Az elveszett iker, két tűz között ~ BEFEJEZETT ~ (Harry Potter Féleség)

Epilógus

Miután kihalgattuk az ifijabbik Barty Kuport, ugyanis ő volt az a halálfaló, aki Mordonnak álcázta magát, Dumbledoréval felkisértük Harryt az öreg dolgozószobájába.

Ott Sirius várt ránk.

- Katniss... - hebegte csodálkozva. Beesett arcán egy könnycsepp csordult végig. Olyan vehemensen vont keblére, hogy azt hittem kiszorítja belőlem a szuszt.

- Nem esett bajod, Harry? Hát neked Katniss? Hogy tértél vissza...? Tudtam... tudtam, hogy valami ilyesmi fog történni... Mi történt?

Sirius segített egy székhez támogatni Harryt aki még akkor is szorongatta a kezem amikor már leültem mellé.

Egy apróbb vita után Dumbledore és Sirius között, Harry nekifogott elmesélni mi történt a labirintusba. Magam is beletettem a saját részemet, kihagyva a Katnissel folytatott beszélgetésemet. Úgy láttam jobbnak, hogy ez csupán Dumbledorenak mondjam el.

- Mégegyszer elmondom - fogott bele Dumbledore mikor beszámolónk a végéhez értünk. - Bátrabbnak bizonyultatok mint én, vagy bárki más azt feltételezte volna rólatok. Ugyanolyan bátrak, mint azok voltak, akik harcoktak a csúcson álló Voldemort ellen. - pillantott itt rám az öreg szakál. - Egy felnőtt varázsló gondjait és feladatait vettétek válatokra és nem roskadtatok össze alatta. Végül ahoz is volt erőtök, hogy elmondjátok amit hallanunk kellett. Most felkísérjük Harryt a gyengélkédre. Katniss veled még van megbeszélnivalóm...

- Felkisérem Harryt, és itt vagyok. Harrynek ki kell pihennie magát.

- Úgy van. - biccentett Dumbledore. - Nyugalomra és egy kis álomitalra van szüksége... Vele akar maradni, Sirius?

Fordult itt Sirius felé aki egy kurta biccentés után már fekete kutya alakjában várt ránk.

Dumbledoreval az élen haladtunk a gyengélkedőre. Már rajtam is kezdetek kiütni a fáradság jelei. Lábaim ólomsúlyuak voltak, a fejem minduntalan lekókadt. A szememet is nehézkesen tudtam nyitva tartani. De arra még emlékszem, ahogyan ,,félholtan" beestem a gyengélkedőre a szó szoros értelmében és Madame Pomfrey valami kék lötyilit nyomott a kezembe. Nehézkesen felhajtottam, és azon percen jobban éreztem magam, bár fájt a bordám, amit Arayaként eltörtem. Úgy látszik a sebeim megmaradtak. És még gyülekezett mellé jó pár. Dumbledore segítségével visszamentünk az irodájába. Ahol leültette az egyik székre, ő maga pedig bemászott az íróasztala mögé. Gondterhelten meredt rám, majd egészen halkan, szinte suttogva szólalt meg.

- Kérlek mondd el nekem, részletesen, hogyan tértél vissza! - szólalt meg pár perc várakozás után Dumbledore. Felmutattam a Főnixet a kezemen és ellezdtem elmesélni mindazt ami azután történt, hogy Voldemort eltalált a halálos átokkal. Amikor a végéhez értem Dumbledore csak hümmögött.

- Bátor vagy. Erősebb lettél ez által mint ami régen voltál. Sok dolgot kellesz még megbeszéljünk  Katniss. De mára elég ennyi. Most vissza kísérlek a gyengélke...

- Én kellek Voldemortnak ugye, Dumbledore? - szakítottam félbe.

- Hogy érted ezt? - kérdezte szemöldökráncolva, de láttam a szemébe, hogy igazam van.

- Engem nem akart megölni. Én kellek neki.

- Nem most akartam neked ezt elmondani de igen. Voldemort a maga oldalán akar látni téged. És meg is van rá az oka.

- Hogy érti ezt professzor úr?

- Főnix vagy, Katniss. Egy Főnix aki erősebb egy halandó mágusnál. Voldemort tisztában van a tényel hogy amíg ellene harcolsz, nem sok esélye van az egész világunk sötétbe borítására.