IV.paragrafus

400 62 30
                                    

Jimin

1 hónappal később...

Mi sem lehet jobb program, mint a szabadidőmben – ráadásul hétvégén – metrózni. Alapból messzire elkerülöm a tömegközlekedés mindenféle lehetőségét, ki nem állhatom, mikor idegen emberek tolakodnak a privátszférámba, ezzel együtt bepiszkolják makulátlan ruháimat és patyolat bőrömet. Mivel a tömegközlekedési eszközökön meglehetősen szűkös a hely, még csak jogomban sem áll, hogy valakit esetlegesen melegebb éghajlatra küldjek, amiatt, mert konkrétan belelihegett a nyakamba. Pontosan ezért is járok taxival, ott garantáltan nem kell köröm rágva az idegességtől végigszenvednem az utat. Kérdés, ha ennyire irtózom ettől az egésztől, mit is keresek egy túlzsúfolt metrófülkében? A válasz egyszerűbb és sokkalta kiszámíthatóbb, mint azt az ember hinné. Anyagilag totálisan leégtem. Miután kidobtam az exem, rám hárult minden költségvetés a lakással kapcsolatban. Ezelőtt jóval kényelmesebb volt, hiszen a bérleti díj megoszlott, viszont most, hogy kihajítottam, még egy fuvart sem engedhetek meg magamnak taxival.
Nem elég, miszerint ez a barom teljesen darabokra törte a szívem, miatta anyagilag is megzuhantam. Sőt, fokozzuk még egy kicsit! Ebben a százezred másodpercben is MIATTA kínlódok ebben a guruló fémdobozban. Emellett amekkora szerencsém van, kifogtam az év legmelegebb napját is. Szuper.
Tegnap délután minden előzmény nélkül felhívott, hogy találkozzunk. Első reakcióm természetesen egy hangos, gúnyos kacaj volt, majd kinyomtam a fenébe. Mégis mit képzel, komolyan azt hiszi nincs büszkeségem? Én itt ennyiben is hagytam volna az ügyet, azonban nem voltunk ugyan azon a véleményen. Egészen estig hívogatott megállás nélkül, végezetül pedig idegeim felmondták a szolgálatot. Belementem a találkába, különben is még itt maradt egy zoknija, és ahelyett, hogy szimplán felgyújtanám, szerintem szórakoztatóbb ha lenyeletem vele. Igazából ez csak frappáns kifogás, hiszen egy részem nyilvánvalóan kíváncsi mi van vele, hogy őt mennyire viselte meg ez az egész. Bár mindössze hiú ábrándokat kergetek.

