Csak egy fogadás {+18} (✔️)

26.

Elizabeth:
Mikor észbe kaptam, hogy tennem kell valamit, mielőtt a két fiú félholtra veri egymást, rávetettem magam Tylerre. Már így is mindkettőjükről lerítt, hogy verekedtek. Bennek az arca már most kezdett belilulni az ütéstől, amit Tyler okozott neki, viszont a fogadott bátyám sem úszta meg. A szája felrepedt úgy, hogy vérezni kezdett.
-Álljatok le!-Kaptam el Tyler karját és a háta mögé csavartam, majd felnyomtam a falra.-Higgadj le.
Emily és Alice Bent kapták el és nyomták fel a falra, miközben mindkét fiú hevesen tiltakozott és menekülni próbált a fogásokból.
-Hallod Tyler? Higgadj le kérlek.-Próbáltam nyugtató, mégis határozott hangot megütni, miközben minden erőmet összeszedtem, hogy lefogva tudjam tartani.
Az erőm, ami aznap már nem sok maradt. Főként lelkileg voltam kimerülve, de a munka és a sok séta, meg az edzés, testileg is lefárasztott.
-Elég volt, ennek semmi értelme!-Néztem Benre.
Pár percig még mindketten ziháltak, a szemükben az elszántság és erőszek ijesztő keveréke csillogott, de ahogy rámnéztek, vettek egy nagy levegőt, majd ellazultak.
-Remek.-Engedtem el Ty-t, Alice-ék pedig Bent, de rossz döntés volt.
-Kicsinállak!-Indult meg újra Ben Tyler felé és Tyler is Ben felé.
-Elég legyen már!-Kaptuk el megint őket és felkentünk mindkettőjüket a falra.-Elég volt! Ez itt semleges zóna! Senki nem bánt senkit! Ben, nem hallottam a te oldalad, de Tyler nem tehet arról, amiket az apja művelt!-Kiabáltam.-Álljatok le!
A két fiú szeméből mintha eltűnt volna a düh és az agresszió és ezúttal tényleg leálltak. Hiába higgadtak le, nem követtük el azt a hibát, amit az előbb. A lányokkal még egy darabig tartottuk őket, aztán lassan, felkészülve arra, hogy esetleg megint szét kell őket szedni, készenlétben állva engedtük el őket. De most nem volt erre szükség.
-Tyler, ülj le, Ben, gyere velem. Aztán csere.-Indultam a fürdőbe.
-Mért Tylert fogtad le?-Kérdezte Ben, miközben a kezén a felszakadt bőrt tisztítottam.
-Csak cselekedtem, nem gondolkoztam.-Néztem az apró, enyhén vérző sebeket.
-De nem ez volt a kérdés. Mi van köztetek?-Emelte meg az arcom az államnál fogva.
-Semmi. Te komolyan azt hiszed, hogy megcsallak?-Kezdtem kiakadni.
-Csak...-egy lemondó sóhajjal szakította félbe magát.-Nem. Csak félek, hogy elveszítelek. Nagyon jóba letettetek és féltelek is. Igen, féltékeny vagyok, mert olyan bensőséges lett a kapcsolatotok.-Hajtotta le fejét.
-Ben, én téged szeretlek és nem Tylert. Ty fontos nekem, mint egy testvér, de a szívem a tiéd.-Simítottam meg az arcát.-Talán...talán el kéne mondanunk egymásnak, a dolgokat.-Emeltem meg ezúttal én az állánál fogva az arcát neki.
-De te készená...
-Menni fog.-Szakítottam félbe.-Csak hozok jeget az arcodra.-Álltam fel, s a konyhába mentem.
