Az elveszett iker, két tűz között ~ BEFEJEZETT ~ (Harry Potter Féleség)

18.fejezet

-Biztos benne, hogy nincs szüksége segítségre?! - kiáltott utánam Ludo Bumfolt.

-A legbiztosabb! - forgattam meg a szememet, és bementem a Nagy Terembe. A gyomrom idegesen szorult össze, és alig bírtam meginni tőle egy pohár töklevet.

-Mi rád fogadtunk, Araya! - mondta az egyik mardekáros srác.

-És persze Viktor Krumra! - tette hozzá egyik lány is.

-Örülök... - morogtam oda válaszképp. A frászom van ettől a versenytől. Semmi kedvem nincs kicsináltatni magam egy sárkánnyal.

-Egyél sokat! - unszolt Hancy. - Nehogy elájulj nekem a pályán!

-Egy kviddicsmeccs miatt sem bukok ki! - ráztam meg a fejem, amivel magamat is probáltam megyőzni. Hiszen ez is pont olyan mint egy kviddicsmeccs. Probálom kikerülni a gurkót, amot most a sárkány heyetesít. Viktor vajon mi a szart fog csinálni? Egyáltalán hol van?

-Hannah! Nem tudod hol van Vikor?

Hancy felállt a székről körbe pislogott, majd csalódottan süpedt vissza.

-Nem látom...- nyavajgott.

-Én se, azért kérdeztem.

-Mr.Krum már a bajnokok sátrában van, Ms.Poller. - hallottam egy rideg hangot magam mögül. - Itt az ideje, hogy ön is odafáradjon.

-Értettem. - álltam fel a székről. S bár minden bizonnyal fal fehér voltam, probáltam kifelé a higgadt és nyugodt arcomat mutatni. Hancy és Teo szorosan megszorongatott, és máris mehettem a többiekhez a sátorba. Ahova Piton fog engem elkísérni.

-Karkarov professzor Viktort kísérte? - pillantottam fel a fekete hajúra.

-Igen. - mondta. - Minden bajnok öt perc időeltolodással léphet be a sátorba.

-Nem igazán értem, hogy ez a szabály mire is jó...?

-Nos, az eredeti választ, jómagam sem tudom. - kezdte Piton. Egyte halkabra vette a hangját tehát nagyon kellet figyeljek a szavaira a diákzsibongás miatt. -  Viszont azt kijelenthetem, hogy a zsűri egy része nem akarja, hogy szors barátságot kössenek egymással.

-Nem értem őket! - ráztam meg a fejem ökólbe szorított kézzel. - Hisz olyan könnyen ki tudjuk játszani a rendszert ha barátkozni akarunk. - Felhorkantottam. - De ha ezzel a hülyeséggel megnyugtatják a pici leküket, akkor csak nyugodtan tegyék, mert én...

-...úgyis azt csinálok amit akarok! - fejezte be a mondatomat Piton, és elmosolyodott. - Mintha hallottam volna már, ezt a mondatot... - gondolkozott el Piton.

-Hupszi... - suttogtam. - Lehet, hogy egy picit elragadtattam magam.

Piton mégszélesebb mosolyra húzta ajkait, majd mielőtt bementem volna a sátorba magyarázni kezdett.

-Figyeljen rám, Ms.Poller. - szólt. - Tudom, hogy tudja, mi a feladata de egy dolgot had mondjak magának. Csodálatos fiatal boszorkány, hiába származik más országból és jár más iskolába. Mindig nézzen a sárkyán szemébe. Onnan majd megtudja, hogy mit kell tennie.

-Úgy tudtam, hogy nem szabad tanári segítséget kérni... - húztam össze a szemöldökömet vigyorogva.

-Nem kérte. - húzta meg a válát Piton. - Viszont én adtam. Ha így nézzük, akkor semmilyen szabályt nem szegtünk meg.

-Mr.Bumfolt és a többi bajnok már bent van. - jelentette ki hirtelen. - Sok sikert, Ms.Poller!

-Köszönöm...! - biccentettem. - Szükség lesz rá...- morogtam még az orrom alatt amit Piton nem hallhatott meg. Mély levegőt vettem, és beléptem a sátorba.