A metró kellemetlen szaga elárasztja orrnyílásom, kis híján szurkálja is azt. A befülledt levegő csak még rátett egy lapáttal, ráadás gyanánt a mellettem kidőlt félholt pasas horkolásától zeng az egész jármű.
Oké. Nem bírom. Már ténylegesen irritál, hogy a mellettem terpeszkedő pasas hasán csüngő hájpacni minden egyes kanyar során rácsapódik a karomra. Ez gusztustalan. Inkább felállok. Kiszabadulva összepréselt helyzetemből, rámarkoltam a fentről lógó kapaszkodóra. Szabadon hagyott kezemet zsebre vágva kényelmesen néztem végig az utasokon, akik továbbra is szorongva ültek egymás mellett. Mennyivel jobb így, nem kell összeizzadnom senkivel se.
Önfeledt hangulatomnak sajnos hamar befellegzett, ugyanis mikor a metró lefékezett a következő megállónál, elszabadult a pokol. Kinyílt az ajtó, ezt követően egy kisebb település tódult be rajta. Nem viccelek, az emberek kígyózó sorokban tekeregtek a peronon, és mikor a kabin bejárata kitárult, mindenki megindult befelé. Miután a falu méretű tömeg betömörült a kocsiba, az ajtók lassan bezáródtak, ezzel együtt búcsút mondhattam a friss oxigénnek is. Na nem mintha ezelőtt annyira tiszta és szagmentes levegőt lehetett volna szívni a metróban, de most aztán garantáltan csak az izzadt hónaljak keserű bűze fogja belengni az egész teret. Te jó ég! Basszus számítottam rá, hogy büdös lesz, azonban ez már rendesen marja belülről az orrüregemet! Ez egyébként szabályos? Utazhat egyszerre ennyi ember egy ilyen kicsi kocsiban? Kezdem átérezni milyen is lehet heringnek lenni. Körbevettek vadidegen emberek, teljesen belefurakodtak az intim zónámba, megmozdulni is alig birok. Már az ötödik ember taposott meg, de sebaj. Nyugi! Kibírod! Csak egy megálló, és azután kiszabadulhatsz innen.
Próbáltam pozitív maradni, de az előbb... valaki komolyan letapizta a fenekem?! Nem, nem, nem. Biztos véletlen volt, valószínűleg csak szokásom szerint megint többet képzelek bele, mint amennyit kellene. Aha, hinni is akartam ebben az állításban, csakhogy kezével ismételten olyan helyre nyúlt, ahová jórészt már a Nap se süt. Értem én, hogy szorosan vagyunk, azonban az illető jobban is ügyelhetne csintalan tenyerére.
Megpróbáltam lehiggadni, kordában tartani a feltörni kívánkozó vulkánt, mely egyre csak fortyogott bennem. Miközben fokozatosan erősebben szorítottam szerencsétlen kapaszkodót, az ujjaim elfehéredtek. A tény, miszerint már rendesen markolássza csodás fenekem, teljes mértékben kizárja a véletlenszerű baleset lehetőségét.
Velem aztán ne szórakozzon! Hirtelen megpördültem tengelyem körül, ezzel együtt kezemet meglendítve képen töröltem a perverz fogdosót. Minden erőmet beleadtam, hogy ütésem tökéletes legyen, tenyerem élesen csattant a mögöttem álló személy arcán, ki a váratlan támadásra előrebukott. Önvédelmi tettemet halk feljajdulás, majd cifra szitokszavak áradata követte. Elégedetten méregettem az összerogyott férfit, nesze, megkaptad a jutalmad érte. így fogdoss te perverz állat! Velem aztán nem érdemes kikezdened.
- Remélem ebből egy életre megjegyzed, hogy hova nyúlkálsz legközelebb! – kiabáltam. A hirtelen hangvételre a kocsiban utazók egy emberként fordultak felénk. Pont ez volt a célom, legalább most mindenki megnézi magának a zaklató mocskos képét. Bocs pajtás, ezentúl kénytelen leszel busszal közlekedni.
- Mi a franc bajod van?! – emelkedett fel a perverz, kit az előbb rendesen felképeltem. Meglepődtem a bosszús hangvételére, voltaképp indokolatlannak tartottam. Ő fogdosott, miért neki áll feljebb? Miután arcát fájlalva felegyenesedett, szemtől szembe kerültem vele. A nyomorúság és a döbbenet ötvözete keveredett bennem, amint belenéztem gyönyörű, mogyoróbarna íriszeibe. Ó, anyám borogass! A báros fiú...?!
Szemeim elkerekedtek, lefagyva meredtem a meglehetősen zabos férfire. Ilyen nincs! Lehet, összetévesztem valakivel, biztosan csak nagyon hasonlít rá. Mégis mekkora esélye lehet annak, hogy akivel egyszer kritikus állapotomban lefekszek, egy hónappal később összefutok vele a metrón?
Amint tekintetem cseresznyeszínű szájára tévedt, realizálódott bennem a rideg valóság. Minden kétséget kizárólag ő az, a felső ajkán lévő anyajegy nem hazudtolhatja meg. Élénken él emlékeimben, hogy egyből kiszúrtam a különleges kis foltot, ami ráadásul meg is mosolyogtatott, elvégre rettentően édesnek találtam. Mikor a bárban beszédbe elegyedtem vele, párszor átfutott fejemben a gondolat, miszerint szívesen megnyalnám. Nos, ezt sikerült is valóra váltanom, sőt akkor éjjel sok más ínycsiklandozó részét is megnyalhattam kívánatos testén...

You've reached the end of published parts.

⏰ Last updated: Aug 26, 2018 ⏰

Add this story to your Library to get notified about new parts!

Ítélethozók | HOPEMINWhere stories live. Discover now