Mákosrétes (befejezett)

Ötödik - Árpád-házi Szent Margit

 Reggel az első dolgom volt, hogy fogtam magam, és beosontam a szüleim hálószobájába. Tudniillik ugyanis, hogy apám hétköznap korán elmegy dolgozni, és Ildi pedig nagyjából kilencig alszik. Így csak Ildi tartózkodott aznap reggel a hálószobában, a menetrend szerint.

A tervem az volt, hogy kitörlöm a Messenger-éből a képeket. Nem gondoltam át túl alaposan a tervet, ez csak spontán, ösztönös cselekedet volt.

Lassan nyitottam ki az ajtót, és óvatos léptekkel indultam a mostohaanyám telefonja felé, ami az ágy melletti éjjeliszekrény tetejére volt fektetve, töltőre dugva. A szüleim hálószobája teljesen különbözött az enyémtől. Letisztult, minimalista, szögletes bútorokkal berendezett szoba volt, egy szép, fehér, szőrös szőnyeggel a közepén. Ahogy a szőnyegre léptem, kicsúszott alólam, és hátraestem a padlón.

Ildi felébrett.

- Teó? - pislogott rám álmosan, megdörzsölve szemeit.

A vér az arcomba futott, éreztem, ahogy teljesen elvörösödök.

- Jaj, nem akartalak felébreszteni... Csak a telefonodon meg akartam nézni valamit. Tudod, az én Samsungom bénább, mint a te iPhone-od - rukkoltam elő a legrosszabb magyarázattal, még mindig a földön ülve, a hátamat fájlalva.

Ildinek a festett, eperszőke, vállig érő haja most összekócolódva meredezett az ég felé. Harmincöt éves volt, tehát tizenkét évvel fiatalabb, mint a vérszerinti anyám. Fáradtan elmosolyodott, megjelentek a vékony kis szarkalábak a szeme szélén. Kedves, nagy gesztenyebarna szemeit most lassan lehunyta, majd sóhajtott egyet.

- Teó, tisztában vagyok azzal, hogy most mit csinálsz - nézett rám fáradt szemekkel Ildi.

- Igen? És mit? - kérdeztem bátortalanul, abban reménykedve, hogy most valami egészen mást fog mondani, mint amitől tartottam.

- Tegnap láttam a vaginádról készült fotókat - mondta ki gyorsan, számomra fájdalmas gyorsasággal.

Kurva. Életbe.

Összekuporodtam a padlón. Vártam, hogy mondjon valamit, de nem folytatta. Így magyarázkodásba kezdtem.

- Egy felvilágosító könyvben olvastam, hogy a legegyszerűbb módja annak, hogy felfedezzük saját testünket, ha fényképről megvizsgáljuk. Macskás viccek képernyőfotóját akartam elküldeni neked  tegnap, csak félrenyomtam... - álltam elő egy újabb fantasztikus hazugsággal, ami meglepő módon megint nem vált be.

- Teó, odaírtad a képek alá, hogy, idézem - itt megállt egy pillanatra, elgondolkodott, majd folytatta elváltoztatott hangnemben.-  "Erre mondj nemet, te komisz gézengúz" - bökte ki Ildi eme végzetes szavakat.

Nem érezte magát kínosan, látszott, hogy már azon túl volt akkor, amikor végignézte a fotókat, amiken meztelenül pózólok.

- Komisz gézengúz? - kérdeztem vigyorogva, és akaratlanul is elnevettem magam.

- Azt hiszem, azt próbáltad írni, pár betű kihagyásával - mosolygott rám vissza Ildi, majd szünetet tartott. - Erről beszélnünk kellene - komorodott el az arckifejezése hirtelen.

- Apa tudja? - kérdeztem villámgyorsan, amint végiggondoltam a szituációt.

- Nem - válaszolt lassan csóválva a fejét. - Persze, hogy nem tud róla. Ezt nekünk kéne megbeszélnünk.

- Lehetne, hogy nem most? Suli van.

Végül Ildi rábólintott arra, hogy elmehessek, de leszögezte, hogy még aznap meg kell beszélnünk ezt az ügyet. Alig vártam, mondhatom.