Kagehina - Titkon szárnyalunk (Befejezett)

12.rész Mikor kezdődött

Hinata:

Kuroo egy határozott mozdulattal arrébb löki tőlem Kageyamát. Engem is messzebb rugdos, majd köztünk keletkezett helyet elfoglalja.

-Csak a ti és az én érdekembe! – morogja.

-Nem tudom mitől félsz annyira. – motyogja Kageyama morcosan.

-Már egy ideje itt baszakodunk, jó lenne letisztázni a dolgokat, mert így nem jutunk egyről a kettőre.

-Milyen bölcs valaki. – forgatja meg szemeit Kageyama, én pedig kihasználva a helyzetet, próbálom felkészíteni magam lélekben az előadásra.

-Kezdem az elején. – veszek egy mély levegőt és még utoljára rendszerezem a dolgokat a fejembe. Most, hogy itt a pillanat és tényleg ki kell mondanom, újra fel kell idéznem, ismét velem van az a fojtogató érzés. Nem húzhatom tovább az időt.

-Shouyou! Még ma! – zökkent ki Kageyama.

-Először is, mikor ebbe a városba költöztem, értelemszerűen munkát kezdtem keresni. Mivel túl sok hely nem jöhetett szóba, bizonyos okok miatt, így erőteljesen leszűkült a kör.

-Milyen okok?

-Ne szakíts félbe! Nem is fontos, szóval ne firtasd! – morranok rá, de gyorsan változtatok a hangsúlyomon és visszatérek az eredeti történethez, mielőtt olyan témába megyünk bele, ami a jelenleginél is nyomasztóbb. Ezt majd egyszer. Valamikor.

- Szóval, talán a harmadik próbálkozás lehetett a kávézó. Szörnyen féltem, mikor Kuroo – san interjúján részt vettem. Izgultam, mikor Akaashi tanított engem. De valahogy, mindenbe belejöttem és nagyon boldog voltam, hogy végre hasznos lehetek. – mosolyodok el, mire Kuroo gyengéden megsimogatja a hátam – Igazából minden rendben ment. Voltak furcsa esetek. Például, hogy egyre több visszatérő férfi vendégünk volt. Nem fordítottam neki túl nagy jelentőséget.

- De egyértelműen Hinata miatt voltak ott. – szól közbe a főnököm, mire mérgesen pillantok rá, de nem is foglalkozik velem. Tudtam, hogy nem fogja kibírni.

-Már akkor? – lepődik meg Kageyama és most minden figyelmét a szóvivő felé fordítja. Ennyit arról, hogy tőlem akarja hallani! Köcsögök!

-Természetesen. A kávézó akkori sikerét csak a Padlócirkálónak köszönhettük. Személy szerint, már akkor aggasztó volt a helyzet. Nem egyszer fordult elő, hogy munka közben zaklatni próbálták őt. Akaashit kellet ráállítani az ügyre, hogy kontrollája a kellemetlen vendégeket.

-Az a srác?

-Ő lett a felszolgáló! Ne gondolj túl nagy dologra!

-Oh!

-Igen. Oh! Na, de! Egész nyugodtan mentek a dolgok. Hinata udvarlóit elhajtottuk és igazán erőszakos emberekkel nem volt dolgunk. De akkor jött az igazi a probléma, mikor a kávéházlánc üzletvezetője látogatást eszközölt nálunk.

-A fő góré?

-Ja, így is mondhatjuk. A felettesem. Igazán tenyérbemászó. Sosem kedveltem.

-Hogy hívják?

-Várjál már! Mindjárt rátérek! Így nem lesz kerek egész a sztori!

-Nekem kéne elmondani! – csattanok fel, mert már kurvára zavar, hogy figyelmen kívül vagyok hagyva.

-Oh! Tényleg.... – jön egy pillanatra zavarba – Sajnálom. Jóvá teszem. – emel fel hirtelen és mielőtt reagálhatnék rá, már Kageyama ölében találom magam.

-E-ez te-teljesen...fölösleges volt.... – motyogom.

