Vérfarkas Királynő [✔] {Javításra vár}

10☪

- Te szuka – Alfa Nala torkára fogott, de az csak gúnyosan mosolygott.

- Mi a baj Alfa? Én mondtam, hogy sokkal jobb vagyok mint ő – vicsorogva erősített a szorításán.

- Engedd el – csapott a kezére Char, amitől elengedte. – Te is ugyan olyan hibás vagy. – Ökölbe szorított kezekkel elfordította a fejét. – Ne hibáztass mást azért mert vagy olyan marha, hogy nem lököd el. Szerinted miért zavart meg mindig? Ennyire hülye vagy?! – kiabált az arcába.

- Tudom. Én is tudom! – kontrázott vissza. Fogait összeszorítva nézett a gúnyosan mosolygó szukára. – Ha még egyszer a közelembe jössz vagy Kiyoe közelébe. Letépem a fejed. – Ezzel a barlangjába sétált. E szavak után se lohadt le a vigyora. Tudja, hogy Alfája soha nem tud neki ellen állni. Könnyedén legyőz egy kislányt.

Jarl, ha nem fogja le Rinat félő neki támad a nőnek, még meg téve azt, amit az Alfájuk mondott.

- Engedj – tépte ki kezeit az erdő felé sétálva.

- Rina! - szólt utána Jarl.

- Megkeresem – Jarl sóhajtva hagyta. Tudja most ő nem tud semmit se tenni. Nő kell oda. Nala elégedetten sétált a barlangjába. 

Rina az illat irányát követve rátalált a zokogó lányra. Szíve szakad meg úgy látva az eddig mosolygó lányt.

- Kiyoe – suttogta közelebb lépve. Letérdelt mellé lassan felemelve a lányt, akkor látta meg egy nyulat szorongat a kezei közt.

- Meg akartam neki mutatni – rekedt hangjára ránézett. – Saját két kezemmel fogtam. Azt hittem büszke lesz rám. Hogy örülni fog neki. Erre.. – Újabb síró görcs tőrt rá. Rina könnyeivel küszködve húzta magához a lányt.

- Nyugodj meg – suttogta. – Most ő is utálja magát. Nala eltervezett mindent. Te is tudod milyen, Karanal is rosszabb. – Érezte ahogy kezeivel átöleli a hátát. – Alfa megfenyegette őt. Ha a közeledbe mer menni letépi a fejét – nyitotta a száját. – És az ő közelébe. – Becsukta. Egyikük se tudja meddig ülhettek ott egymást ölelve, de Rina már csak szuszogást hallott. - Elaludt – megkönnyebbülve sóhajtott fel. Óvatosan a kezeibe vette, kisebb mosoly volt ajkán mikor látta a nyúl ott szuszog a karjai közt. – Elfogott állat a vadászához szokik. Mily ismerős. – Kuncogva sétált a lakterület felé. Jarl ahogy meg látta őket felé futott átvéve az alvó lányt.

- Hát ő? – csodálkozott a nyúl látványán.

- Ő fogta – fél felhúzott szemöldökkel nézett a párjára.

- Mily ismerős – Rina kezét a szája elé téve nevetett halkan. Jarl ösztönösen vitte az Alfájuk barlangjához, majd nagy kanyart véve vitte a sajátjukba. Alfa az ágyán ülve nézte végig, ahogy Jarl először hozzá akarta bevinni, majd elfordult. Térdein támaszkodva bámulta a talajt. Valahogy ki kell engesztelnie. De hogyan? Ezt most nagyon elrontotta..

- Kendő! – Kiyoe a nyakán még mindig hordja a kendőt, pedig már tud beszélni. – Áh.. Egy nyamvadt kendővel semmit nem oldok meg. – Sóhajtva túrt a hajába. Reggelig csak azon gondolkozott mivel is engesztelhetné ki a lányt, míg nem eszébe jutott valami. Kiyoe néha-néha kiejti a száján, hogy olvasna valamit. Amint felkelt a nap felpattant az ágyáról és egy legtávolibb faluba ment.

