Ítélethozók | HOPEMIN

II.paragrafus

Hoseok

Mire felfogtam pontosan milyen helyzetbe is kerültem, addigra az ajtó már hangos puffanással zárult be mögöttem. Értetlenül forgolódtam körbe-körbe, felderítve rejtélyes szobánkat. Sötétvörös falak és a középen elterülő csipkés franciaágy esztétikussá tették a hangulatot.
- Ne a szobát vizsgáld ennyire. - szólalt meg mögöttem türelmetlenkedve vonszolóm. - Hanem inkább engem.
Hogy nem érzi zavarban magát, mikor száját ilyen mondatok hagyják el? Magamat ismerve, nekem már biztos égne a fejem.
Nem is húzta tovább a szót, akcióra készen bevetette magát. Tenyerét lassan mellkasomra támasztotta, majd óvatosan elkezdett az ágy felé tolni. Ő engem irányítva megfékezhetetlenül jött velem szemben, én pedig tehetetlenül hátrálva lépkedtem. Egészen az ágy széléig érve így araszoltunk. Mikor elértük a célt, egy laza mozdulattal meglökött, minek eredményében ülőhelyzetbe huppantam le a matracra. Kuncogva felém kerekedett és helyet foglalt ölemben. Lábait térdelő pozícióba helyezte, közben ágyékával teljesen az enyémhez préselődött. Karjait összekulcsolta nyakam körül, majd fejével közvetlen fülemhez hajolva, gyengéden belelehelt. Izgató inger futott végig hátamon, melytől hirtelen hördülés csúszott ki számon. Tisztára felizgultam. Felpörgött szervezetem üvölt arról, hogy már egy jó ideje nem kerültem senkivel se testi kontaktusba. Nem egészen rendeződött bennem, hogy most tulajdonképpen mitől is indultam be ilyen szinten. Legnagyobb valószínűséggel a Taehyung által lehúzott lé egyik hatásának köszönhető, viszont ez a gyönyörű, vágytól izzó fiú kihozza belőlem azt az oldalam, melyet még jómagam sem ismertem. Lassan puha nyelvét végighúzta fülem szélén, ezután egy nem várt mozdulattal ráharapott. Tettére fejem hátracsuklott és legnagyobb döbbenetemre mélyről feltörő sóhaj hagyta el számat. Mi a franc? Hogy lehetséges ez? Még alig nyúlt hozzám, de már ettől a kevéskétől is fellegeik repülök. Testem lüktet, türelmetlenül továbbítja számomra a jeleket, miszerint többet követel magának ezekből a mennyei érintésekből.
Kezeimet finoman végighúztam észbontó combjaim és meg sem álltam, míg gömbölyded fenekéhez nem értem. Tenyerem miután eljutott céljához, megpihent eszméletlenül csábító farpofáin. Abbahagyva fülemet kényeztető tevékenységét, felegyenesedett. Ujjaival övem csatját vette célba. Hamar leszerelte, ezt követően a gomboknak esett neki. Kimászott ölemből, ezzel együtt az eddigi ülőhelyzetét is megszakította. Legnagyobb meghökkenésemre közvetlen az ágy mellett, velem szemben térdelt le. Kezeit lágyan combomra vezette és egy mozdulattal nagyobb terpeszbe nyitotta őket. Befurakodott két lábam közé, majd ujjaival ismét nadrágom lett célpontja, viszont most már jóval kényesebb helyeken matatott.
- M-mit csinálsz? – kérdeztem megszeppenve egy sóhaj kíséretében.
- Szerinted mégis mit? – kuncogott édesen. – Előjáték szivi. Leszoplak.
Aranyos nevetgélése mit sem enyhített szavai súlyosságán. Miután ez a kifejezés elhagyta ajkait, tátva maradt a szám. Te jó ég! Csak úgy lazán közli velem, hogy most le fog szopni. Úgy jelentette ki ezt a kulcsszót, mintha csak azt mondta volna „főzök vacsit". Sosem értettem, hogy egyes emberek hogy képesek mindenféle gátlás nélkül, tök nyíltan a szexualitásról beszélgetni. Nem azt mondom, miszerint én iszonyatosan nagy prűdséggel rendelkezem, viszont ha ez a topik kerül szóba, elég kényelmetlenül szoktam érezni magam. Vannak, akik teljesen mindennapi témaként tekintenek rá, olyannyira, hogy akár gond nélkül elcsevegnek róla társaságban. Egyszerűen nem tudom épp ésszel mérlegelni ezt. A nemi élete mindenkinek csakis kizárólag saját magára tartozik! Miért osztják meg mással? Tudom, tisztára olyan vagyok, mint egy apáca. Már megkaptam az effajta és hozzá hasonló beszólásokat. Igazság szerint hozzászokhattam volna, hiszen az a barom Taehyung állandóan rajtam lóg. Ő pedig olyan, hogy bármiről képes, ismétlem, BÁRMIRŐL képes halál nyugodt képpel beszélni.
