Mákosrétes (befejezett)

Huszonharmadik: Házibuli III.

  Kopogtattak a babaszínű hálószoba ajtaján. Én ettől hirtelen megrezzentem, és igyekeztem eltolni magamtól Benettet, de a göndörhajú fiú csak erősebben szorított magához. Suttogva mondtam neki, hogy inkább ajtót nyitok, mielőtt ők nyitnak be. Erre legyintett, majd fogta magát, és magabiztosan, alsógatyában odavánszorgott csoszogva az ajtóhoz. 

  Vörös fejjel elmosolyodtam, mikor láttam hogy az alsógatyájában dudorodott valami. Nekem kellett volna felállnom, állapítottam meg utólag. Benett fáradtan ajtót nyitott.

- Ez a... mosdó? - kérdezte egy láthatóan hullarészeg lány, szinte alig artikulálva.

 Fél kézzel az ajtófélfába kapaszkodott, másik kezével pedig a térdére.

- Nem - mondta Benett kissé undokan, majd megkísérelte az ajtó becsukását, de a részeg lány nem engedte. 

  Valamit mintha mondani akart, mire Benett unott tekintettel várakozott. A lány utána öklendezni kezdett, mire Benett hátrébb lépett, de már késő volt. A lány lehányta őt térdtől lefelé, beleértve a fekete sportzokniját. 

  Benett tanácstalanul túrt bele dús, göndör hajába, majd levetette a zokniját, és felém fordult. Megkért, hogy irányítsam a lányt a vécébe, ő addig a zuhanyzóbn lemossa a lábát. Az erekciója már nyilván nem volt probléma, magabiztosan kisétált a folyosóra, bár attól tartottam, hogy amúgy se zavartatta volna magát. Ezt a fiút egyszerűen nem lehetett olyan helyzetbe hozni, amiben kellemetlenül érezte volna magát.

   Gyorsan felöltöztem, és az elkövetkezendő negyed órában a részeg  lányt pesztráltam. Megtudtam, hogy az osztálytársam, csak nem ismertem fel. Vagyis ismerős volt az arca, de meg nem mondtam volna, hogy osztálytárs, vagy évfolyamtárs. Blankának hívták, és igazából sok értelmes dolgot nem tudtam meg róla, azon kívül hogy mocsok részegen furcsán sokat beszélt a világban zajló migrációs folyamatokról. "Jönnek... Jönnek a... migránsok" mondogatta. Erre csak kelletlenül bólogattam, miközben hátrafogtam a haját, hogy ne menjen bele a hányás, miközben a vécé felé görnyedve öklendezett. 

  Hamarosan magára hagytam, mert ennyire azért nem voltam rendes. Leszóltam a nappaliban lévő embereknek, hogy segítsenek már neki. Aztán mikor visszatértem az emeletre megkeresni Benettet, a fiú már teljesen felöltözve, új zokniban, nyugodtan üldögélt a házigazda lány hálószobájában. Az ágyon ücsörgött, egyenes háttal, és a lány naplóját olvasta, annyira rákoncentrálva, mintha Platóntól az Államot olvasná. 

  Lecsücsültem mellé. Kijelentette, hogy hazamegy, mert a nappaliban lévő villogó fényektől epilepsziás rohamot kap, és még mindig úgy érzi, hogy hányás szaga van a lábfejének. Együttérzően bólintottam. A varázs megtört, és magamban megállapítottam, hogy aznap se vesztem el a szüzességem.

  Miután kikísértem, a kert kapujában összefutottam a többiekkel, akikre Dalmáék is vártak. Megjött Mezei Marci, akit szokásom volt mindig a teljes nevén hívni, mindenféle indok és előzmény nélkül. Ott volt még Máté, aki hozta magával a deszkáját, annak ellenére, hogy busszal jöttek. Mögöttük sétált Kornél a szokásos szürke öltönyszerű kabátjában, meg mellette pattogott a Boti nevű srác, aki a kreol bőre miatt mindig úgy utalt magára, mintha roma lenne. A cigányátok kifejezés például a mindennapjai része volt, folyamatosan cigányátok járt mindenkinek, akire épp mérges volt. Őt csak az utóbbi napokban ismertem meg leginkább, leült mellénk  párszor az ebédlőben.

  Mindenféle köszönést mellőzve Máté rögtön egy sztoriba kezdett.