☪

Jarl lihegve riadt fel körbe nézve, és meg is látta a zaj forrását. Kiyoe hánykolódik az ágyban. Kipattantak szemei. Jarlt a frász kerülgette a szemeitől, soha nem látott még olyat. Hófehér vörös árnyalattal.

- Ahh.. – fejét fogva állt fel kisétálva a barlangból. Jarl kikelt az ágyból követve a lányt. Begörnyedt háttal sétál a folyóhoz. Fejét fogja, tarkóját karmolja. Befutott Charhoz.

- Char. Char ébredj! – rázta a vállait.

- Mi van már? - motyogta kómásan.

- Rohama van – fél felhúzott szemöldökkel pislogott rá, majd hirtelen ugrott ki az ágyból a folyó felé futva. Kiyoe ott térdel a homlokát a talajnak szorítva a tarkóját karmolva. Sikításra Rina felült kábán szétnézve. Látta nincs mellette Jarl, másik ágy is üres. Újabb sikításra felugrott kifutva a barlangból a hang irányába tartva. Char próbálja lefogni a lányt, de erősebb mint hitte. Ellökte magától egészen a folyóig sétálva, majd belezuhant.

- Kiyoe! – bele akart ugrani, de Jarl lefogta.

- Most kell egy kis hideg neki. Tűz forró a teste – Rina aggódva nézte a víz alatt a fejét fogó lányt.

☪

Alfa érzi valami baj van, mégse tudja mi. Rossz érzése van már egy ideje, ami miatt majdnem vissza fordult, de végül ment tovább. Neszre megtorpant. Fejét forgatva fülelt, de a hangok a háta mögül jöttek. Hátra nézett a válla felett, majd döbbenten nézett le. Hófehér nyúl vörös szemekkel.

- Aztán te honnan jöttél? – leguggolt mire a nyúl felugrott és a hátsó lábaival arcon rúgta. – Te kis.. – Felpattant kergetve az előle menekülő nyulat. Addig-addig kergette míg egy ismerős sikolyra megtorpant. Felemelte a fejét és látta a lakterületen van, ami nyulat kergetett tovább futott egészen a folyóig. Észbe kapva futásnak eredt, ahol meg is értette a rossz érzése okát. Szerelme a folyó partot markolva liheg senkit se engedve közel magához.

- Kiyoe ne szórakozz! – kiáltott rá Char. Kinyitotta a szemeit mitől hátra hőkölt. Rina elnyílt ajkakkal nézte a szemeit, majd ijedten ugrott meg a lába mellett elszáguldó nyúltól. Közelebb lépdelt hozzá a fejét Kiyoe arcának dörgölte. Egyre lassabban vette a levegőt, szemei újra fű zöldek és kezdtek lecsukódni. Alfa hirtelen mozdult a lány csuklóját megfogva kihúzta mielőtt ájultan merült volna a víz alá.

- Te hol voltál?! – csattant fel Rina, de ő nem foglalkozott vele. Szerelmét kezei közt tartva a haját kisimítva az arcából emelte fel lassan.

- Nálam lesz – ellenkezni akartak, mégis tudták erre szükségük van. Legfurcsább a nyúl ott ugrált az Alfa lába mellett.

- Char, láttad? - kérdezte Jarl még mindig Alfája hátát bámulva.

- Láttam – bólintott. – És túl ismerősek. – Értetlenül néztek rá, de követték a barlangjába. Kis dobozkájából elő vett egy vastag könyvet és lapozgatni kezdte. – Meg van. Hófehér szemek vörös árnyalattal.

- Jó és mi az? – sürgette Rina.

- Átváltozás jelei: Fej fájás, tűz forró test, csontok, izmok fájása – Jarl és Rina döbbenten néztek össze. – Ellenállás: Irdatlan fej fájás, véres karmolások a fej bőrön, fájdalmas sikolyok. Emberi test ellenállás: Halál. – Végét suttogta.

- Tehát?! – csattant fel Rina.

- Ha továbbra is ellenáll bele fog halni - mondta Char felemelve a fejét.

- És minek áll ellen? - kérdezte ingerülten Jarl.

- Az átváltozásnak. Kiyoe...

🍁