A magabiztos fiú még mindig, szüntelenül próbálkozott bejutni alsómhoz. Egyre eredményesebb akciója megszakítása érdekében, egy hirtelen mozdulattal megfogtam kezeit. A térdelő termet értetlenül fürkészte arcom, nem értette miért tettem, amit tettem.
- Nem terepem a nyers szexualitás. Jobban szeretem, mikor van mögötte... érzelmi kapcsolat is. – vakartam meg zavartan tarkóm. – Vagyis... igen... öhm... valami ilyesmi.
A srác megszeppenve hallgatta végig kínos szövegem. Tágra nyílt szemekkel bámult. Milyen szépen csillognak pillái... Na de nem is ez a lényeg most! Engem néz. Miért nem szólal meg? Ilyen gáz dolgot mondtam volna? Istenem most segíts meg! Lelki szemeim előtt már látom, ahogy feláll és egy hangos kacajjal távozik a szobából. Kicsit sem lenne megalázó, á dehogy...
Hevesen lüktető szívem megnyugtatására, legnagyobb szerencsémre egy egész kellemes reakciót kaptam tőle. Először lehajtotta fejét, majd mikor újra felemelte, pofija vöröses árnyalatban virított, ehhez hozzátársult egy ennivaló mosoly is.
- Aranyos vagy. – nevetett édesen, miközben felhagyva a térdeléssel visszaült ölembe. – Te vagy az első, aki ilyet mond nekem.
- Az első?
- Igen. – kulcsolta kezeit nyakam köré. – Akikkel eddig voltam mindig csak azt akarták, hogy kielégítsem őket. Természetesen én csak arra voltam jó, hogy megrakjanak hátulról.
Csendben bólintottam. Őszintén szólva nem igazán tudom, mit kéne erre reagálnom. Talán ez a legjobb megoldás, ha csak csendben végighallgatom. Azt kérte segítsek neki felejteni. Ki tudja, lehet, hogy a szexet használja védőpajzsként, de valójában csak ki akarja önteni valakinek megsebzett szívét. Hát én most itt vagyok, nekem elsírhatja, meghallgatom.
- De már végeztem ezzel a piszkos hobbival. Túl hosszú lett a listám.
- Mennyire hosszú?
- Hát, talán nem hosszabb annál, amit a gatyádban rejtegetsz.
Visszaszívom!!! Nem babusgatós vigasztalásra vágyik... Szexet akar. Megilletődött reakciómra széles vigyor ült ki arcára, majd megújult erőre kapva, apró ujjaival ingemet vette célpontul. Lefelé haladva gombolta először lassú, idegfacsaró tempóban, viszont mintha meghallotta volna türelmetlenkedő gondolataim, begyorsított. Az utolsó összetartó gomb szétpattanása után, mellkasomat már nem takarta semmi. Kezeit ráhelyezte fedetlen bőrömre, és lágyan cirógatni kezdte. Ezt felváltva, puha ajkaival merült bele mellkasom felderítésébe. Agyam felmondta a szolgálatot, egyedül a perzselő, repetáért könyörgő élmény telítette meg fejem. A puha matracon megtámaszkodva igyekeztem minél több élvezetet befogadni. Fenekére visszacsúsztatva kezeimet, gyengéd simogatásba kezdtem, néhol aprókat belemarkolva ebbe az eszméletlen testrészébe. Intenzív nyelvmunkája közben, mely felsőtestemet látta el mámorítóbbnál mámorítóbb érzésekkel, édes nyöszörgések hagyták el ajkait. A számára kellemes tettemmel elértem, hogy eddigi gyönyörű kínzásomat abbahagyva fejét hátradöntötte, ezzel elszakadt mellkasomtól. Ő is pontosan annyira fel van izgulva, mint én. Egyedül csak a fenekét ingerlem apró érintésekkel, de már ettől teljesen beindult. Minden egyes simításomtól igyekezett egyre jobban feltörő sóhajait kontrollálni, miközben élvezkedett ölemben.
- Mire vársz? – kérdezte fejét oldalra döntve. Ujjaival lassan lejjebb húzta felsője kivágását, ezzel tökéletes hozzáférést biztosítva nekem nyakán feszülő gyönyörű bőréhez.
- Kezdj neki gyorsan, mert mindjárt felrobbanok.
A tüzesen sóvárgó fiú utasítására számat nyakára tapasztottam. Apró csókokkal kezdtem behinteni édes bőrének minden szegletét. Ahol csak értem, faltam émelyítő testrészét. Nyelvemet is bevetve, gyengéd mozdulatokkal halmoztam el. A fiú hajamba markolva egyre beindítóbb nyöszörgéseket hallatott.
- Mit csinálsz? – zihálta kezeit leeresztve.
