Egy porondon a halállal (It Fanfiction HUN)

- 7 -

Chloe:

Cathy légiesen rugaszkodott el a szirtről, majd pár másodperc múlva hallottuk ahogy egy csobbanással a vízbe érkezik.
Adam és jómagam a szikla szélén ülve figyeltük a lentieket.

- Remélem nem fognak rám kiakadni hogy elraboltalak téged tőlük - szabadkozott Adam.

- Ugyan, elég jól szórakoznak nélkülem is. - vontam meg a vállam. - Örülök hogy végül eljöttél!

Válaszként csak elmosolyodott, és zavarát leplezve elfordította tekintetét.
Gesztenyeszín szemei elmerengtek a tó csillogó hullámain.

- Én is, és kösz a meghívást. - válaszolta végül.

- Semmiség.

A párbeszédünk egy kellemetlen hallgatásba torkollt. Mindketten szótlanul meredtünk magunk elé, mintha csak egy kínos első randin lennénk amikor nem tudjuk hogy miről is lehetne beszélgetni.

Amikor a tekintetünk találkozott hosszasan kémleltük egymás szemeit. Egy öt perces csend után Adam zavartan megrászta fejét, és a vöröses tincsek közé túrt.
Feltápászkodtam majd elindultam ahhoz a sziklához ami mellé a bringák voltak letámasztva.

- Most meg mit csinálsz? - kérdezte Adam.

- Végülis fürödni jöttünk - vontam meg a vállam, majd a lábaimat sebesen kapkodva a szirthez értem és elrugaszkodtam.
Egy hangos sikítás tört elő belőlem, mielőtt a vízbe csapódtam volna.
Ahogy elődugtam a fejem a habok közül Richie hangja volt az első amire figyelmes lettem:

- Eszednél vagy? Kis híján megöltél! - méltatlankodott, mire én csak egy nevetéssel válaszoltam.

- Ugyan már, legalább két méterre vagy tőlem! - feleltem, majd tekintetem a szirten álldogáló Adamre vándorolt. -GYERE LE! ISTENI A VÍZ! - kiáltottam, a kezeimből formált tölcsér segítségével.

- AZT HISZEM IDEJE LENNE MENNEM!  - válaszolta, majd intett és elindult a fák felé.

- Mi a baja? - kérdezte Bev.

- Fogalmam sincs - feleltem bizonytalanul, majd pár másodpercig még figyeltem a szirtet hátha Adam előbukkan. De hiába.
Nem tudtam mi lehet ilyen fontos, nem is agyaltam rajta sokáig. Gondoltam majd ha legközelebb találkozunk rákérdezek.

Mikor meguntuk a fürdést kikászálódtunk a partra, és elfogyasztottunk néhány szendvicset.
Ezek után leterítettem a törölközőmet és ráhasaltam. A meleg napsugarak kellemesen simogatták a hátamat. Becsuktam a szemem, és szinte teljesen kizártam a külvilágot.
Cathy és Bev is elhelyezkedtek mellettem, míg a fiúk valamivel arrébb, néhány sziklán foglaltak helyet.

A nyugalmamból egyszer csak Richie éles kiáltása zökkentett ki. (Ki másé?) Éppen Bent piszkálta a táskájában talált könyvek miatt.
Habár, Richiet kifejezetten idegesítőnek tartottam, a beszélgetésük mégis felkeltette az érdeklődésemet.

- Mik ezek? - kérdezte Bev miközben odaült a fiúkhoz, majd fejével szelíden a táska tartalma felé bökött.

Cathy és én is csatlakoztunk hozzájuk. Ben lelkesen kezdte mesélni hogy mióta a kisvárosba költöztek eltökélten kutatja Derry múltját, mert elmondása szerint valami nem stimmel.

- Ezt meg hogy érted? - tettem fel végül a kérdést. - Mármint értem hogy az eltűnt gyerekek miatt most még nagyobb a paranoia, de nem lehet hogy azok az összefüggések és elméletek amiket felvázoltál nekünk, csak véletlenek?

Egy pillanatra megfagyott a levegő. Ekkor gondoltam először arra hogy talán el kellene mondanom nekik a látomásaimat.

- Van még pár cuccom, ha gondoljátok megmutathatom - válaszolta rövid hezitálás után Ben.