Mindenre fény derül

16. Fejezet

Már egy kicsit kezdett zavarni, hogy Scott egyfolytában engem bámul. Hátrafordultam és ő gyorsan elpillantott másfelé. Ekkor Stiles odadobott nekem egy papír darabot, amin ez állt:" Oda van érted teljesen." Majd én ezt írtam: "Ennyire látszik?" Válaszolt: "A vak is látja húgi."

Amikor akartam válaszolni Mr. Yukimura odajött hozzám és elvette a papírt.

-Ennyire érdekes az órám? -nézett rám és Stiles-ra.

-Elnézést tanár úr! Nem fog előfordulni többet! -mondtuk egyszerre Stiles-al. Ez az egyszerre beszélés néha még engem is kiakaszt.

-Ajánlom is! Amúgy látszik, hogy ikrek. -jegyezte meg.

A többiek csak halkan nevettek.

Az órák elég lassan teltek. Törin szokásomhoz híven, majdnem bealudtam. Majd eljött az egész nap várva várt pillanat. Órák után lementünk a pályára. Már senki sem volt ott. Csak én, Scott, Stiles és Liam.

-Ezt most muszáj? -nyavajgott Stiles.

-Igen. Nekem sem volt túl kellemes másodikban. -mondta Scott, majd hátrakötötte Stiles kezét.

-Dobhatom én az elsőt? -kérdeztem.

-Persze! -mondta Scott, majd a kezembe adott egy lacrosse ütőt labdával együtt.

-Stiles egy a lényeg! Ne mozdulj! -mondta Scott.

-Könnyű azt mondani! -mérgelődött.

Eldobtam a labdát és pont fejbe találtam.

-Telitalálat Stilinski! -mondta valaki a hátunk mögött.

Mindenki hátranézett.

-Peter te meg mit keresel itt? -kérdezte tőle Liam.

-Jöttem egyet röhögni. -mondta.

-De most már húzhatsz is innen! -üvöltött rá Stiles.

-Nem is kell ezt megdobálni, elég, ha én itt vagyok! Akkor biztos, hogy átváltozik. -nevetett Peter.

Stiles morgott.

-Peter hagyjad már! -mondta Scott.

-Mert különben mi lesz? -kérdezte nagyképűen Peter. Ez az a bizonyos mondat, amire Stiles mindig bedühödik. Most is így volt. Megindult Peter felé hátrakötött kézzel. Kívülről nézve elég fura látvány volt.

-Stiles! Hé! Ne! -kapta el Liam.

-Most az lesz, mint reggel? -gúnyolódott Peter.

Közben Edző bá' megjelent a pályán.

-Mégis mi a fene folyik itt?! Maga meg ki a franc? -nézett Peter-re.

-Peter Hale. -mosolygott egyet, majd hátat fordított és elsétált.

Edző bá' felénk fordult.

-Nem otthon kéne már lenniük? -kérdezte mérgesen.

-De. -válaszoltuk.

-Stilinski-nek meg miért van hátrakötve a keze? Vagy inkább nem is érdekel! Húzzanak haza! -ordított velünk.

Kifelé menet összefutottunk a lányokkal.

-Hallottuk, hogy Peter itt volt. -mondta Lydia.

-Már megint Stiles-t hergelte? -kérdezte Malia.

-Ezt eltaláltad. -válaszoltam.

-De ebben most mi a jó, hogy szórakozik veled? -nézett Stiles-ra Kira.

-Nem tudom, de most is azt hittem, hogy ki fogom nyírni! -válaszolt Stiles.

-Hátrakötött kézzel elég nehéz lenne. -mondta Malia.

-Valaki szedje már le! -mondta Stiles.

-Tépd el! -mondta Scott.

Stiles próbálkozott vele, de nem jött össze.

-A francba már, hogy ez se sikerül! -mondta, majd sikerült neki elszakítani.

-Ha dühös vagy erősebb is vagy. -mondta Scott.

-Már rájöttem! Kösz az infót! -mondta, majd a kijárat felé vette az irányt.

-Mi baja? -kérdezte Kira.

-Biztos Peter hülyesége. -mondtam.

-Vagy csak simán duzzogós kedvében van. -helyesbített Scott.

-Ezt hallottam! -kiáltott vissza Stiles.

-Te csak ne hallgatózz! -mondta Scott.

-Nem tehetek róla, hogy szuper hallásom van. -mondta Stiles.

Scott is eljött velünk haza. Anya otthon volt. A fiúk már felmentek, de engem megállított anya az ajtóban.

-Egy igaz alfa? Komolyan? -nézett rám.

-Mert zavar? -kérdeztem vissza.

-Nem, dehogyis! Jó választás volt! -mosolygott rám.

Felmentem én is. A fejemben még mindig az jár, hogy miért hallgatta el előlem ezt az egészet. Nem sokat beszéltünk azóta a nap óta, amikor idejöttünk. Már munkahelye is van a kórházban. New York-ban is kórházban dolgozott. Apával már egész jól megismertük egymást. Nagyon rendes. Stiles pedig hihetetlenül jó fej. A legjobb testvér az egész világon. Csak néha idegesítő egy kicsit. Néha elgondolkodom azon, hogy mi lett volna, ha kicsit később érek haza azon a napon és nem hallom azt a bizonyos telefonbeszélgetést anya és apa között. Akkor most nem lennék itt? Nem ismertem volna meg a falkát? Nem lennék falkatag? Titkolóznom kellene az összes barátom előtt és csak anyámmal beszélhetném meg a természetfeletti dolgaimat? Bár New York-ban nem volt sok barátom. Mindenki különcnek tartott. Kivéve Hannah. Aki már meg is keresett. Ő mindig azt állította, hogy különleges vagyok. Én ezzel soha nem értettem egyet. Jó lenne újra találkoznom vele. A gondolataimat megszakította Scott és Stiles, amikor beléptem a szobába.

-Miért nem csókolod meg megint? -kérdezte Stiles Scott-ot.

-Rólam van szó? -léptem be az ajtón.

-Nem! -mondták gyorsan.

-Persze. -mondtam kissé szarkasztikusan.