Ne érj hozzám! •Befejezett•

4. Fejezet

Nate valóban úgy tett, ahogy parancsoltam neki. Kerültem engem. Talán mégsem olyan ostoba, mint gondoltam. Maya kissé kiakasztott a tolakodásával, ám szerencsére nem kíváncsiskodott tovább, akárcsak a haverjaim. 

Épp a kocsihoz indultam a többiekkel, amikor megláttuk a tömeget és a dühös kiáltásokat, majd közelebb érve megláttam Jacksont, a suli barmát, amint épp Nattel acsarkodik, de ami még jobban meglepett az az, hogy megérintette. Ő pánikolt, bár nem értettem, hogy miket mondhatott neki, de elég volt csak a reakcióját látnom, így egyből közbe avatkoztam és nem érdekelt senki véleménye sem akkor. Nem igazán vágytam volna anyámék letolására, miszerint miért nem vigyáztam jobban rá?  Azt hittem, azzal, hogy elijesztem azt az idiótát minden rendben lesz.

Na a nagy szart.

Nate majd meg fulladt és a világáról nem tudott már, hiába szólítgattam, elájult. Kétségbeesetten az ölembe kaptam és egyenesen az kocsihoz siettem vele, át rohanva a tömegen és mindenkit hátrahagyva. Meg kellett állapítanom, hogy igen könnyű termet, de most nem is ez a fontos. A fontos, most az, hogy minél hamarabb hazaérjünk és minden rendbe jöjjön.

Igyekeztem óvatosan vezetni, miközben őt a hátsó ülésre fektettem és nem is kellett sok, hogy haza érjünk és berohanjak vele a házba, majd lefektettem őt a kanapéra, miközben egy rongyot bevizeztem és azzal kezdtem a fejét borogatni.

- Az istenit Nate, ébredj már fel..- ültem le mellé, miközben lágyan végig simítottam puha és hófehér arcbőrén, amire hirtelen kipattantak a szemei és erőből elcsapta a kezem, majd köhögni kezdett újból.

- Ne, ne érj hozzám..- suttogta alig hallhatóan, miközben majd meg fulladt és újból nehezen kezdte venni a levegőt.- A tás..táskám..ban..

- Ha én nem lennék, már rég meghaltál volna. Ennyit a háláról..- mondom bosszúsan táskájában kutakodva, majd kikapom belőle az inhalátort és oda dobom neki. Egyből a szájához emeli és mélyeket szív bele, amitől egyre jobban van.

- Úgy tudtam, nem akarsz velem mutatkozni.- ül fel óvatosan. 

- Helyette hallgathattam volna anyáméktól, hogy milyen felelőtlen is vagyok. Kösz, de inkább azt kihagyom.- mondom karba tett kézzel, majd a szobám felé veszem az irányt, hisz már boldogul egyedül is.

- Jesse!- szól utánam.- Azért kösz.- mosolyodik el lágyan, mire megforgatom szemeim, majd bevágom magam mögött az ajtót. 

Mi a fene van ezzel a sráccal? Oké, annyira talán mégsem rossz fej, mint hittem, de a viselkedése elég para. Talán, rá kellene kérdeznem, de lehet, hogy nem jó ötlet. Mindegy. Inkább ma lelépek, amúgy is rég voltam már Mayaval kettesben és elég kanosnak számítok már. 

Gyors dobok is egy üzenetet neki, amire egyből jön is a válasz, majd magamra kapva fekete bőr kabátom újból lesétálok a nappaliban, ahol épp Nate, ha jól látom alszik..

Nem akartam sem őt, sem magam kellemetlen helyzetbe hozni azzal hogy hozzá értem, mégsem volt más választásom. Jobban megfigyelve az alkata tényleg elég lányos, akárcsak a szögletes még is szende arca. Nagyot sóhajtok, majd egy vékony takarót terítek rá, ám mikor már megfordulnék, hogy induljak a következőket szavakat ejti ki..

- Ne.. kérlek.. nem akarom..ez..fáj..- suttogja alig hallhatóan, én pedig kissé döbbentem figyelem, amikor is anyám lép be az ajtón, de még épp időben csitítom csendre.

