Az Istenek Nektárja

18. Fejezet

   Ajkaimon szomorú mosollyal néztem két barátomat, ahogyan beléptek a kabinba. Hamarosan kikötünk Tortugán, és a barátaim itt elhagyják a hajót. Éppen Jack kalapját biggyesztettem a fejemre, amikor nyílt az ajtó. A Nektárnál való harc során a ruháim teljesen használhatatlanokká váltak, és rajtuk kívül csak egy másik nadrágom és ingem volt, így az eltelt egy hétben Jack ruháit hordtam, ami a férfit valahogy túlzottan boldoggá tette. De csak nem mehettem ki úgy az utcára, hogy Jack ruháit viseltem, még akkor sem, ha Tortugán voltunk éppen.

   – Jól vagy, Ave? – kérdezte John, ahogy közelebb lépett hozzám. Enyhén rámosolyogtam, majd aprót bólintottam.

   – Igen, már sokkal jobban érzem magam.

   – Biztos, hogy elég jól vagy, hogy te is partra szállj? – kérdezte most Ellie, aki gyorsan megölelt.

   – Persze, nem lesz semmi baj – nyugtatgattam, és magamra mutattam. – Kell vennem magamnak új ruhát. Jack amúgy is ott lesz, és figyel rá, hogy ne keveredjek megint bajba.

   – Attól tartok, nem ő a legjobb a baj elkerülésében – rázta a fejét grimaszolva John, mire felkuncogtam. – Ti ketten valójában meglehetősen hasonlítotok.

   – Az biztos – bólintott hevesen Ellie. – Mindketten imádjátok elrontani a terveimet.

   – Hé, most mit tettem? – kérdeztem, ahogy barátnőm vádló tekintetébe néztem. Ellie fújtatott.

   – Kiterveltem, hogyan szabadulhatnánk meg Stanleytől, és még meg is kértem Jacket, hogy ő ne avatkozzon bele. De rólad természetesen megfeledkeztem – mondta, és grimaszolt egy sort. – És, hogy tudasd, hogy semmiféle javuló tendenciát nem vagy hajlandó mutatni azonnal keresztbe is tettél nekem.

   – Bocsánat, nem volt szándékos – kuncogtam, és védekezőn magam mellé emeltem a kezeimet. Ellie csak a szemét forgatta, de mosolygott. – Legközelebb ügyelni fogok rá, hogy még véletlenül se húzzam keresztbe a számításaidat.

   – Hát el is várom! – mondta, majd megrázta a fejét. – Hiányozni fogsz.

   – Igen, nélküled unalmas lesz az élet – bólintott egyetértően John. Mosolyogva kitártam a karjaimat.

   – Ezen nem lehet segíteni – mondtam, és sokat sejtető vigyort vetettem rájuk. Láttam, hogy tudják, mi fog következni. – Én vagyok Avery Raven! Savvy?

   – Utállak – jelentette Ellie, és John bólogatni kezdett. Felkacagtam, és mindkettőjüket szoros ölelésbe vontam.

   – Én is szeretlek titeket – mondtam, mire két barátom azonnal visszaölelt. Amikor elváltunk, hangos kiáltást hallottunk kintről.

   – Vitorlákat fel! – Jack hangja még a kabinban is tökéletesen hallható volt. Elvigyorodtam, és az ajtó felé indultam.

   – Azt hiszem, megérkeztünk – mondtam, ahogy kinyitottam az ajtót, és kiléptem. John és Ellie követtek, és együtt sétáltunk a hajó széléhez, ahol a korlátnak dőlve néztük Tortuga ismerős körvonalait. – Mintha ezer éve jöttem volna el innen.

   – Csak három hét volt – tudatta velem John, mire elhúztam a számat, és vállat vontam.

   – Plusz-mínusz napok – egészítette ki Ellie.

   – Gratula, most elrontottátok a hangulatot – motyogtam duzzogva, mire két barátom felnevetett. John kissé megütögette a hátam, mire halványan elmosolyodtam, élveztem ezt az ismerős gesztust, de aztán szinte azonnal elkomorodtam. – Mi lesz velem nélkületek?