Nem hittem, hogy egy nap kétszer fogom elmesélni a történetem, persze nevek nélkül. Szerencsére Ben nem jött rá a támadóim kilétére egyelőre. És kihagytam azt a részt, hogy lehet szexterapeutaként is lesz majd szükségem rá. Ezután a karjaiba zárt. Megnyugtató érzés volt magamba szippantani férfias illatát és érezni magam körül forró testét. A bátyám hírére velem együtt örült és ettől még jobb lett az egész. Biztonságot sugalt és boldogságot a lent történtek ellenére is.
-De most te jössz.-Mondtam, mikor elváltunk.
-Igazából gondolom tudod a lényeget Tylertől. Emily és Tyler egymásba szerettek, de mikor Emily már harmadjára jött haza zokogva Tyler apja miatt, gondoltuk anyáékkal, hogy megnézzük ki ez a pasas. Amikor megjelentünk, már akkor ideges volt. Mi tettük a szépet, hogy csak a szerelmes gyerekek családjai találkozzanak és közben megismerhessük őt. Többször tett undorító megjegyzéseket nem csak a hugomnak, de anyának is. Aztán megjelent pár rossz arcú pasi. Emily-ről beszéltek és akkor összeállt a dolog. Amikor el akartunk menni onnan, már késő volt. Igazából az egészben az a legdühítőbb, hogy ha nincs Tyler, akkor ma már én sem élnék, de én vagyok a legkevesebb, apa sem élne és Emily valószínűleg nem itt lenne.
-De...ez mért dühít?-Kérdeztem elvékonyodott hangon.
-Mert alapból ő sodort minket olyan helyzetbe. Ha nincs Tyler, nem kerülünk oda. Aztán még neki hálálkodjak, hogy megmentett minket?
-Ben, Tyler nem tehet róla. Az apja dolgaiért nem hibáztathatod őt.-Ráztam a fejem.
-Megint őt véded.-Feszültek meg izmai.
-Én csak reálisan látom a dolgokat. Ben, tudod milyen az apja. Tudod miket tett és miket akart tenni. Tylert is bántotta.
-Le kellett volna lépnie és le van tudva.
-Igazságtalan vagy.-Mondtam keserűen.
Valójában valamilyen szinten értettem őt. Csak a hugát és a családját akarta védeni, de ahogy Tylerről beszélt az nem volt fair és ez dühített.
-Igazságtalan?-Vonta fel szemöldökét.
-Igen, engem megerőszakoltak a barátnőm házában, mégsem utáltam meg őt!-Emeltem meg a hangom idegesen.
-De szakítottál a fiúval, akit szerettél.-Nézett a szemembe.
Aucs. Ez fájt.
De igaza volt. Nem voltam fair Dylannel anno és ezerszer szídtam magam utána és gyűlöltem magam amiatt, amit vele tettem, de én azóta megbeszéltem vele a dolgot és megbocsájtottunk egymásnak és én pedig megbocsájtottam magamnak. Talán ez volt a baj. Ben nem Tylert utálta, hanem magát, amiért nem tudta megvédeni a családját. Magát hibáztatta a történtekért és a dolgot Tylerre vetítette ki. Elvégre...elvesztette az édesanyját és majdnem a hugát és az apját is, valamint a saját életét. Mindenki máshogy dolgozza fel a halált és a negatív élményeket az életben. Ben... Ben nem bocsájtott meg magának és ezt kivetítette arra, akire úgy gondolta, hogy jogosan teszi.
-Ben, nem te tehetsz róla.-Néztem a szemébe és próbáltam a leggyengédebb hangot megütni.
-Nem is, hanem Ty....-Elharapta a mondatot.
Láttam, hogy összeszorítja az állkapcsát. Az édesanyja meghalt, az édesapja elköltözött és Emily is felszívódott egy időre a történtek után. Egyedül kellett megküzdenie a belső démonjaival és nem volt mellette senki eddig. Most, ahogy ő az előbb, én is az elevenébe találtam. Az orrlyuka kitágult, ahogy nagy levegőket kezdett venni, de az arca megrándult és a szemébe könnyek szöktek.
