Mindenre fény derül

14. Fejezet

Visszamentünk a pályához mindhárman. 

-Mi a francot csináltatok ti ott hátul? -kérdezte Edző bá' mérgesen.

-Hát... -néztünk össze Scott-tal.

-Mindegy. Inkább nem is akarom tudni! -mondta, majd legyintett egyet. 

A fiúk visszamentek a pályára én meg továbbra is figyeltem őket. Látom, hogy az edző jön felém.

-Te tudsz valamit Stilinski-ről? Csak azért, mert még nem láttam így játszani soha. -kérdezte tőlem.

-Gyakorolt. -válaszoltam.

-Higgyem is el! Ugyan már! Nem vagyok én hülye. -hitetlenkedett.

 Ki kéne találni valamit. De mit? Gondolkozz Stilinski, gondolkozz!

-Miért nem hiszi el? Talán olyan rosszul játszott eddig? -ennél jobb nem jutott eszembe.

-Rosszul? Az nem kérdés. Sőt... Valamit titkoltok, ebben biztos vagyok. -mondta, majd visszament a pályaszélére. 

Vajon mire gondolhat? Nem hiszem, hogy tudhatja, hogy mi folyik ebben a városban. Bár, ki tudja? Engem itt már nem érhet több meglepetés.

Miután vége lett az edzésnek mindenki furán nézett Stiles-ra. Mintha szellemet látnának. Többen meg is kérdezték tőle, hogy szed-e valamit. Vagy, hogy mennyit gyakorolt. De még Stiles-on is látszott a meglepettség. Mintha el se hinné, hogy valójában mi is történt.

-Hé srácok! Gyertek már egy kicsit! -intettem nekik.

-Mi az? Mi történt? -kérdezte Stiles.

-Edző bá' tudhat valamit a természetfelettiről? -kérdeztem tőlük.

-Ez jó kérdés. Már mi is gondoltunk rá, hogy valamit sejthet. -válaszolt Scott.

-Csak azért, mert nekem azt állította, hogy tudja, hogy titkolunk valamit. -mondtam, már halkabban.

-Szerintem hagyjuk inkább. Ha tud is valamit nem hiszem, hogy visszaélne vele. -javasolta Stiles.

-Amúgy Liam hol van? -érdeklődött Scott.

-Azt mondta nem tud jönni. -mondta Stiles.

Amíg a srácok átöltöztek én összefutottam Bonnie-val.

-Szia! -köszöntem neki.

-Hali! -köszönt vissza.

-Na, már nem félsz tőlem? Ez haladás. -poénkodtam.

-Derek-kel mindent megbeszéltünk. Ne aggódj! Senkinek nem szólok. -mondta.

-Ezt örömmel hallom. -mondtam.

-Na, de én most megyek! Derek-kel randim lesz. Szia! -köszönt el.

-Szia! -köszöntem én is el.

Randi?! Én Derek-ből mindent kinéztem volna, csak azt nem, hogy tud romantikus is lenni.

A gondolataimat egy hangos csattanás szakította félbe. Fogadok, hogy Stiles.

-Áu! Francba! -halottam egy jól ismert hangot a hátam mögül. Stiles volt az. Ki más is lehetne?

-Te mindenhol elesel? -kérdeztem tőle.

-A kezem! Azt hiszem eltört! -nyavalygott.

-Haver rajtad még az se segít, hogy vérfarkas lettél. -mondta neki halkan Scott.

-De a kezem! Biztos eltört! Nagyon fáj! -folytatta a nyavalygását.

-Majd meggyógyul. -mondtam neki.

-Kinek tört el a keze? -jött Edző bá'.

-Senkinek! -mondtuk egyszerre hárman.

-Stilinski-t hallottam üvölteni. -mondta, majd elkapta Stiles kezét.

-Ez tényleg eltört. Az a rohadt nagy szerencséd Stilinski, hogy tanultam elsősegélyt. -mondta.

-Erre semmi szükség Edző bá', majd bevisszük a kórházba. -tiltakozott Scott.

-Igen, majd bevisszük. -helyeseltem.

-Stilinski húzzon befelé az irodámba, de most rögtön! -ordított Stiles-ra.

-De Edző bá'... -kezdett bele a mondatába Stiles.

-Nincs semmi de! Nyomás! -majd berángatta az irodájába.

Utánuk mentünk mi is. Mikor újra megnézte Stiles kezét nagyon meglepődött. 

-Mi a franc Stilinski? Ez teljesen meggyógyult. De még egy lila folt se látszik. -csodálkozott.

-Na mi most megyünk. Viszlát Edző bá'! -mondta Stiles, majd mindhárman elrohantunk.

-Ha eddig nem sejtett semmit, most már biztos, hogy igen. -mondtam.

-Az elég valószínű! -értett egyet velem Scott.

-De jó! Még ez is! -tett egy szarkasztikus megjegyzést Stiles.