Summer Love

1. fejezet

Lassan kinyitom a szemem, majd azonnal az órára pillantok. Reggel fél nyolc és a telefonom folyamatosan rezeg. Biztos Anna az, de nem hiszem el, hogy egy kicsit nem ér rá. De nem. A telefonom folytatja az irritáló rezgést. Mérgesen felkapom a telefont:

- Nem tudod, hogy csak egy óra múlva kell készen lennem? Vagy csak nem érdekel? - mordulok rá szegény barátnőmre.

- Neked is jó reggel Morci! - fújtatott mérgesen - Csak szerettem volna megnyugodni, hogy tuti felkelsz.

- Felkeltem volna, de fél óra múlva!- mérgelődtem.

- Most szépen akkor felkelsz előbb, mert nem akarok elkésni!- és rám csapta a telefont. Még ő van megsértődve, na szép...

Kikászálódtam az ágyból, és a fürdőszoba felé vettem az irányt. Gyors fogmosás, hajfésülés, egy leheletnyi smink és kész is voltam. Gyorsan bedobtam a bőröndömbe a sminkeket meg a neszeszert  és lecsuktam. A számat is elhúztam a gondolatra, hogy ezt kell majd hurcolásznom a vonaton, de nem volt mit tenni, két hónapra sok cucc kell... Szép lassan lebandukoltam a lépcsőn, nyújtóztam egyet és a finom illatok irányába kalauzoltam magam.

- Szia Anyu! - adtam egy gyors puszit az arcára - Mi a reggeli, aminek ilyen finom az illata?

- Szia Kincsem! Gofrit csinálok - mosolygott rám - Anna velünk eszik? Vagy mikor jön?

- Szerintem lassan átér - néztem az órámra ami már nyolc órát mutatott - Negyed tízkor indul a vonat, még koraiak is leszünk... - gondoltam szomorúan az ágyamra.

- Nem baj Kicsim! Legalább nem késtek el!

Szép lassan elkezdtem enni a reggelimet és vártam Annát, hogy indulhassunk a vasútállomásra. 

Majd kopogást hallottunk és anya elment kinyitni az ajtót:

- Szia Anna! Kérsz gofrit? - kérdezte anya kedvesen.

- Szép jó reggelt! Felébredt a kisasszony? 

- Hát hogy ne ébredt volna! - kiáltottam az ajtó fele még mindig durcásan.

- Remek! És igen kérek gofrit! - majd besétált anya után a konyhába. 

Mindketten ettünk még egy keveset miközben megbeszéltük a menetet még vagy ezredszerre. Vonatra fel, majd gyorsan elmegyünk a szállodához ahol be kell jelentkezni a munkára. Ez így szép is lett volna de a vonat legjobb esetben is negyed tizenkettőkor ért be és hát a szálloda elég messze volt, minimum negyven perc séta, 40 fokban. Barátságos.

- Ne húzkodd a szádat már hát! - nézett egyre rondábban rám Anna.

- Nem húzkodom, de gondolj bele mennyit kell gyalogolni a déli melegben!

- Tudom, de ha odaérünk és mindennel kész vagyunk, napozás lesz egész délután! - virult ki az arca azonnal - De most már ideje lenne indulni - nézett félve az órájára - Kicsit elkajáltuk az időt.

Igaza volt, késésben voltunk. Mire elbúcsúztam anyutól és Annával, apuval a kocsiban ülve elindultunk, már lassan kilenc óra volt.

A vasútállomásra érve elbúcsúztam aputól is és Annával elkezdtünk rohanni a tűzforró peron felé. Gyorsan feldobáltuk a bőröndöket és a táskákat majd mi is felléptünk a vonatra. Mire elfoglaltuk a helyünket a vonat máris indulóban volt.

- Hát akkor induljunk Siófokra!- mosolyogtam Annára.  Visszamosolygott és lehúzta a napszemüvegét a szemére.

Két óra hosszú vonatozás után odaértünk. Sajnos az idő tényleg nagyon meleg volt. Ledobáltuk a peronra a bőröndöket és mi is lehuppantunk a vonatról. Kifújtuk magunkat egy kicsit és szép lassan elindultunk a szálloda felé. 

- Tuti tudod merre van? - nyafogott Anna.

- Persze, hogy tudom! Bízz bennem egy kicsit!

- Hát jó! De ha nem érünk oda időben és nem maradhatunk az biztos, hogy nem teszed zsebre amit kapsz tőlem!