-Részemről meg van bocsájtva. – mondja, majd szorosan magához ölel.

-Te is hibás vagy! – pillantok fel rá, mire csókot nyom a buksimra.

-Seggfejek.

-Akkor én folytassam?

-Nem! Most már én jövök! Ha már rávettetek, hadd mondjam végig!

-Oké. Nyugi van! – emeli védekezően maga elé kezeit Kuroo – san.
-Oikawa.
-Mi van vele? – kérdezi Kageyama.
-Így hívják a főnökünket. – nézek magam elé – Akkor találkoztam vele először. Rettegtem a gondolattól, hogy talán nem talál megfelelőek és elküld. Végül is, megteheti. Szóval, mindent beleadtam a munkába. Ellenőrzésen volt és egy héten át, minden napját a kávézóban töltötte. Figyelte, ahogy dolgozom. Sokszor rendelt is tőlem. Ideges voltam, így maximálistán még túlóráztam is. Csak ez a munka volt nekem. Nem akartam elveszteni. A hétvégén mindenkit összehívott. – itt egy pillanatig habozok, majd Kuroora nézek, ki bíztató félmosolyt küld felém. Most vagy soha.

- Remek értékelést kaptunk. Oikawa – san elképesztően elégedett volt velünk. Olyan boldog voltam. Úgy éreztem, most már minden rendben van. Nem fognak kirúgni. De akkor, az értekezlet után külön oda jött hozzám.

„ – Hinata Shouyou, ugye? – érinti meg a vállamat Oikawa – san. Megdermedek és óriási, riadt szemekkel meredek rá."

„ – I-igen. – hebegem és akaratlanul is remegni kezdek. Hatalmas ember. Magas és izmos. Fehér szmokingja feszül rajta. Arca a kezdetektől megragadta a figyelmem. Szépfiú. Még is van valami émelyítő hatása. Hatalmas kezét felemeli, mitől félve húzom összébb magam. meglepődve nézek fel ré, mikor gyengéden megsimogatja a fejem."

„ – Kissé sértő számomra, hogy így félsz tőlem. – mosolyog rám kedvesen, de az idegszálaim még mindig égnek állnak."

„ – Sa-sajnálom! Nem, én csak..! – hebegek, mire elkuncogja magát. Tenyere hirtelen lecsúszik az arcom. Furcsa tekintettel mér végig. Úgy érzem hátrálnom kéne, de félek, hogy megsértem és ez az állásomba kerülne."

„ – Nyugalom, csak beszélni szeretnék veled. – hajol közelebb az arcomhoz, mitől torkomba ugrik a szívem. Mutatóujját végig húzza az arcomon egészen az államig, mit kissé feljebb emel és mélyen szemeimbe néz."

„ – Miről? – kérdezem suttogva. Erre csak elvigyorodik, majd tisztes távolságba állva a kijárat felé mutat."

„ – Ezt jobb, ha az irodámba beszéljük meg. Csak utánad! – tessékel előre, én pedig gyomromban egy nagy görccsel hagyom el a kávéházat."

„Egy óriási fekete limuzinban ülök. Soha életemben, még nem voltam ekkora járgányban! Elképesztő mennyi méregdrága holmi, csak az autóban! Fekete bőrszékek, pezsgő, plazma tévé. Minek ezek ide? Félve pillantok a velem szemben ülő főnökömre, ki lazán hátra dőlve, keresztbe tett lábakkal, pásztáz engem."

„ – Ki leszek rúgva?"

„ – Miért tennék ilyen pazarlást? Meg vagyok elégedve veled. Szinte te vagy a kávéház szíve és lelke. – villant felém egy csábos mosolyt – Ráadásul, nekem is nagyon tetszel."

„Nemigazán tudom, hogy kéne erre reagálnom. Csak bólintok, majd az ablakon kifelé kezdek nézni. Akkor még is, miért hívott el?"

Bocsi! Reggel, csak ennyire volt időm! Remélem nem lett borzalmas! Köszönöm, hogy olvastok! Nemsokára jövök!

Komizzatok  és csillagozzatok!