Egy porondon a halállal (It Fanfiction HUN)

-1-

Chloe

Derry...a nyugalmas kisváros amit szinte otthonomnak tekintettem és bármikor hajlandó lettem volna odaköltözni.
De aztán történt valami, ami az egész városka életét fenekestől felforgatta.

Személy szerint sosem éltem ott, de a nagynénémék mióta az eszemet tudom ott laktak, az unokaöcséimmel Billel és Georgieval. Egy esős napon azonban, Georgienak nyoma veszett és akármennyire is keresték nem került elő.

A következő nyáron a nagynéném megkért hogy utazzak hozzájuk a nyárra, mert Billre kéne vigyáznom amíg ők elmennek nyaralni.

,,Szép kis család...az egy szem fiukat sem viszik magukkal nyaralni."

Természetesen beleegyeztem, mert imádtam azt a várost és Billel is jó kapcsolatot ápoltam kicsi korunk óta. Még az utolsó tanítási nap végén odautaztam. Habár Bill már elég nagy volt ahhoz hogy gondoskodjon magáról, engem is megnyugtatott hogy ott lehettem vele.
Mikor kiszálltam a taxiból, odasétáltam a házhoz és megnyomtam a csengőt.

Bill nyitotta ki az ajtót. Amikor meglátott elmosolyodott és megölelt.

- Chloe! De jó újra látni téged! - mondta.

- Téged is! - nevettem.

- Gy-gyere be!

Megfogtam a bőröndömet, és behúztam a házba.

- Szüleid itthon vannak még? - kérdeztem.

- N-nem már elm-mentek... - hajtotta le a fejét.

Felmentünk a szobájába, és hosszasan beszélgettünk.

- Akarsz Georgieról beszélni? - húztam fel a térdemet a kanapéra.

- Inkább n-nem...

Megfogtam a vállát.

- Jól érzed magad?

- Persze n-ne haragudj cs-csak olyan rossz erről b-beszélni.

- Megértem...de ha valami baj van, tudd hogy rám bármikor számíthatsz. Mindig itt leszek ha szükséged lesz rám. Olyan vagy nekem mintha édestestvérek lennén.

- K-köszönöm hogy itt v-vagy...

- Ez a legtermészetesebb. Bármikor... -sóhajtottam - Most megyek és kipakolok a bőröndből, ha valami van akkor szólj!

Átmentem a szülei szobájába, és elkezdtem kipakolászni a holmijaimat, amikor megszólalt a csengő.

- Majd én nyitom! - kiáltottam át Billnek.

Letrappoltam a lépcsőn és kinyitottam a bejárati ajtót. Három Bill korabeli fiú állt ott, és tanácstalanul meredtek rám.

- Sziasztok! Gondolom Billt keresitek...

- Igen, hozzá jöttünk - nyögte ki az egyikük.

- Akkor szólok neki. Egy pillanat és itt vagyok - visszaszaladtam Bill szobájához és az ajtónak támaszkodva szóltam oda neki - Téged keresnek. Elfelejtetted mondani hogy elméssz.

- Tényleg n-ne haragudj...

- Semmi baj - nevettem - nyári szünet van menj csak nyugodtan. Nem foglak rövid pórázon tartani, csak mert nekem kell vigyáznom rád. De kérlek sötétedés előtt gyere haza jó? Megígértem a szüleidnek hogy nem lesz semmi baj.

- P-persze, minden r-rendben lesz - mosolygott, majd kisétált az ajtón.

Lekísértem őt a bejáratig.