhoz.
-Lizy!-Szólt utánam Bonnie a suli kapujából, de már késő volt, berúgtam a motort és kihajtottam a parkolóból.
Mivel még nem nagyon ismertem a környéket, két sarokkal alrébb írtam egy üzenetet anyának, hogy leléptem, mert nem bírtam Tylert, majd google térképen megnéztem mik vannak a közelben. Találtam egy plázát, ott pedig Libri könyvesboltot, ahol van kávézó rész is. Pár perc alatt odataláltam, leparkoltam, vettem egy mély levegőt, megnéztem a telefonom, rengeteg nem fogadott hívás volt rajta Bonnie-éktól és anyától egy üzenet, hogy vigyázzak magamra és este találkozunk edzés után. Épp tettem volna el a telefonom és elindultam volna be, amikor elkezdett csörögni a telefonom és megjelent Bonnie hívóképe.
-Mégis mi a franc volt ez?-Szólt bele idegesen.
-Neked is szia.-Mondtam halál nyugodtan.
-Lizy, mégis mi volt ez?-Ismételte el kérdését.
-Csak elegem lett.
-Ja és akkor csakúgy lelépünk a suliból! Ezt jó tudni!
-Bonnie, anya hívott és el kellett jönnöm.-Kamuztam.
-Valami baj van?-Vett vissza.
-Nem, csak papírokat kellett intéznünk.
-Milyen papírokat, nyár óta itt laktok!?
-Nézd Bonnie, csak el kellett jönnöm, ne aggódjatok.
-Könnyű mondani.
-Viszek igazolást és jól leszek, edzésen találkozunk. Szia!-Mondtam, majd letettem a telefont.
Vettem egy mély levegőt, majd elindultam befelé. Utam rögtön a könyvesbolt felé vitt, amit pár perc bolyongás után meg is találtam.
-Jó napot!-Léptem be egy apró mosollyal az arcomon, majd elindultam körbe.
Megtaláltam a Mielőtt megismertelek című könyvet és mosolyogva elkezdtem olvasni a hátulját. Órákat el tudok tölteni egy könyvesboltban, olyankor úgy érzem az lehetek, aki tényleg vagyok.
-Egy ilyen korú lánynak, nem iskolában kéne lennie?-Hallottam egy mélyebb, szívdöglesztő hangot.
Felnéztem és a szívdöglesztő hanghoz, egy szívdöglesztő külső tartozott. Pár évvel lehetett idősebb nálam, barna haja tökéletesen meredt a plafon felé, zöldes-barnás szemei az egyik könyv hátuljára tapadtak és telt ajkai féloldalas mosolyra görbültek, izmai a pólón keresztül is jól látszódtak.
-Mért, egy ilyen korú srácnak?-Kérdeztem vissza mosolyogva.
-Honnan veszed, hogy ilyen fiatal vagyok?-Nézett a szemembe.
-Annyi lehetsz mint én.-Álltam pillantását.
-És az mennyi?-Villantotta meg tökéletes fogsorát.
-Mért a tiéd?
-Én kérdeztem előbb.-Fordult felém teljes testtel.
-Húsz.-Türtem a fülem mögé egy hajtincset.
-Akkor adj még hozzá három évet és úgy pont annyi leszel mint én.
-Három évvel idősebb vagy?!-Döbbentem le.
-Igen, de bóknak veszem, hogy húsznak néztél.-Mondta mosolyogva, mire felkacagtam.-Szép a mosolyod.
-Köszönöm.-Türtem hátra egy újabb tincset zavaromba.
-Mit szólnál, ha meginnánk egy kávét?-Biccentett a könyvesbolt sarkában lévő kávézó felé.
-Nagyon jól hangzik.-Bólintottam.
-Egyébként, Ben Anderson vagyok.-Nyújtotta a kezét.
-Elizabeth Swan, de a barátaimnak, csak Lizy.-Fogadtam el kezét.
-Nagyon szép neved van.-Csókolt a kezemre.
-Hagyd már abba.-Mosolyodtam el, miközben elpirultam.
-Mért? Szép és aranyos vagy amikor elpirulsz.-Villantotta meg tökéletes fogsorát.
-Ben!-Csaptam játékosan izmos mellkasára.
-Jó, abbahagytam, egyenlőre.-Mondta, letette a kezében lévő könyvet, majd elindult a kávézó felé, én pedig követtem példáját.

Tyler:
Mikor élőben is megláttam Lizyt, már biztos voltam benne, hogy ágybaviszem, majd mikor áthajolt matek óra elején a széken, alaposan végigmértem. Formás, szép popsi, jó mell, jó alkat, szép arc, gyönyörű szemek és telt ajkak. Tesi előtt muszáj volt rámarkolnom a fenekére és azokon a videókon, annyira elképzeltem, hogy mit, hogyan és hol fogok vele csinálni és ahogy hozzámért nem tudtam parancsolni magamnak.
Tesi után Jessicaval a kémia szertárban, miközben egyenletes ritmusra emelgettük a csípőnket és ő nyögött alattam, nem tudom mi ütött belém.
-Lizy!-Nyögtem fel én is miközben Jessica kezeit a feje fölé vezettem, szerencsére neki nem tűnt fel.