Rossz döntés volt

3.1K 209 10
                                    

A betegszobában vérző orral feküdni nem a legkellemesebb. Főleg, ha melletted foglal helyet mindennek az okozója, a szakmahű doki pedig minden mozdulatodat lesi, nehogy még a végén elájulj. Ráadásul két korombeli nyávogása miatt a fejem is szétrobban pillanatokon belül. De, hogy is kezdődött mindez? Nos, szokásos péntek reggelnek indult. A szüleim sehol, öcsém épp most vágta be köszönés nélkül az ajtót. Hmmm... milyen "meghitt" családi légkör.

Komótosan keltem ki az ágyból. Előző este kikészített ruháimat felhúztam, majd elvégeztem a reggeli teendőimet és a házat becsukva elindultam az iskolába. Péntekhez képest valamiért a szokásosnál is rosszabb kedvem volt. Mintha ez a nap el lenne átkozva. Legalábbis számomra. Ennek jelet is adott Arcad, aki megszólalt a fejemben.

- Dia, Arcadában a sárkányok nyugtalanok. Azt mondják, hogy érzik valami rossznak az eljövetelét. Én is érzem és, ha jól sejtem te is. Mindketten tudjuk mit jelent ez.

- Christopher Winterell...- suttogatam magam elé megsemmisülten.

Hát persze! Nekem most a Christopher problémára kéne koncentrálnom. Minél előbb meg kell találnom az utolsó két tanács tagot, majd a kristály keresésére kell indulnom. Azt már tudom, hogy Arcadában kell keresnem, de, hogy azon belül hol, az továbbra is megfejtetlen rejtély. Arcada hatalmas, nem állhatok neki cél  nélkül minden bokrot, barlangot átkutatni.

A suliba érve egyből kiszúrtam barátnőm, aki szerencsére nem volt olyan rossz passzban a történtekhez képest. Vele ellentétben engem még most is gyötör a lelkiismeret-furdalás. Hogy támadhattam rájuk?! Azonban a bűnbánat mellett ott lappangott az elfolythatatlan féltékenység is. Vajon ki miatt gondolta meg magát Eric?

- Szia! Képzeld, Demon megint elhívott randizni.

Ha ezt egy héttel ezelőtt mondja nekem, akkor nem fogadom olyan kitörő örömmel a hírt. Mindazonáltal kiismertem már annyira a démont, hogy tudjam, nincs ártó szándéka Laurára nézve és komolyan gondolja vele. Engem pedig igazán meggyőzőtt a segítőkészsége, az, hogy azok után is segített rajtam, hogy megtudta kilétem. Akaratlanul is ránéztem a csuklómra, melyen ott virított a Pokol Lánca, szépen megmunkálva.

- Nahát. Ennek örülök. Remélem olyan jól sikerül, mint az előzőek. De tudod... Nem akarok idő előtt keresztanya lenni.

- Hülye.- csapott vállon- Honnan veszed, hogy te leszel a keresztanyja?- kérdezett rá komolyan, de láttam a szeme sarkában a nevető ráncokat.

- Igazad van. Én is gondolkoztam már rajta, hogy inkább Kornélia lesz a gyerekem keresztanyja, hiszen gazdag és jól bánik a gyerekekkel. Mellette biztos jó dolga lenne a lányomnak.- próbáltam minél hihetőbb fejet vágni.

Tudni kell Kornéliáról, hogy ő a suli egyik legnagyobb ribanca. Minden héten más van neki és akkor még lehet keveset mondtam. Legújabb prédájaként Ericet tűzte ki. Levakarhatatlan róla a csaj.

- Ezt te sem gondolhatod komolyan.- képedt el Laura.

- Persze, hogy nem.

Megkönnyebbült fején muszáj volt felröhögnöm, amihez ő is csatlakozott.

Becsengetésig még beszélgettünk általános témákról, majd elindultunk termeink felé. A teremben már mindeki bent volt engem és drága padtársamat kivéve. Ha már nála tartunk... éppen egyszerre értünk az osztályhoz és egyikünk sem akarta előre engedni a másikat, ezért elkezdtük egymást lökködni. Szerencsétlenségemre éppen rajzórával kezdtünk. A kezemben lévő folyékony temperák egyikén nem volt kupak, mert beesett a szekrényem mélyébe én pedig lusta voltam ilyen korán reggel kikotorászni. Ennek köszönhetően tiszta zöld festék lett a fehér blúzom, de enyhített haragomon, hogy nem csak én kaptam belőle. Eric sárga pólója is - ami mellesleg kifogástalanul állt rajta - megmártózott a festékben.

A leszármazott✔️-{ Befejezett }Where stories live. Discover now