Egy porondon a halállal (It Fanfiction HUN)

- 5 -

Chloe

- És ma mit csináltok? - tettem fel a már megszokottá vált kérdést reggeli közben.

- N-nem tudjuk még... - felelte Bill.

- Csak kérlek ígérjétek meg hogy nem keverettek bajba!

- J-jó... - lehajtotta a fejét miközben bűnbánóan a barátai felé tekintett.

Kínos csend uralkodott el a konyhában.

- Arra gondoltunk hogy a napokban elmehetnénk a bánya tóhoz, fürödni. - törte meg a csendet Stan - Nem lenne kedved velünk jönni?

- Nem is tudom... - feleltem kurtán.

- K-kérlek Chloe, gy-gyere! Itthon nem n-nagyon tudsz mit csinálni e-egyedül. - kérlelt Bill.

- Majd meglátjuk - mondtam mosolyogva, majd felálltam, leszedtem a tányérokat és a mosogatóba tettem. Ezután nem sokkal a fiúk elhagyták a házat, én pedig ismét magamra maradtam.

Nem szerettem volna egész nap a házban ücsörögni azt várva hogy Bill hazaérjen. Úgy döntöttem ismét teszek egy kört a városban.
Ahogy a kisváros utcáit róttam, megpillantottam hogy az előző napi, (mint később megtudtam Henry névre hallgató) vadbarom kocsiját. Amikor a jármű megállt, sietősre vettem a lépteimet, a fejemet pedig lehajtottam, remélve hogy nem látnak meg.
Kiszálltak az imént említett járműből, az egyikük pedig egyből észre vett engem, elindultak utánam. Futni kezdtem. Sikátorokon és mellékutcákon keresztül vezetett az utam, mire úgy nézett ki hogy sikerült leráznom az üldözőimet. Átnéztem a vállam fölött hogy megbizonyosodjak, tényleg nem követnek de ekkor megbotlottam egy járdaszegélyben és akkorát tanyáltam hogy kis híján agyrázkódást szenvedtem.

Felültem, és egy fájdalmas nyögést követően a fejemhez kaptam. Konstatáltam hogy kiszakadt a nadrágom és egy méretes horzsolás díszelgett a térdemen.

- Jól érzed magad? - kérdezte egy fiú aki előttem állt és felém nyújtotta a kezét.

Magas, volt és vékony. Fejét vöröses szőke tincsek borították.

- Persze, csak...figyelmetlen voltam - markoltam meg a kezét, mire ő felsegített.

- Úgy látom sietős volt a dolgod - nevetett.

- Mondhatni...de nem számít. - magyarázkodtam, míg leporoltam a ruhámról a koszt.

- De biztos jól vagy? A térded nem fáj? - pillantott a frissen szerzett sebemre.

- Ja ez? Csak egy horzsolás. - mosolyogtam - El sem hinnéd hogy milyen sérüléseket szereztem már, és azt is túl éltem.

- Rossz szokásom hogy túl aggódom a dolgokat. - majd megrázta a fejét és felém nyújtotta a jobbját - Amúgy Adam Morrison. Nem láttalak még erre. Új vagy a környéken?

- Mondhatni. Nyárra ideköltöztem mert a nagynénémék megkértek hogy vigyázzak az unokaöcsémre. Ja és Chloe vagyok.

- Örülök - mosolyodott el.

Az ezt követő kínos csend után úgy döntöttem hogy ideje elköszönnöm, hiszen nem nagyon tudtam mit mondani egy idegennek.

- Akkor ha nem bánod én megyek mert még van néhány elintézni valóm. Mindenesetre nagyon örültem. Szia!

- Persze, menj csak! Szia!

Szimpatikus srác volt. Lehet hogy túl könnyen ítélkezem, de úgy éreztem hogy sikerült megismerkednem valakivel aki nem utál tiszta szívéből.