- H-hogy érted? – emeltem fel fejem kizökkentve munkálódásomból. Nem jól csinálom? Esetleg meggondolta magát? De hiszen nem ezt akarta ennyire...?
- Nem kell finomkodni. Azt akarom, hogy ess nekem. Tépj szét teljesen, eméssz fel, mutass utat a gyönyörben. – fogta arcom két tenyere közé. – Tégy ma este a magadévá.
Mire szenvedélyes fellángolására bármit reagálhattam volna, száját erősen rátapasztotta enyémre. A pillanatok alatt végbemenő tettére első reakcióm a megtorpanás volt. Túl gyors. Rohamos tempót diktál. Nem vagyok hozzászokva az ilyesfajta felpörgetett bevetésekhez. Világéletemben lassú haladású voltam, legtöbb esetben hosszabb időre volt szükségem mire bárkivel is bensőséges kapcsolatot alakítottam ki. Na nem mintha annyi tapasztalattal büszkélkedhetnék. Egy kezemen gond nélkül össze tudnám számolni a romantikusabb kivitelű próbálkozásaimat. A lányok utáni hajkurászás, felhőtlenül enyelgés minden szembe jövővel, a randizás... ez nem az én világom. Sosem tartottam kulcsfontosságúnak ezeket a kedvtelésből vagy éppen unalomból végrehajtott játszmákat az emberekkel. Szemeim előtt mindig is a jövőm lebegett, nem akartam holmi románc miatt félredobni, amiért keményen küzdöttem. Eddig egyetlen személynek sikerült csak beizzítani bennem egy olyan erős kötődési vonzalmat, mivel még azt is sikerült elérnie, hogy őérte képes lettem volna mindent eldobni; bármit feladni. Három év kellett hozzá, hogy ráébredjek, a vége felé érve már csak gyötrődés volt az egész. Az első körben, mikor még minden olyan új és friss, természetesen tökéletesnek tűnik minden. Aztán az idő múlásával ezek az érzések kifakulnak, helyettük beférkőznek a szürke mindennapok. Mi is pontosan ebbe a hibába estünk. Mikor megismertük egymást, működésbe lépett az a bizonyos kémia, ezt követték a megbeszélt találkák, késő éjjelig tartó beszélgetések, az a bizonyos kérdés, erre pedig a megfelelő válasz. Gyors összeköltözés, sok évre előremenőleg szőtt közös tervek, hirtelen érkező munkaajánlatok, egyre kevesebb idő, amit egymással tölthettünk, rossz döntések, minden apróság miatt vita; eltávolodás. Túl gyorsan történt minden. Ha már az elején lassabban és megfontoltabban haladtunk volna, lehet elkerülhettem volna azt a szívemet darabokra szaggató látványt. Pedig szívből hittem, hogyha megpróbáljuk, visszatérhetünk a tökéletes életünkhöz. Én tényleg ezt hittem...
Minden erőmmel igyekeztem feltámasztani haldokló kapcsolatunkat, de úgy látszik ő nem érte be ennyivel. Jóval többre vágyott, amit én nem tudtam megadni neki. Irreálisan hatalmas telhetetlensége betöltése érdekében más ágyában kötött ki...
Amiatt a lotyó miatt szenvedtem annyit, úgyhogy úgy érzem, most már nekem is kijár egy kis szórakozás. Magabiztosan kijelenhetem, nem fogok még csupán egy fikarcnyi bűntudatot sem érezni! Itt az ideje változni. Semmi hezitálás, csak hagyd, hogy az élvezet irányítson. Kizárólag most az egyszer!
Feleszmélve ideiglenes leállásomból, viszonoztam kezdeményező csókját. Megfogadva saját tanácsom, egy lendülettel belemarkoltam a felettem terpeszkedő kerekded fenekére. Határozott cselekedetemre meglepődve nyögött bele csókunkba és még eszeveszettebbül esett neki ajkaim felfalásának. Fogainkkal szenvedélyesen mardostuk egymást, már mondhatni rendesen haraptam ahol csak értem mámorítóan puha párnácskáit. Egyre erősebben és határozottabban marcangoltam teljes önfeledésbe merülve, a minduntalan betelhetetlenségbe. Mohóságom kielégítése közben meleg, vasas nedvesség csöppent szüntelenül mozgó nyelvemre. A vér, mely nyögdécselő partnerem szájából eredt, még jobban beindított. Soha nem tapasztaltam még ekkora mennyiségű falánkságot, mi jelen pillanatban testemet birtokba vette. Heves csókviadalunkat megszakítva, ismét levegőhöz jutva, hangos zihálások közepette váltunk el egymástól.
- Na ez az. Pontosan erre gondoltam. – nyalta le a vörös cseppet szája széléről. Kajánul elmosolyodott, majd ismételten nekiesett ajkaimnak. Mintha egy gombot átpattintottak volna agyamban: eszeveszett tempóba váltottam.