Nem is törődtem vele csak mentem előre. Borzalmas hőség volt. A fák a felforrósodott aszfalton nagyon kevés árnyékot adtak, úgyhogy 11:50-kor nem a legjobb időpont volt a nagy sétáknak. Mire odaértünk olyanok voltunk, mint akik a sivatagból érkeztek. Minden ruha ránk tapadt, és körülbelül azt a benyomást kelthettük, mint a csapzott macskák. Sebaj, odaértünk az a lényeg.

A szálloda hatalmas volt, legalább 10 emelet. A forgó ajtón belépve egy csodálatos előtér fogadott, festményekkel és kényelmesnek tűnő fotelekkel. Majd megpillantottunk kb. velünk egykorú srácokat akik a regisztrációs pultnál várakoztak.

- Szerintem ők a többiek - súgtam Annának.

- Valószínűleg. Gyere, köszönjünk. - Indult meg nagy hévvel a társaság felé - Sziasztok! - köszönt kedvesen Anna.

- Sziasz- és lefagytam. Ugyanis két ember között észrevettem valamit, vagy inkább valakit. Egy nagyon is lenyűgöző valakit, a napszítta barnás szőke hajával, nap barnította bőrével és gyönyörű fehér mosolyával. A srác kedvesen mosolygott a körülötte álló fiúkra és hangosan nevetve társalgott velük. Majd a barna szemek lassan elfordultak és felénk az úgymond "új jövevények" felé pillantottak. Azok a szemek... és készen voltam. Nem kaptam levegőt és mintha összeszorult volna a gyomrom. Valami olyasmi érzés lehetett mintha lecsaptak volna egy lapáttal vagy hasonló.

- Halló! Föld hívja Katát! - legyezgetett az orrom előtt kezével kedves barátnőm.

- Itt vagyok! Csak elbambultam.

- Sejtettem, hogy Mr. Dögös és nem a recepciós érkezése babonázott meg ennyire... - tekergette szemeit.

- Mr. Dögös? Az meg ki?

- Jaj, tudod te nagyon is jól!

Sajnos igaza volt. Nagyon is jól tudtam. Az az ember nem csak a  retinámba véste bele  kávébarna szemét, hanem az agyamba is. Gyorsan megráztam a fejem, hogy ne tűnjek teljesen hülyének. Majd elkezdtem figyelni a recepciósra mit mond.

- Üdvözlöm önöket a Hotelben. A nevem Gyöngyi  és én leszek önöknek augusztus végéig a segítőjük. Én osztom ki önöknek a szobákat és hasonlók. Ha megvannak 22-en, akkor már mehetünk is. 

Gyöngyi nem tűnt sokkal idősebbnek nálunk maximum egy tizessel. Amíg a nőt méregettem, az gyorsan megszámolt miket és már indulhattunk is a szállásra. Három utcával volt feljebb, mint a parton lévő szálloda. Nem volt túl nagy de kicsinek sem mondható. Egy nagyobb, hosszú kollégiumszerű épület vele szemben egy kisebb épület állt, ez volt a szállás.

- Rendben, egy kis figyelmet kérek!- szólt erélyesebben Gyöngyi majd elkezdte osztani a kulcsokat - Akkor most mindenkit név szerint szólítok és odaadom a kulcsokat. Utána mindenki berendezkedhet. Balogh Emese - majd az egyik lány odasétált átvéve a kulcsát, és így folytattuk, míg Anna és én következtünk - Szabó Anna gyere a kulcsért. Következő Sárközi Kata - majd átnyújtotta a kulcsomat.

- Hányas lesz a szobád? - kérdeztem Annát.

- A20. Neked?

- B2. Akkor nem együtt leszünk.

- Nem tudom, de mindjárt kiderül.

-  Rendben! Akkor most mindenkinek megmutatom a szobáját!Rendezkedjetek be és három órára legyetek a szállodánál eligazításon. Megkapjátok az egyenruhákat és a beosztásotokat. Holnap már munkába is állhattok.  Sajnálatos módon a felújítás nem ért véget időben, ezért a B  szobában lévőket az utca túloldalán szállásoltuk el. Úgyhogy a B-sek legyenek kedvesek megvárni! Az A szobások a központi nagy épületben lesznek fent a fiúk és lent a lányok. A C szobásak pedig a hátam mögötti kisebb épületben lesznek szintén a felújítás miatt. Köszönöm a figyelmet! A B-sek pedig most velem jönnek. 

Majd elindultam a bőröndömet magammal húzva, Gyöngyi után.