- Geci, nem fogjátok elhinni mi történt! - mondta a kezével suhintva egyet, mint valami bronxi rapper. Már csak az aranynyaklánc hiányzott róla, meg mondjuk lehetett volna kevésbé "fehér füves deszkás srác próbál lazának mutatkozni" beütése. - Ülök a buszon, a többiek még nem szálltak fel. - kezdte el a történetetét, még mindig határozott kézmozdulatokkal igyekezve lefesteni a helyzetet. - Felszáll egy öreg nő, de ilyen nagyon öreg, kilencven éves forma. Leül mellém, pedig üres az egész busz, de persze, muszáj mellém leülni. Mondom oké, ez megszokott, imádnak a nők, kortól függetlenül - ennél a résznél Máté rám kacsintott, mire én a szokásos módon csak megcsóváltam a fejem vigyorogva. - Szóval ülünk egymás mellett, majd szépen lassan rám hajtja a fejét. Nem értem, de mondom magamban, hogy oké, aludjon csak egyet, ha akar. Eltelik pár perc, a nő tök mozdulatlan. Felszállnak a többiek, nézik, hogy mi a fasz van, én meg épp meg akarnám vonni a vállam, amikor egy kanyar után az ölembe esik, és akkor jövök rá, hogy nem alszik, hanem nem lélegzik már.

   A történet hallatán ledöbbenve meredtünk Mátéra Benett-tel, de a többi srác szakadt a nevetéstől, egymásra támaszkodva igyekeztek talpon maradni.

- Mi a retkes rothadó főtt heregolyóról beszélsz? - szólaltam meg végül. - Meghalt a válladon egy nő a buszon?

- Igen - mondta Máté, majd rögtön arról kezdett kérdezősködni, hogy mennyi pia van, és mennyire vészesen szar a buli. 

  Gyorsan be is siettek, mi pedig még kint maradtunk Benett-tel pár percre. Én egy kicsit igyekeztem megemészteni a történteket, Benett pedig határozottan azt próbálta nekem bemagyarázni, hogy biztosan hazudnak, vagy túloznak. Ebben a tudatban már kissé nyugodtabban el tudtam tőle aznap estére búcsúzni.

  Mielőtt még elköszöntünk volna egymástól, megkérdeztem tőle, hogy honnan szerezte a zokniját, mire ő rezzenéstelen arccal azt válaszolta, hogy valószínűleg a házigazda apja zokniját lopta el. Kis rosszfiú.

- Tudod nem a mostohaanyámat kellett volna megismerned, ha kíváncsi vagy miért vagyok ekkora génhulladék - mondtam Benetnek. - De anyámat nem hiszem, hogy profitáló lenne megismerni. Én is ritkán találkozok vele. Tavaly egy iPhone fülhallgatót kaptam tőle szülinapomra, ami az új telefonjához járt. Pedig nekem Androidom van. Na mindegy.

- Én is meglehetősen pocsék vagyok az ajándékozásban, ez még nem jelent semmit - válaszolta a fiú, majd nyomott egy puszit az arcomra, és elköszöntünk egymástól.

   Kicsit lehangoltan beballagtam a házba. Lássuk be, eléggé illúzióromboló dolog azt tapasztalni, hogy mikor épp lefeküdnél a barátoddal, ráhánynak a lábára. 

   A nappaliba érve megpillantottam Dalmát, amint az osztálytársaimmal kacarászik boldogan. Meglepődve pislogtam rájuk, majd kibújtam a Martensemből, a konyhába rohantam egy sörért. Borka és a fiúk nevetgéltek valamin. Vacilláltam. Komfortzónán belül maradjak, vagy ismerkedjek meg az osztálytársaimmal? Kinyitottam a söröm, belekortyoltam egy nagyot, majd úgy döntöttem, ideje megismerkednem az új osztálytársaimmal. Lassan egy hónapja jártam a kertvárosi gimimbe, de még mindig új suliként tartottam számon.

  Szóval a nappali térségében gyülekező fiatalok felé vettem az irányt. Egy körben ültek. Dalma mikor meglátta, hogy feléjük igyekszem, felderült az arca. Vidáman felpattant, intett, hogy menjek közelebb.

- Felelsz vagy merszezünk - vigyorgott lelkesen, kezében egy vodkás üveggel. - Gyere!

 Bizonytalanul közelebb sétáltam, és leültem a kis körbe.

--------------------------------------------------------------------

bocsi amiért négy részes lesz ez a szar, és nem adok külön címeket, csak egykettőháromnégy