Amikor kinyitottam a szememet, az ablak felé fordultam. Már sötét volt odakint, így úgy döntöttem, hogy levánszorgok az emeletről, és szerzek valami kaját. A nappaliban a bátyám kapcsolgatta tévét, és unottan bambult maga elé. Lemertem fogadni, hogy ezer éve arra vár, hogy valaki legyen a közelében.
-Jó reggelt! – huppantam le mellé- A többiek?
- Adam kb. 5 órája lelépett, Shawn is valahogy úgy. – felelte. A tekintetem a falon lévő órára vándorolt, ami este kilencet mutatott. Elég sokat aludtam, nem tagadom. – Nem vagy éhes?
- Ez kijelentés volt? –nevettem, majd a bátyám társaságában a konyha felé vettem az irányt. Összedobtunk pár szendvicset, majd visszavánszorogtunk a kanapéra, ahol elfogyasztottuk őket. – Stella?
-Még semmi...- sóhajtott – Nem tudom, hogy mi lesz. Kicsit vicces, hogy ugyanabban a helyzetben vagyunk, vagy legalábbis elég hasonlóban.
- Ne is mondd... - sóhajtottam én is- Miért vagyunk ilyen szerencsétlenek?
- Nem tudom, húgi. – rázta a fejét- De ti legalább jóban maradtatok Jasonnel. Mi meg...
- Telefonon beszéltük meg, ennek még szerintem lesz pár kínosabb átbeszélése.
- Nem akartad megbántani. – állapította meg – Ha egyszerűen nem szereted, nem kell vele lenned.
- Tudom, de azért eljátszottam párszor a gondolattal, hogy Ő meg én...- vallottam be- de valahogy, nem volt olyan különleges, mint...
- Mint amit elképzeltél Shawnnal. – vágott közbe. Értetlenül meredtem rá, majd fejemet rázva megszólaltam.
- Nem tudom, miről beszélsz. Nem képzeltem vele el semmit.
- Nekem ne akard beadni, hogy nincs semmi. Neki se hittem el.
- De tényleg nincs.
- Oké, akkor csak úgy elmentetek sétálni, csak úgy zenélgettek éjszakába nyúlóan, és véletlenül hamarabb meséltél neki a Jason ügyről... Igen, tényleg nincs semmi se.
- Cloud, ez azért nem olyan egyszerű. Körülöttem minden zavaros most.
- Körülötte is. Hallottad énekelni, hallottad, hogy tehetséges. Szerinted mennyi rajongója van?
- Fogalmam sincs. – rántottam meg a vállamat.
- Több millió. –suttogta. Hirtelen meghallottuk a bejárati ajtó nyílását, fejünket rögtön a hang irányába kaptuk.
- Még ébren vannak? – kérdezte anyukám.
- Nem általános iskolások már...- kontrázott apa, majd mindketten megjelentek előttünk.
- Sziasztok! – mosolygott anya, és odajött hozzánk. Először a bátyámhoz majd hozzám jött köszönni, de szinte azonnal az aggódás jeleit lehetett felismerni az arcán. – Sea, te lázas vagy!
- Az a helyzet, hogy- kezdtem volna bele, de ő rögtön a homlokomra tette a kezét.
- Elvittem orvoshoz, és kiírták szerdáig. – magyarázta a bátyám.
- Cloud! Ilyenkor szokás telefonálni. – jött oda apa is.
- Nyugi már, nem vészes. – szólaltam meg én is. –Kaptam gyógyszert meg mindent, de nem akartunk titeket hazarángatni a konferenciáról.
- Legközelebb azonnal tárcsáztok minket! – nézett ránk dühösen anya –Most mondhatom le Jason családját... - fogta a fejét.
- Ezt hogy érted? – kérdezte kapásból a testvérem. Egy pillanatra összetalálkozott a tekintetünk, de aztán mindketten a szüleinkre meredtünk a válaszra várva.
YOU ARE READING
Keep It Cool /S.M/
Fanfiction- Az egyetlen bátyád helyett Shawn pártjára állsz? - tette kezét a mellkasára- Most nagyot csalódtam. - adta elő magát. Néha elgondolkozom azon, hogy a bátyámnak valami színészkedéssel kapcsolatos főiskolára kellett volna jelentkeznie két évvel ezel...