- Jesse, drágám. Az igazgató most hívott, hogy Nate bajba keveredett, minden rendben van vele?- rohan oda hozzám aggódva.

- Igen, szerencsére épp időben érkeztem, viszont elájult és pánik rohamot is kapott, de már jobban van úgy ahogy  szerencsére. Most épp alszik..- tekintek rá újból, s már teljesen némán alszik tovább.

- Köszönöm.- mondja hálásan rám tekintve. 

- Nos, ez a " testvér " feladta, nem igaz?- kérdezem, mire mosolyogva bólint egyet, majd elköszönök tőle és lelépek. 

Az estét már természetesen nem otthon töltöm, hanem a barátnőm ágyában, akivel mondanom sem kell, hogy lenyomtunk pár menetet, így már semmi erőm nem volt haza menni. Épp egy cigire gyújtottam rá, miközben Maya a mellkasomon pihent.

- Mond csak Jesse, a tesód honnan is került hozzátok?

- Nem tom'. Csak annyit tudok, hogy szar dolgokon ment keresztül és anyámék segíteni akartak neki, így örökbe fogadták. Legalább is én ennyit tudok. De miért kérdezed?- tolom el magamtól kissé, hogy szemébe tudja nézni.

- Tudod, nem régiben megjelent egy cikk, egy gyilkosságról. Az anyát megölte a nevelő apa, s mint kiderült az édesanya fiát is megakarta, ám a rendőrök időben érkeztek. A fiú súlyos állapotba került, de nem részletezte jobban az újság. Nem lehet, hogy ő az a srác?- kérdezi rám emelve barna szemeit.

- Az azért elég durva lenne, de ki tudja. Anyámék nem mondtak el mindent nekem, de őszintén, annyira nem is érdekel, amíg engem békén hagynak.- válaszolom nyersen, miközben elnyomom cigim.

- Ma mégis úgy viselkedtél vele, mint egy igazi testvér. Aranyos volt, ahogy megvédted őt.- mosolyodik el, mire megforgatom szemem, majd inkább magamhoz húzom egy csókra.

- Szóval, aranyos vagyok?- kérdezem, huncut mosolyra húzva ajkam. 

Nem is fecséreljük az időnket tovább, inkább folytatunk mindent ott, ahol abbahagytuk, addig amíg el nem nyom mindkettőnket az álom. 

***

Laposakat pislogva kezdek felébredni és észlelem, hogy most nem a matracon fekszek, hanem a kanapén. Egy darabig csak fekszem és figyelem Nancyt, ahogy a konyhában készíti a vacsorát, közben Steve is betoppan és oda siet hozzám.

- Minden rendben van? Kaptunk egy nyugtalanító hívást az iskolából.- foglal helyett velem szemben.

- Igen, minden rendben van. De ez csak Jessenek köszönhető, ha ő nem lett volna ott, lehet rosszabb helyzetbe kerültem volna, bár az egész egy félreértés volt.- ülök fel, miközben csuklómat vizsgálom tekintetemmel. 

- Örülök, hogy jól kijöttök.- mondja mosolyogva, mire bólintok egyet, majd felsietek a szobába és veszek egy kellemes zuhanyt, miközben igyekszem magamról lesikálni, a taszító érintkezéseket. Arcomhoz emelem kezem, amin végig fut egy kellemes borzongás, felidézve Jesse lágy érintését, amikor végig simított arcomon. Bármennyire is gyűlöltem, ha hozzám érnek, valahogy az ő érintése teljesen más volt. Máshogy reagáltam rá, persze az undor nem múlt el teljesen.

Mindennel végezve, lementem vacsorázni és a kaja isteni finom volt, csak úgy tömtem magamba, amit mind a ketten boldogan néztek, miközben hallgattam társalgásuk. Szerencsére nem erőltették nálam a beszédet, hisz nem volt az erősségem. 

Az este további részét egyedül töltöttem, mivel Jesse nem jött haza, én pedig a takaróm alá bebújva helyezkedtem el a matracomon, miközben egy papírt és egy ceruzát vettem a kezembe és lerajzoltam az első dolgot ami az eszembe jutott, még elnyomott az álmok világa.