-Kicsim.-Öleltem magamhoz, s abban a pillanatban megéreztem egy forró könnycseppet a vállamon.-Semmi baj. Nem a te hibád.-Simogattam a hátát, de nem próbáltam meg nyugtatni, csak hagytam, hogy kisírja magát.
Közben eszembe jutott a heg, ami a hasán volt. Egy lövés nyoma. Így teljesen összeálltak a dolgok. Tényleg majdnem ő is odaveszett amiatt a féreg miatt, aki Tylerék gyerekkorát is elvette, megannyi ember életével együtt.

-Nagyon fáj?-Kérdeztem Tylert, mikor az ő sebét ápolgattam.
Elhajolt, hogy a szemembe tudjon nézni, s egy jelentősségteljes pillantást vetett rám. Lesütöttem szemeim, ahogy rajöttem.
-Hülye kérdés volt...bocsánat.-Motyogtam halkan.
Ő állam alá nyúlt, majd megemelte az arcom annál fogva. Arcán egy édes mosoly terült el és megjelentek gödröcskéi.
-Nem volt az. Aranyos vagy, hogy aggódsz.-Simított ki egy tincset az arcomból.-De apámtól kaptam nagyobbakat, erősebbeket és rosszabbakat is ennél.
-Tudom, rájöttem.-Álltam fel, hogy kidobjam a sebének kitisztításához és vérének letörléséhez használt eszközöket.
Amint ez megtörtént, a csaphoz mentem, hogy lemossam a kezemről a fertőtlenítőt, meg a vért. Nem mertem felnézni, mert Tyler pillantása perzselte a bőröm, hiába volt rajtam ruha. De ő nem hagyta annyiban. Felállt a kád széléről és mögém lépett.
-Nagyon bátor voltál, hogy lefogtál.-Lépett közvetlen mögém és kezeit a csípőmre tette.-És irtó szexi volt, ahogy parancsolgattál, hogy álljunk le.-Hajolt a nyakamhoz.-És ahogy felnyomtál a falra...teljesen beindított és megőrjített.-Suttogta a fülembe és adott egy puszit a fülem mögé, mire kirázott a hideg.
-Tettem, amit kellett, hogy ne verjétek egymást szarrá.-Próbáltam semleges maradni.
Semleges.
De basszus a testem reagált rá és ez szörnyen zavart. A szerelmem egy szinttel lejebb ült a kanapén az arcát jegelve, engem pedig kirázott a hideg, mert a fogadott bátyám megérintett.
-Hat elég dögösre sikerült.-Szorította meg a csípőm finoman, s közelebb vont magához.
Levegőért kaptam és a szívem egy másodperc alatt gyorsult fel.
-És engem fogtál le.-Morogta zihálva, s éreztem őt lent.
A lehelete égette a bőröm, s tudtam komoly önuralomra van szüksége, hogy ne tegyen többet. Végül nyelt egy nagyot, hogy a hang a fülemben visszhangzott.
-És ezt köszönöm neked.-Adott még egy nyálas, érzéki csókot a nyakamra, amitől felsóhajtottam jól esőn, majd elengedett és kisétált engem ott hagyva.
Meg kellett támaszkodnom a csap szélén, hogy lenyugtassam tomboló hormonjaim és testem. A bőröm lángolt ott, ahol csókot lehelt rá, mégis egész testem libabőrödzött és forróság öntötte el a testem. Kénytelen voltam megmosni az arcom, hogy összeszedjem magam.
-Kicsim, mi megyünk.-Kiabált fel Ben.
-Megyek, egy pillanat.-Szóltam le, s mély levegőt vettem.
Elindultam lefele, de mikor leléptem volna a lépcsőről, hallottam, hogy a hátsó ajtó megnyikordul. Ökölbe szorítottam a kezem, készen arra, hogy ha kell leüssem azt, aki be akar törni hozzánk, majd kiléptem a fedezékemből és akkor...